Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


29909 km, Guilin

2009.09.15. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel csörgött a vekker, azt sem tudtam hol vagyok. Szerencsére mielőtt felkeltem volna fel is ébredtem, mert az emeletes ágy tetején aludtam. Megbeszélésünkhöz híven pontban hétkor találkoztunk a sráccal a recepciónál, és indultunk a Longji, vagyis a Sárkány Gerince rizsteraszokhoz. Már a vasútállomásnál megtalált minket egy felhajtó, aki a buszára keresett utasokat, de annyira össze-vissza beszélt, hogy otthagytuk és elsétáltunk az öt percre lévő buszállomásra, ahol vettünk három jegyet Hepingig.

A könyvünk szerint másfél órás utat sikerült kettő és fél óra alatt legyűrni, úgy, hogy korábban is szálltunk le. A korábbi leszállás nem volt tévedés, pont várt egy busz, ami az elágazástól Ping’anba vitte az utasokat, úgyhogy mi is lepattantunk, megtakarítva jó sok gyaloglást. Eredetileg úgy terveztük, hogy gyalog megyünk a rizsteraszok feletti úton, de a lustaság és a megérzés győzött. A háromórásnak mondott gyalogút biztos, hogy nem teljesíthető három óra alatt. Arról nem is beszélve, hogy a térképünkön nem látszott, hogy a rizsteraszok alja és teteje közt van egy jó 600 méter szintkülönbség, amit így nem nekünk kellett legyőzni, hanem a dízelmotornak.
Természetesen itt is kellett belépőt venni, de nem nagyon bántuk, mikor láttuk, hogy a buszunkra felszáll egy yao asszony, olyan népviseletben, hajjal és fülbevalóval, mintha egyenesen egy ismeretterjesztő film forgatásáról jönne. Az itteni asszonyoknak lábszárig érő hajuk van, amit fejükre feltekerve viselnek.
A busz aztán felkanyargott velünk a szerpentinen Ping’anba, ami a környék turistaközpontja. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos házak már betonoszlopokra épülnek és mindegyikben étterem, szálloda vagy bazár van, esetleg ezek véletlenszerű kombinációja.
Most különösebben nem zavart, mert nem a falu miatt jöttünk, hanem a mellette lévő rizsföldek miatt.
Az, hogy hegyoldal, meg szerpentinen lehet csak feljutni, nem zavarta a helyieket, mikor kitalálták, hogy rizst fognak termeszteni. A legnagyobb probléma a hegyoldalban való rizstermesztéssel az, hogy a rizsnek vízben kell állnia, a víz viszont, - ahogy főiskolán tanították – felfelé nem folyik, kupacban nem áll meg. Szóval csinos kis teraszokat alakítottak ki a hegyoldalban, aminek peremet is építettek, meg vízellátást, hogy a rizs jól érezze magát. Azt hiszem, elég jó lehetett a rizs világpiaci ára akkoriban, mert az egész hegyet átépítették lépcsőzetesre. A meredekebb szakaszokon a lépcső magassága eléri a másfél-két métert, míg a terasz szélessége csak két-három sor rizsnek elég.
A vízellátásról a patakok gondoskodnak, illetve a csatornák, amik a megfelelő helyre szállítják a vizet. A teraszos művelés nem kímélte a hegyoldaltól elkülönülő kisebb hegycsúcsokat vagy dombokat sem, - esetleg hívjuk őket lokális magaspontoknak, az elég korrekt megnevezés. Ezeknek is meg kellett oldani az öntözését, és a korábban megállapított tézis szerint egyszerű árkokkal ez nem valósítható meg. A megoldás természetesen ugyanaz, mint amit a rómaiak is kitaláltak, csak itt terem bambusz, ami mindenre jó, így a vízvezetékek bambuszból épültek. Természetesen a cső, ami a vizet viszi, szintén bambusz.
Az egész teraszos művelés nem túl látványos, legalábbis lentről, de ha felmászik az ember a teraszok fölé, akkor mindjárt eláll a lélegzete. Ami alulról egybefüggő zöld, az fentről szintvonalas térkép. A teraszok gyönyörűen körberajzolják a hegy alakját, és minden gyönyörű zöld. Kicsit később meg gyönyörű sárga. Amikor meg egyik sem, akkor a víz csillog minden teraszon, vagy ha igazán szerencsés az ember, akkor behavazva is láthatja. De ahhoz tényleg elég szerencsésnek kell lenni, mert tízévente kb. egyszer havazik. Mondjuk szánkózásra a hegyoldal amúgy is teljesen alkalmatlan.
Először a „Hét csillag és hold” rizsteraszokat néztük meg, ahonnan egy keskeny ösvényen átmentünk a „Hét sárkány, öt tigris” teraszokhoz. Hogy miről kapták a nevüket, azt csak ópiumfüstbe burkolt öreg kínaiak tudnák elmagyarázni, már ha vannak még ilyenek.
Kicsit lógattuk a lábunkat a teraszok szélén, néztük a tájat és beszélgettünk. Egy néni lelkesen elmondta nekünk a kilenc sárkány és az öt tigris történetét, természetesen kínaiul, úgyhogy sajnos csak a számokat értettük. Lefelé menet, aztán alkalmi útitársunk kitalálta, hogy ő még maradna, úgyhogy G-vel újra ketten maradtunk.
Visszaereszkedtünk Ping’anba, majd egy majdnem találomra kiválasztott ösvényen elindultunk a szomszédos falu irányába. Az ösvények szépen ki vannak rakva nagy terméskövekkel és lépcsők is vannak építve a meredekebb szakaszokon, de nem a turisztikai hivatal utasítására, úgyhogy az egész elég egyenetlen és nagyon eredeti. Már a faluban sem volt sok turista, valószínűleg itt is megkezdődött az iskola, de az ösvényen, amin gyalogoltunk egyáltalán nem találkoztunk senkivel. Az első hegygerinc után aztán a falu zaja is elhalt, csak a kabócák maradtak zajforrásnak. Hosszan sétáltunk a teraszok között, helyenként figyelni kellett, mert keresztbe folyt át a víz, jó csúszóssá tette a köveket, mellettünk meg a következő terasz csak másfél méterrel lejjebb volt.
Az egyik kanyar után előbukkanó faluról első pillantásra látszott, hogy nem sok turista látogatja, vagy talán egy sem. A házak kizárólag fából épültek, nem voltak se éttermek, se szállodák. Átvágva a házak közt újra zöld teraszok közt jártunk. Most már nem a szomszéd faluba mentünk, hanem úgymond lefelé. Persze kizárólag az ösvényen lehetett menni, úgyhogy természetesen egy újabb faluba jutottunk, nem kevésbé hangulatosba, mint az előző. Túlzottan nem bántuk, mert közben azért lassan ereszkedtünk, meg az út is látványos volt. Azzal, hogy leereszkedtünk a gerinc közeléből, elállt a szél, és dőlni kezdett rólunk a víz. Még vagy három falun vágtunk át és már elég közel jártunk a völgy aljához, mikor sikerült zsákutcába futnunk. Az ösvény szépen véget ért egy dombtetőn, ahonnan nézhettük a völgy aljában futó utat. Nem volt más választás, mászhattunk vissza a legközelebbi faluba, ahol aztán a helyiek már mutogatták, hogy merre is kell mennünk. Fél órával később már ott álltunk az út szélén, abban bízva, hogy csak jön valami, ami elvisz a főútig, ahol reményeink szerint jártak még késő délután is buszok.
Ledöntöttünk egy jeges teát, üldögéltünk egy darabig, de semmi nem jött néhány motoron kívül, így elindultunk gyalog. Sok realitása nem volt annak, hogy sötétedés előtt elérnénk az utat, de mégiscsak jobb érzés volt, mint ülni és várni.
Két mikrobusz sofőrje is vidáman integetett, hogy nem visz el. Mi nem voltunk annyira vidámak. Végül jött egy taxi, na az elvitt. Szerencsére nem voltunk túl messze, így alig fizettünk többet, mintha a busszal mentünk volna, amiről kiderült, hogy két perccel később jött a taxinál. Sofőrünk persze állította, hogy nincs busz, sőt, Guilinba sincs már ilyenkor busz, ne is reménykedjünk. Természetesen ő elvitt volna. Persze nem hittünk neki, és átmentünk az út túloldalára, hogy ha mégis jön a nem létező busz, akkor leintsük. Ahogy átértünk már jött is, mi meg mentünk. Mire besötétedett már vissza is értünk Guilinba.

 

Címkék: kína guilin

29718 km, Guilin

2009.09.14. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Sok tervünk nem volt a napra, csak a buszozás Guilinba. Kijelentkeztünk a szállodából, a cuccokat szokás szerint a recepción hagytuk, és elmentünk a szomszédos étterembe egy korai ebédre, bár G inkább késői reggelit tartott. Ezután jobb dolgunk nem lévén visszamentünk a zsákjainkért és a buszállomásra mentünk.
Guilinba gyakorlatilag tízpercenként mennek buszok, úgyhogy sokat nem kellett várni. Az út egy óra volt, még úgy is, hogy az elején csak gurultunk, hátha lesz még utas.
A városba érve a buszállomás előtt raktak le, ahonnan nem volt messze a kiszemelt hostel. Pár perc séta után meg is találtuk, szerencsére jól ki volt táblázva, mert a bejárat egy mellékutcából nyíló sikátornak a végénél volt jobbra, ahol még fel kellett menni az emeletre. A hely egyébként nem rossz, ki is vettünk egy kétszer kettes cellát emeletes ággyal.
Miután így biztosítottuk a kényelmünket, elmentünk vonatjegyet venni Kunmingba, holnaputánra. Ilyen messzire még sose néztünk a jövőbe. Tök simán kaptunk, jó drága volt, de mit várjon az ember egy 22 órás vonatozásért.
Ugyan sok turista megfordul Guilinban, ez nem jelenti azt, hogy tényleg annyira szép lenne. Nekem legalábbis nem tartozik a kedvenceim közé. Szerintem a sok turista is leginkább csak átszáll Yangshuo felé, vagy ha nem, hát később azt nyilatkozza, hogy érdemesebb lett volna azt tenni azonnal.
Minthogy időnk volt, mint a tenger, azért csak körülnéztünk. Elgyalogoltunk a Li folyó partjáig, ahol az Elefánt szikla van, de nem sikerült megnéznünk. Történt ugyanis, hogy valakinek elsült az agya, hogy azt is lehetne pénzért mutogatni, így a folyóparti úton komoly beruházással dézsákban annyi tuját pakoltak ki, hogy ne lehessen látni a szemközti hegyet, csak ha belépőt fizet az ember. Később aztán megtudtuk, hogy este hét után ingyenes. Mindegy, kibírható az élet úgy is, ha az ember nem látta az Elefánt sziklát. A szikla egyébként a környék jellegzetes karsztdombja, azért hívják így, mert van rajta egy nagy lyuk a vízszintnél, így ha az embernek élénk a fantáziája, akkor el tudja képzelni, hogy egy elefántot lát, ami az ormányát a vízbe lógatja.
Az elefánt helyett a közeli sétálóutcát tekintettük meg. Sok érdekes itt sem volt, de azért ettünk egy fagyit, hogy feldobjuk a helyet. A város nevezetessége az utca végén álló domb és annak a tetején egy pavilon, alatta meg egy barlang. Korábbi tapasztalataimra alapozva bátran kihagytuk a dolgot. A pavilontól jó lenne a kilátás, ha nem egy modern nagyváros lenne alant, a barlang meg olyan színekkel van kivilágítva, hogy az maga a fájdalom. Messziről jól látható volt, hogy sok ember tolong fent a csúcson, meg a lépcsőn, valószínűleg az sem dobott volna sokat az élményen.
Inkább szépen visszasétáltunk a szállodánkba. Szerencsére a forróság kicsit csökkent, de még így is harminc fok volt. Szegény kínaiak valószínűleg rokonságban állnak a vámpírokkal, mert mindegyik retteg a napfénytől. Vagy csak attól, hogy lebarnul, ami az egyik jellemzője a földeken dolgozóknak, az meg milyen ciki. Szóval a fehér bőr az ideál, és ezt kemény küzdelemmel próbálják fenntartani. Minden nőnél van napernyő, a bicikliken van napernyőtartó. Sőt, van már motorokra fejlesztett napernyő is. Ennek hátrafelé van egy nyúlványa, hogy az utast is árnyékolja. Ez egyébként a motorostaxik fontos kiegészítője általában. Merthogy van ilyen is, kétkerekű taxi.
Akik saját kis robogójukkal közlekednek, azok sem szeretnének lebarnulni, a napernyőt viszont problémás elhelyezni, így ők inggel védekeznek a napsugarak ellen. Persze agyament módon, egy férfiinget vesznek fel, de úgy, hogy a gombok hátul legyenek. Nyilván a begombolással nem bajlódnak, a lényeg az, hogy a karok és az erősen push-up dekoltázs biztonságban vannak, és a védőeszközt gyorsan fel-, illetve le lehet venni. Vannak, akik nem elégszenek meg ilyen igénytelen módszerrel, azok direkt erre a célra fejlesztett ruhadarabot használnak. Gyakorlatilag ez csak két ujjból áll, azok is alul nyitottak, így nem meleg.
A fehérnek maradás másik módszere a smink. A legtöbb „mások által szépnek mondott lány” erősen fehérre sminkeli magát, amitől leginkább úgy néznek ki, mint egy molnár-, vagy pék munkája végeztével. Kína nyugati részén, ahol a jövedelem jóval alacsonyabb, sok lány arcán lehet látni ronda sebes részeket, amit valószínűleg az olcsó, ólom tartalmú fehér smink okoz.
Este a hostelben egy sráccal megbeszéltük, hogy reggel találkozunk, és együtt megyünk a rizsteraszokat megnézni. Szóval lesz korán kelés, boldog a vekker.

 

Címkék: kína guilin

süti beállítások módosítása