Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


60433 km, Hampi

2010.03.13. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Az volt a terv, hogy mielőtt még meleg lesz, elindulunk megnézni a romokat. Először is nem ébredtünk korán, másodszor Hampiban nem lehet csak úgy gyorsan megreggelizni, mert minden eltart legalább egy óráig. Mire előkerül valaki és seggvakarva felveszi a rendelést, aztán amíg elkészül a kaja, míg végre összebogarásszák a visszajárót, már szinte dél is van, lehetne ebédelni.

Azért ennyire nem húzódtak el a dolgok, úgyhogy még délelőtt sikerült biciklit bérelni. Sokszor megfogadtam, hogy nem ülök többet ázsiai biciklire, de ezek most mások voltak, emberi méretű kerékpárok. Annak ellenére, hogy váltó nem volt rajtuk, megdöbbentően könnyedén lehetett haladni velük a méretüknek köszönhetően.
Persze rögtön az elején volt egy meredek emelkedő, aminek a végén már csak toltuk a vasakat, de ez egyáltalán nem szégyen, néha a buszok se tudnak elsőre felmenni. Egyébként a környék tele van hegyekkel, dombokkal, de az út ezeket gondosan elkerüli. A másik oldalon kényelmesen legurultunk, át néhány templom oszlopsorán. Igazából nem is biztos, hogy a templomhoz tartoztak, nehéz megmondani, hogy mi micsoda. A legtöbb templom előtt egy hosszú bazársor van, ami ma már csak nevében bazár, hiszen az oszlopok, és az árkádok megvannak, de az üzletek már nem. Szóval egy ilyen oszlopsoron megy keresztül az út. Az oszlopok között pont befér egy busz és függőlegesen is éppen hogy átcsusszan. Aranyos, ahogy az aszfaltcsík elkeskenyedik, hogy áttekeregjen a lyukon, de azért a felezővonal gondosan fel van festve a két méter széles szakaszon is.
Pár perc karikázás után elértük a királyi negyedet, ahol először a földalatti Shíva templomnál álltunk meg. Persze nem földalatti templom, csak megint fantáziálnak az emberek. Egyszerűen csak egy mélyedésben épült, és szép lassan betemette a hordalék. Isztambulban bezzeg elsüllyedt palotának hívják a ciszternát, ami nyilván mindig is föld alatt volt.
Egyébként a templom nem túl különleges, főleg, hogy ki van ásva. Talán annyi érdekessége van, hogy áll benne a víz, amibe persze mindenki lelkesen belegázol, nem tudom, hogy minek.
Innentől földúton folytattuk az utat, de nagy távokat nem bicikliztünk, mert egymást követték a látnivalók. Leginkább csak a magas falak maradtak meg, amik masszív kőtömbökből épültek. A kövek nem tégla alakúak, hanem ahogy kijött, de gondosan összefaragták őket, úgyhogy nincs sehol rés az elemek között. Eddig azt hittem, hogy ez valami embertelen erőfeszítést igényelt. Mármint a kövek megfaragása, úgy, hogy pontosan illeszkedjen a mellette, illetve alatta lévőhöz. Most kiderült, hogy ez csak trükk, mert a fal nem tömör, a kövek nem lapjukkal illeszkednek egymáshoz, csak élekkel. A fal belseje meg kisebb kövekkel van kitöltve. Igazából mindegy is volt annak idején, hogy hogyan állnak a kövek, mert eredetileg le volt vakolva az egész.
A falakon helyenként megmaradt egy-egy őrtorony, egy régi mecset is áll még, meg mellette egy furcsa torony. Maga a torony számunkra ismeretlen funkciójú, csinos darab. Ami furcsa, az a mellé épített lépcsőház, ami teljesen független építmény, mintha az állvány lebontásakor jöttek volna rá, hogy nincs lépcső.
Továbbbringázva elértük a Hazara Ramachandra templomot. Útikönyvünk ugyan hallgat róla, pedig szép templom, rengeteg domborművel, amik mindenféle jeleneteket ábrázolnak, vagy talán egy komplett történet is összeállna belőlük, ha ismernénk a város történelmét. Kicsit olyan, mint egy egyiptomi templom. Jobban megnézve aztán kiderül, hogy már a régi indiaiak is voltak olyan barbárok, hogy a dombormű közepénél hozzáépítsenek egy új falat az épülethez, csak nekik még nem állt rendelkezésre hullámlemez meg vasrács, úgyhogy a stílusban jobban passzoló kőből kellett megcsinálniuk.
Innen a királyi palota maradványaihoz mentünk. Egészen pontosan nem úgy történt az egész, hogy ide mentünk, oda mentünk. Egyszerűen mentünk valamerre, és akkor ott volt valami érdekesnek tűnő rom, és a tábláról kiderült, hogy ez bizony a királyi rezidencia volt. Jól nézhetett ki, mikor a kőkapuk még álltak. És itt a kapu alatt nem csak a kapuépületét kell érteni, hanem az egészet, beleértve a kapuszárnyakat is.
Innen egy kis visszakanyarodással, a királynő palotájához érkeztünk, valamint az elefánt istállókhoz. Ez a rész maradt meg a legjobb állapotban. A kör befejezéseként még beugrottunk a királynő fürdőjébe, meg még egy rakat templomba. Azt hiszem, a templomlátogatásokat rövidesen fel kell függesztenünk, mert a túladagolásunk lesz.
Ebédelni a falu egyetlen olyan helyére mentünk, ahol emberi időn belül kiszolgálnak, cserébe sok a légy és a földön kell ülni kényelmetlen gyékényeken.
Délután még elbicikliztünk a Vittala templomhoz, mivel a jegyünk oda is érvényes volt, de csak a megvásárlás napján. Hiba volt biciklivel menni, mert az út jelentős része nem alkalmas a kerékpározásra, a többi szakaszon meg lépcső van. A templom tényleg szép, és ennek az udvarán van az a kőszekér, amit minden képen látni lehet. Természetesen nem egy rendes szekér, csak másolata azoknak a szekereknek, amiken fesztiválok alkalmával az istenszobrokat szállítják. Mondjuk arra azért figyeltek, hogy legalább a kereke forogjon.

 

 

Címkék: india hampi

60413 km, Hampi

2010.03.12. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Alvásról szó sem eshetett, az utat éberkómában töltöttük. Ezt az utazást a KGB alvásmegvonásos kínzásához lehetne hasonlítani. Az út minősége a pocsék és a pokoli között váltakozott, néha megszakítva pár kilométer viszonylag sima szakasszal, amin viszonylag kis távolságokban fekvőrendőröket helyeztek el, hogy azért mégse lehessen haladni. Ezek nem olyan kis amatőr vackok, mint amiket otthon lehet látni, hanem komoly magassággal rendelkező egyedek, amik előtt a teherautók is szinte megállnak, a buszoknak meg néha az aljuk is leér.

Ez természetesen csak az egyik fele a dolognak, a másik a KRESZ „látni és látszani” alapelve, amit Indiában a „jobban látni és jobban látszani” elvre cseréltek, úgyhogy mindenki reflektorral közlekedik, aki meg tényleg jobban akar látszani, az felszerel ködlámpát is, majd mindet gondosan be is állítja úgy, hogy laposan, de azért felfelé világítson. Ha jön szembe egy kocsisor, ki van zárva, hogy a sofőr lássa, hogy mit csinál. Kicsit balra tart a lámpáktól, aztán jól van.
Reggel hatra értünk Hospetbe. (kukorinyek, tette hozzá G)
A kalauz meg akart győzni, hogy maradjunk a buszon, és plusz egy húszasért elvisznek még egy darabon, ahonnan már csak hat kilométer Hampi. Elsőre jó ajánlatnak tűnt, talán azért is, mert reggel hat volt, közvetlenül egy egész éjszakás buszozás után, de megnézve az útikönyvet, már nem volt olyan csábító az ajánlat. Eleve alig voltunk tizenkét kilométerre, az útikönyv szerint a buszok fejenként tíz rúpiáért teszik meg a Hospet-Hampi utat, szóval húszért megtenni a fele távot nem tűnt versenyképes ajánlatnak, másrészt ahol kiraktak volna, onnan aztán nem megy semmi a végcélhoz. Leszálltunk, azonnal autoriksások rohantak meg, hogy Hampiba vinnének. Természetesen azzal jöttek, hogy nyolckor jön az első busz, és különben sem sokkal drágább, ha velük megyünk. Ők is el lettek hajtva az ajánlatukkal együtt. Természetesen fél órán belül indult busz, ahogy meg van írva, tíz rúpiáért, nem pedig húszért, ahogy állították. De ez már csak így szokott lenni, a taxisok valahogy mindig másképp tudják a menetrendet, meg a távolságok sem lineárisak náluk.
Hospet elhagyása után szinte azonnal elkezdtek feltünedezni a romok az út mellett és ígéretesen néztek ki. Ennek ellenére megérkezés után kivettünk egy szobát, és eldőltünk, mint egy homokzsák. Délig aludtunk. Igazából aludtam volna tovább is, de G felpiszkált, hogy éhes. Benéztünk egy étterembe, de az étlap lehangoló volt, vega minden, még a mexikói ételek is. Egyébként sem érdemes mást enni, mint indiait, mert csak csalódás lesz a vége. Ezt figyelmen kívül hagyva pizzát rendeltünk, igaz már egy másik helyen. Persze ez is vegetáriánus étterem volt, mint kiderült Hampiban csak olyan van, és az alkoholt is száműzték, mivel szent hely.
Miután egy dzsuvás öregember felvette a rendelésünket, egy órácskát üldögéltünk az úgynevezett pizza megérkezéséig, ami valami paradicsomdarabokkal töltött lepény volt. Nem volt se finom, se tápláló, de legalább kicsi. Nem rendeltünk mást, mert még most is ott ülnénk, inkább beértük ezzel és mentünk megnézni a falu templomát.
Kicsit nyűgös voltam a kialvatlanság meg az ebéd miatt. Itt is belépőt kellett venni, persze csak nekünk, meg fényképezőjegyet. Le is tagadtam, hogy valaha is lett volna fényképezőm, mert kicsit már unalmas, hogy ezért pénzeket gombolnak le, hogy aztán bent az ember egy táblával szembesüljön, miszerint fotózni tilos. Egyébként a templom szép volt, de egyáltalán nem fotogén. Minden szegletén lógott valami drót vagy tábla, az udvaron funkciótlan betonoszlopok meredeztek, meg a szokásos bádog hozzáépítések az alig ötszáz éves épület mellett. Kiborít, mikor igénytelen falakat építenek a gyönyörűen faragott kőoszlopok közé, hogy aztán vasrácsos ablakokat helyezzenek el bennük. Levágnám a kezét annak, aki csinálta. És mindez a világörökség része.
A templom megtekintése után a mellette álló dombra másztunk fel. Az út két széle tele volt hordva szeméttel, és jól láthatóan ide jár a fél falu is szarni. Mindezt a templom mellett, egy olyan dombon, ami tele van régi szentélyek romjaival. Kezdtem azt gondolni, hogy Indiát vissza kéne csak adni a briteknek, mielőtt teljesen szétrohad, vagy ami nem tud elrohadni, azt elborítja a szenny.
Innen az Achyutaraya templomhoz mentünk, ami egy kicsit távolabb van a falutól, úgyhogy nincs már szemét, és egyéb bűzös termék a környéken. Mindjárt jobban is nézett ki és a kedvem is jobb lett. Hampi környékén nemcsak a templomok érdekesek, hanem a táj is, amit hatalmas kerek sziklák borítanak, illetve hasonlóan lekerekített hegyek, amiken itt-ott látható egy-egy szentély vagy templom, vagy ami megmaradt belőlük. Hampi virágzó és gazdag város volt, ennek megfelelően híres is. Annyira híres, hogy valakinek bökni kezdte a csőrét, így aztán 1565-ben el lett törölve, természetesen egy alapos fosztogatás után. Ami megmaradt az még így is lenyűgöző.
A templomtól a folyó felé sétáltunk az egykori bazáron keresztül. Persze nem ez volt a város egyetlen bazárja. A folyónál találtunk még néhány noname templomromot, azok között bóklásztunk, aztán elindultunk a falu felé, mert kezdett esteledni.

 

 

 

Címkék: india hampi

süti beállítások módosítása