Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


64837 km, Rishikesh

2010.04.04. 10:00 | Ahmet | 2 komment

Rishikesh fekvése elég érdekes. A Gangesz két partján nyúlik el, úgy, hogy tulajdonképpen egy része független településként funkcionál. A helyiek is külön névvel illetik a folyón lefelé található városközpontot, - igazából csak ezt hívják Rishikeshnek -, és külön névvel a felső részét, ami ugyancsak két viszonylag független részből áll. Hidakkal nincs bőven ellátva a város, egy közúti híd van meg két függőhíd, amit gyalogosok, motorosok, majmok és tehenek használhatnak. A lényeg az, hogy annak ellenére, hogy nem egy nagy város, jó messze vannak egymástól a dolgok. Például a buszállomás a szállásunktól legalább öt kilométerre van. Szerencsénkre nem kellett elmenni odáig, mert a közeli Haridwarba nemcsak buszok járnak, hanem vikramok is. Ez megint egy újabb közlekedési eszköz volt számunkra. Igazából ez is csak egy tuk-tuk avagy autoriksa, csak kicsit nagyobb, így több embert lehet belezsúfolni. Hátul két padon három-három ember foglalhat helyet egymással szemben, plusz egy sámli működik pótszékként. A sofőr mellé pedig még két ember zsúfolódhat be. Nekünk az első ülés jutott, ami nem kényelmes, de ha hátul ül az ember, akkor annak tűnik. Néha aztán előáll az a helyzet, hogy hátul nem heten ülnek, hanem mondjuk tizenöten, és akkor elől tényleg határozottan jobb.

Egészen gyorsan Haridwarba értünk, ahol most nagy a káosz, mert éppen folyamatban van a Kumbh Mela, ami a világ legnagyobb fesztiválja. Igazából minden évben van zarándoklat és hatévente fesztivál, de az igazi nagy csak tizenkét-évente van, például most. Pontosabban háromévente tartanak Kumbh Melát, de négy helyszín között vándorol, így csak minden tizenkettedik évben van Haridwarban. Természetesen ez egy vallási esemény, ami körülbelül egy hónapig tart. Ezalatt özönlenek ide az emberek, hogy megfürödjenek a Gangeszban, ami itt lép ki a Himalája hegyei közül, ennek köszönhetően még tiszta és hideg. Valójában a Kumbh Mela nem is emiatt híres, hanem azért, mert ezernyi sadhu, vagyis hindu szent ember vesz részt a fürdőzésben. Ilyenkor elhagyják remetelakjaikat, ahol egyébként a szent tüzet őrzik, bekenik magukat a tűzből származó hamuval, és lejönnek a hegyekből Haridwarba. Minden ruházatuk ez a hamu, esetleg még egy ágyékkötő. Sajnos mi lemaradtunk a fesztivál elejéről, mikor több ezer meztelen, hamuval bekent és totál beszívott sadhu vonult el fürdőzni, de ez nem jeleni azt, hogy ezek az emberek még ne lettek volna a városban, csak már egy kicsit konszolidáltabb öltözetben. Köztük vannak olyanok is, akik évek óta égnek emelt kézzel élnek, vagy a péniszükre kötött hatalmas köveket emelgetnek, esetleg utóbbi testrészüket botra tekerik, amire aztán más sadhuk felállnak. A vallási révület része az is, hogy nagy mennyiségű füvet szívnak el. Általában agyagtölcsérbe töltik és töményen szívják. A fesztivál elejéről láttunk felvételt a tévében, elképesztő volt!
A Gangesz partján üldögélve néztük, ahogy a zarándokok vonulnak, fürdőznek, meg azt, ahogy a helyiek ebből próbálnak megélni.
Sokan kötélre kötött mágnesekkel horgásztak a folyóban. Igazából ez nem is a Gangesz, hanem annak egyik elterelt ága, ami igencsak gyors folyású. A bedobott mágnest is jó tempóban sorodta lefelé, míg a gazdája ki nem húzta, hogy megnézze akadt-e rá pár rúpia, amit a hívők dobáltak be. Ha igen, akkor gondosan leöblítette, és a szájába rakta. Ez nem valami rituálé, egyszerűen az ágyékkötőnek nincs zsebe. Ahogy elnéztük egész szépen termeltek, mindjárt eszembe is jutott, hogy el kellene menni Rómába a Trevi kúthoz. A kérdés csak az, hogy melyik érmét vonzza a mágnes?
A bazárban különösen nagy mennyiségben lehetett vallási kellékeket kapni, valamint a helyre jellemző szuveníreket. Például Gangesz vizet leforrasztott rézibrikben, rögtön három méretben is. Feltűnően sok helyen árultak műanyagkannákat is, ugyanilyen célra. Köbméteres ezüst tartályokat viszont nem láttunk, azt csináltatni kell.
Még egy kicsit körbe sétáltunk a sátorvárosban, ahol a zarándokokat helyezték el, aztán visszamentünk a főúthoz, hátha sikerül leinteni valamit. Meglepően gyorsan találtunk egy vikramot, ami visszavitt.
Rishikeshben szép nagy kerülővel indultunk a szállásunk felé, közben be-benéztünk a boltokba, mert lassan el kell kezdeni felszerelkezni meleg cuccokkal, meg aztán G-nek bakancsot is próbáltunk vadászni, amit állítólag lehet kapni ebben a városban. Hát, ha bakancsot nem is, de egy pulcsit vettünk. Sokáig néztem egy kívül jakgyapjú, belül thermo pulóvert, de erős kétségek merültek fel bennünk, hogy egyformán viselkedik-e a két anyag mosás során, valamint nem biztos, hogy utazás során előnyös olyan pulóvert venni, ami egy hét alatt sem szárad meg. Szóval maradt a boltban.
Amit vettünk, az se indiai, hanem nepáli. Alapvetően azt, ami Indiában készült, jobb elkerülni. Nagyon sok ruhát néztünk meg boltokban és egytől-egyig gányolt vackok voltak arasznyi öltésekkel, elvarratlan szálakkal, szegetlen szélekkel. De még a márkás cipők is, - amit itt gyártottak Indiában – igénytelenül vannak összerakva. Mindegyiknek ragasztós az oldala a talp mellett, pedig márkaboltban voltunk. Egyébként van hamisítvány is, de az annyira gáz minőség, hogy húsz méterről elfogja az embert a röhögőgörcs. Bármelyik Magyarországon kapható, véletlenszerűen kiválasztott, kínai Abidos vagy PLIMA cipő ezerszer jobb darab.

 

 

Címkék: india rishikesh

64771 km, Rishikesh

2010.04.03. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Mivel tegnap sikerült metróval hazaérkezni, ma nem okozott már gondot megtalálni a lejárót, úgyhogy metróval mentünk a buszállomásra. Kilépve a patyolat tiszta környezetből kicsit sokkoló volt újra Indiában járni. A buszállomást nem találtuk, és legalább négy ember meg kellett kérdezni, mire egy megértette, hogy mit akarunk.

Közel volt, de mielőtt beléphettünk volna, egy ember lekapcsolt, hogy most megy csilli-villi magánbusz Rishikeshbe. Elcsábultunk és elmentünk az irodájukhoz. Ott persze kiderült, hogy csak Haridwarig megy, úgyhogy otthagytuk őket. Persze jött utánunk, hogy Rishikeshbe csak délután megy busz, és másképp amúgy se lehet oda eljutni.
A buszpályaudvar az utunk eddigi leggázosabb buszállomása volt, pedig jártunk néhány nyomorult helyen. Ebben a többemeletes valamiben, aminek az alsó szintjén álltak a roncsok, csőtörés miatt víz vagy inkább talán szennyvíz folyt a mennyezetből, de ez senkit nem zavart. Nagyon nem állt meg tócsában, mert a burkolat teljes hiánya lehetővé tette, hogy szépen elszivárogjon. Jegypénztárt nem találtam, de kis futkosással meglett az információ, ahol egy cicuka közölte, hogy a 30-as állásról megy busz óránként és jegyet a buszon vehetünk. A jelzett kocsiállásnál törmelékhalmot találtam, de szerencsére a környéken éppen óbégatott egy kalauz, méghozzá azt, hogy Rishikesh, így azonnal tudtam, hogy ő az én emberem. Öt percen belül indult a busz, ami a pályaudvarához méltó volt. Egyetlen pozitív tulajdonsága az volt, hogy leánykorában az úgynevezett deluxe kategóriában szolgált, így kétszer két ülés volt egy sorban, ami kényelmes, viszont a plüss, ami az üléseket borította, az évek során műbőrré zsírosodott. Az alapjáratot gondosan a lefulladás határára hangolták, pontosan a megfelelő frekvenciára, hogy a kasztni berezonáljon.
A rezonanciajelenséget mindjárt elkezdhettük tanulmányozni, mert a busz telítettsége nem érte el az elvárt szintet, így kétméterenként megálltunk, hátha valaki még felszáll a nagy Rishikeshrishikeshrishikeeeesh üvöltözésre. Negyed óra alatt elértük a kijáratot. Itt megtudtuk, hogy hova söprik az utasok által az ablakon kidobott szemetet: a kapu mellé egy baromi nagy rothadó kupacba.
A magánbuszos felhajtó mondókájából csak egy dolog bizonyult igaznak, az út nyolc órán át tartott, de ez így lett volna bármilyen kerekeken guruló jármű esetén, mert a forgalom határozta meg a sebességünket, általában valahol 40 km/h közelében. Ráadásul ezernyi dugón is át kellett araszolni, ami a rezonanciajelenség további tanulmányozására adott lehetőséget. Az ablakot már induláskor rögzítettük gombócba gyűrt taknyos papírzsebkendővel (MacGyver is azzal dolgozott, ami rendelkezésre állt), így az nem zörgött, de minden más igen. Nem volt egy lélekemelő utazás, de apró örömként ki tudtam nyújtani a lábamat, mivel az első sorban találtunk helyet. Hátrébb nagyon szűkek voltak a helyek, gondolom, amit az ülések elrendezésénél elvesztettek keresztben, azt megpróbálták bezsúfolni hosszában.
Rishikeshben újra elkezdődött a harc a riksásokkal, de most némi sikert könyvelhettünk el, 150-ről lementünk egészen 60-ra. Ennyi örömünk maradt az egész napra, mivel az első helyen, ahol próbálkoztunk, nem volt egyáltalán szoba, pedig vagy nyolc szálloda van egy helyre zsúfolva. Szembesülve a ténnyel elindultunk lefelé a hegyről gyalog a sötétben, mindenki megpróbált elütni minket az út szélén. Nem húzom a sztorit, hat és fél kilométert gyalogoltunk összesen, bementünk saccra húsz helyre, de minden tele volt. Az utca is mindenhol tele volt alvó emberekkel, kezdtük elveszteni minden reményünket. Végül két srác elcipelt egy helyre, amit előtte felhívtak. Egyébként ez a séta majdnem két kilométert kitett a túrából. Megérkezve kiderült, hogy nincs hely. (Nem értem, minek telefonált?) Becsületükre legyen mondva, a szemközti szállodában intéztek nekünk helyet a beígért összegért.
Ekkor már fél tizenegy volt, de még átmentünk a szomszéd étterembe, ami szerencsére nyitva volt. Nem kíméltek, háromnegyed órát vártunk a pizzánkra, pedig reggel óta nem ettünk. Nem csoda, hogy elégettem a számat. Éjfélre értünk a szállodánkba, ahol meleg víz ugyan nem volt, de legalább puha ágy igen. Persze erről is lelóg a lábam.

 

Címkék: india rishikesh

süti beállítások módosítása