Reggel pickuppal kimentünk a tíz kilométerre lévő buszállomásra. Megvettük a jegyet és még pont annyi időnk maradt, hogy megreggelizzünk.
Nem túl régen megépítették a Huay Xaiba vezető utat, így ma már viszonylag gyorsan oda lehet érni. A régen kilenc órás út, ma már megtehető négy óra alatt, pedig még vannak szakaszok, ahol folyik az építkezés. Egyébként ezt az utat a thaiok építik, a másikat, ami a kínai határra visz, azt a kínaiak. Nekünk is be kellene ezt vezetni. Ha valaki közlekedni akar Magyarországon, akkor építsen utat magának.
Az új divatnak megfelelően a buszállomás természetesen itt sem a városban van, hanem tíz kilométerre onnan, így a szomszédos Bokeoval közösen csak egyet üzemeltetnek és a tuk-tukosok is nagyon jól járnak. A városka tulajdonképpen csak a határátkelőnek köszönheti a létét és a forgalmát. Thaiföld innen csak egy rövid csónakázás a Mekong túlpartjára. Mielőtt megtettük volna ezt az utat, még ebédeltünk egyet maradék kipünkből, aztán lesétáltunk a folyópartra. Az útlevél ellenőrzés gyorsan megvolt, a vámosokat pedig egyáltalán nem érdekeltük. A pénzváltónál beváltottuk a pénzünket bathra, de gondosan megtartottunk egy keveset a csónakra.
Az átkelés nem volt több három percnél, máris Thaiföldön voltunk. Az utóbbi idők gazdasági helyzete miatt visszaesett a turizmus Thaiföldön, így ingyen vízummal próbálják csábítani az embereket, nem mintha egy thaiföldi utazásban a vízum lenne az az összeg, ami miatt lemond az ember a nyaralásról. A vízum ugyan ingyenes, de úgy látszik a bürokrácia is, mert el kellett mennem lefénymásoltatni az útleveleket, és bennük a lao kilépési pecsétet is, valamint kellett két fénykép is, meg kitöltött vízumnyomtatvány. Kicsit elszöszölt vele a határőr, majd legalább öt különböző bélyegzővel elkészítette a vízumunkat. Visszakaptuk az útleveleket, azzal a megjegyzéssel, hogy tizenöt napunk van. Remélem, hogy a thaiföldi tartózkodásra gondolt és nem nagyobb léptékben gondolkodott.
Újabb tuk-tukozás következett a városig, ahol pont megérkezett a Chiang Raiba menő busz. Még bőven volt időnk feltankolni pénzzel a szomszédos ATM-nél. Azt hiszem, hogy Thaiföldön nem lesz probléma ilyesmivel.
A busz szinte pontosan indult. Az út messze nem volt tökéletes, pedig nagy minőségi ugrást vártunk Laosz után, bár nem egy frekventált útvonalon utaztunk.
A vidék hasonló volt az eddig megszokotthoz, de láthatóan sűrűbben lakott, és a rizsföldek is kombájnnal voltak learatva. Laoszban ezekből egyetlen egyet sem láttunk, sarlóval arattak, kézzel csépeltek, esetleg lábbal hajtott cséplőgéppel.
Chiang Raiba már sötétedéskor érkeztünk, az éjszakai piac kellős közepébe. A buszállomás itt a városban van, így simán elsétáltunk a kinézett vendégházig, kivettünk egy szobát, majd a piacon vacsora után néztünk. A város nem túl nagy, de a laoszi társaihoz képest nagy a nyüzsgés, sok az autó, amik ráadásul a bal oldalon mennek, hogy tökéletesen összezavarják az embert.
Szobánkban még valami kóbor wifi jelet is elcsíptünk, így alkalmunk volt ránézni az e-mailjeinkre és frissíteni a blogot, mielőtt eltűnt a jel az éterben.
Utolsó kommentek