Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


24503 km, Pingyao

2009.08.24. 10:00 | Ahmet | 4 komment

Első napirendi pont a közeljövő rendezése volt. Nevezetesen a vasútállomásra mentünk, hogy jegyet vegyünk Pekingbe. Csekély remény volt, hogy másnapra kapunk hálókocsira jegyet, de azért nem adja fel az ember. Pedig jobban tenné, mert tényleg nem volt. Két hard seat jegyet sikerült csak beszereznem.
Ezután benéztünk a kínai gyorsétterem-lánchoz, a Dicosba, hogy mégis milyen az, mikor kínai kajából csinálnak McDonaldsot. Nem értek el rossz eredményt, csak arról szoknának le végre, hogy az állatokat csontozás nélkül bárddal darabolják többé-kevésbé falatnyi méretűre. A másik negatívum az evőeszköz volt. Ha már kínai, adhatnának evőpálcikát, ha meg nagyon nyugati akar lenni, akkor kést, villát, de mégis mi a fittyfenét kezdjek egy műanyag kanállal, meg egy sültcsirkével? Egyébként finom volt, és közben megfigyelhettem a G háta mögötti asztalnál dúló románcot. A lány kicsit unottan a telefonját nyomkodta, a srác meg az asztalra borulva aludt. Ha nem lettem volna könyékig zsíros, fénykép is lenne róla, de hát ugye kanállal ettem a sültcsirkét.
Visszafelé, az óvárosba menet még futólag beugrottunk a piacra, és vettünk G-nek egy újabb papucsot. Az előző nem bírta túl sokáig. Az az igazság, hogy közben azért jártunk komolyabb túraboltokban, és néztünk igényesebb darabokat is, de az árat tekintve ugyanannyi pénzből a piacon kb. 50 párral lehet venni a kéthetes életciklusúból.
Divatos rózsaszín, nem márkásnak füllentett papuccsal a hátizsákban indultunk várost nézni. Szerencsénkre rögtön az első sarkon belebotlottunk a jegyirodába. Pingyaoban egy jeggyel végig lehet látogatni egy csomó templomot, régi házat, miegymást. Ennek megvan az az előnye, hogy csak egyszer kell fogcsikorgatva fizetni, másrészt ha valamelyik hely nem tetszett, még akkor se érzi azt az ember, hogy pénzt dobott ki.
Elsőként egy bank ősatyját látogattuk meg. Egyszerű boltként kezdte pályafutását, de a banki tevékenység jövedelmezőbbnek bizonyult, így nyitottak néhány fiókirodát az országban, sőt még külföldön is. Gondolom akkoriban még annyira sem volt kellemes nagy összegekkel utazgatni, mint most, így aztán szívesen áldoztak pénzt a kereskedők arra, hogy egy szatyor pénz helyett egy papírfecnit kelljen csak vinni.
A következő hely ennek ellenére az első fegyveres biztonsági cég főhadiszállása volt. Mert ha már mindenképpen muszáj volt egy láda aranyat A-ból B-be eljuttatni, akkor megadták a módját. A szolgáltatások egyébként meglepően hasonlóak voltak, mint egy mai biztonsági cégnél, csak gondolom kevesebb volt a felügyelőszerv. Fegyveres értékkísérés, objektumok és személyek védelme. Aztán lehet, hogy behajthatatlan tartozásokat is felvásároltak. Mindenesetre nem trollokat alkalmaztak, hanem wushu mestereket, így a küldetéseik általában sikeresek voltak. A karaván egyébként úgy nézett ki, hogy talicskán tolták a láda aranyrudat, vagy ezüstöt, amit egy jelentősebb csapat nindzsajellegű biztonsági csapat kísért. Meg vittek néhány zászlót, jelezni, hogy ez itt az XY cég által kísért szállítmány, ne is próbálkozzatok.
Aztán megnéztük egy Konfuciusz templomot, majd felmásztunk a várfalra, ahol marha meleg volt. Egyébként a falak remek állapotban vannak, tényleg csak a kapukat kellene bezárni, ha gond lenne. Megérdeklődtem egyébként, nem csapták a Vörös Gárdisták orrára a városkaput, mert az egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Informátorom szerint annyira szegény volt a város, hogy nem volt pénzük lebontani a régit, hogy újat építsenek helyette. Hát, ez erősen kamu szagú, mert szerintem akkoriban Kína többi részét sem vetette fel a pénz, ez a város meg kimondottan nem tűnik úgy, hogy szűkölködött. Több jelentős család udvarháza is fennmaradt a városban és a környékén is, érintetlenül. Nekem inkább az gyanús, hogy a város korábbi pénzügyi háttere miatt voltak kapcsolataik, így sikerült elintézni, hogy talán mégse legyen olyan sürgős a régi lecserélése.
Megnéztünk még jónéhány bankot illetve biztonsági céget. Kicsit úgy tűnt, hogy több a ház, mint amennyit be tudtak rendezni múzeumnak, de sebaj. A legjobb egyébként, hogy az összes elrendezése gyakorlatilag azonos a szállodánkéval. A bejáratnál üzlethelyiség, bár lehet, hogy régen más funkciója volt, utána udvar, amiről kétoldalt nyílnak a szobák. Az ablakokon mindenhol faragott fa rács, amin belülről papírborítás volt. Természetesen minden szobában kang, mert télen lehet akár -20°C is, és a leghatékonyabb az ember segge alá befűteni, pláne, ha az ablakok papírból vannak.
Megnéztünk még egy Konfuciusz templomot, ahol az állami hivatalnok vizsgáit tartották régen. Volt az a rendszer, hogy a hivatali helyeket pénzért adták-vették, de belátható, hogy ez a hivatalnokon kívül senkinek nem volt jó. Akkor vezették be, hogy vizsgához kötik a pozíciókat. Azt hiszem, ezek nem is voltak olyan egyszerű vizsgák. Sokan simogatták a kapuk mellett álló oroszlánok fejét, mert szép fényesek voltak, és egészen gömbölyűek.
A szálloda felé még benéztünk az útba eső házakba, aztán pihentünk egyet, megvolt a napi kilométerünk. Este még elmentünk vacsorázni és internetezni, ami közben nézhettük az utca forgatagát, az utca forgataga meg megállhatott és a vállunk felett leplezetlenül bámulhatta a monitort, hogy mit csinálunk. Elégedettek voltak, nem is tudták, hogy amit látnak, azt máshol nem láthatják nagyon, mert normál esetben a Nagy Kínai Tűzfal blokkolja.

Címkék: kína pingyao

24490 km, Pingyao

2009.08.23. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Az út tényleg remek volt, kocsi dugig volt utasokkal, az egész vonat szájtátva aludt. Mi is, bár elég gyakran felébredtem, hogy valamim elgémberedett. Az ülések elrendezésének természetesen itt is a kínai méreteket vették figyelembe. Másrészt meg a kínai nép nem az udvariasságáról híres. Ha az ember pillanatra behúzza a lábát, akkor a szemben ülő azonnal elterpeszkedik, és többé nem mozdul. Sorban állásnál is simán befurakodnak közénk, hiába nincs semmi értelme. Minket sem kell félteni, mert tudunk alkalmazkodni a helyi szokásokhoz.
Mikor megállt a vonat Pingyaoban, az összes cuccunkkal végig kellett rambózni a kocsin. Ahogy felemeltük a seggünket, már túrták félre a kishátizsákot, és ültek le a helyünkre. Ebben az volt a jó, hogy utána a fején kellett átrángatnom, hogy hozzájussak. Nevelő célzattal nem is tettem erőfeszítést, hogy ne vigyem magammal a haját.
Miután eljutottunk az ajtóig, ahol felszálltunk, kiderült, hogy most a vagon másik végén lévőt nyitották ki, úgyhogy teljes menetfelszerelésben újra végigcsörtettünk a kocsin, csak úgy kínaisan. Egyébként nem is sértődnek meg, ha az ember letapossa őket, szóval legalább ilyen szempontból fair a rendszer. Az anyák már rutinosan emelik gyermekeik arca elé óvón a kezüket, ha valaki sok csomaggal érkezik.
Alighogy végre talajt fogtunk, a vonat már indult is tovább. Az állomás előtt természetesen taxisok vártak áldozatra. Nem igazi taxikkal, hanem elektromos golfkocsikkal, mivel a belső égésű motorok ki vannak tiltva a belvárosból. Mivel az egyikük az általunk is kinézett guesthouse papírját lóbálta, elvitettük magunkat egy lehúzós összegért. Reggel nyolckor, tíz óra vonatozás után, lázasan az ember valahogy nem annyira alkudozós. Emberünk persze ennél is pofátlanabb volt, és egy másik helyre vitt. Túl sokat persze nem számított, minden ház hasonló, régi. Nem is értem, hogy Pingyao hogyan úszta meg a Vörös Gárdistákat, bár a városfalat elnézve el tudom képzelni, hogy mikor megérkeztek, akkor a város pont zárva volt, így kénytelenek voltak keresni valami más régi, éghető dolgot. A szobánk, ami korábban lakásként funkcionált, egy keskeny belső udvarról nyílik, benne egy hatalmas kanggal. A kang azt hiszem, egy olyan kínai találmány, ami nem jutott el sajnos Európába: fűthető ágy. Alapvetően az egész család ezen aludt, azért három méter széles. Most nagy igény nem volt a fűtésre, mert továbbra is harminc fok körül mozgott a hőmérséklet, azzal a könnyítéssel, hogy a páratartalom itt már elviselhetőre mérséklődött.
A délelőttöt ahogy volt átaludtam, G közben mosott, miután a szomszéd üres szobából is lenyúlta a lavórt. Ki kell használni a lehetőséget, mert itt teregetni is lehetett, meg esély is volt, hogy megszárad a ruha. Konkrétan két órával később már minden száraz volt, míg Chengduban három nap alatt sem száradt meg egy ing. A délelőtt átalvása azért nem volt zökkenőmentes, mert hiperaktív vekkerünkimmár tízre állítva, megint csörgött.
Délután kicsit sétáltunk a városban, ebédeltünk egy lehúzós helyen, aztán újra lepihentünk. A változatosság miatt most G aludt, én viszont nem mostam. Hiába alszik az ember a vonaton, az sokat nem jelent.
Este, mikor a klíma egész kellemesre váltott, megint tettünk egy sétát, meg ettünk egy sörrel kombinált vacsorát. Majd holnap tartunk egy alapos városnézést. A nap tanulsága egyébként az, hogy a taknyos zsebkendő röppályája megjósolhatatlan.

 

Címkék: kína pingyao

süti beállítások módosítása