Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


41356 km, Chiang Mai

2009.11.27. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Rendkívül puhány módon a szállodánk éttermében reggeliztünk. Már akkor gyanakodni kellett volna, mikor a furcsán Jaffa szörp színű narancslében leülepedve találtuk a rostokat, de nem tettük, így aztán megettük a rántottát, szalonnát, meg hasonló dolgokat, amiket annyira amerikainak ítéltek, hogy belerakjanak egy „amerikai reggelibe”

Közvetlenül ezután visszamentünk a szobánkba összeszedni a cuccainkat, majd ott is maradtunk különböző szintű émelygésekkel a gyomrunkban. G már előtte sem érezte igazán formában magát, úgyhogy már vödröt is bekészített, én csak nem éreztem nagy hangulatot hozzá, hogy bármit is csináljak. Szóval hallgatólagos megegyezéssel hevertünk az ágyunkon egész délelőtt, illetve kora délután. Akkor aztán csak feltápászkodtunk, hogy lehessen valamit írni a mai napról is.
Chiang Mai térképen egész érdekesnek tűnik, van vizesárok az óváros körül, rengeteg templom és hát ebből a kettőből rögtön arra gondol az ember, hogy valami hangulatos régi városról van szó. Ehhez képest tényleg csak ezek vannak, mert a városfal nagyjából eltűnt, a hangulatos ősi városból meg egy faház maradt. Azon történetesen két tábla lóg, az egyik azt mondja, hogy „Century old ancient house”, a másik meg azt, hogy „Dangerous no enter”. Az összes többi épületre meg olyanok vannak írva, hogy étterem, meg masszázs, esetleg kombinálva a kettő, valamint utazási iroda, kizárólag azonos reklámfotókkal, esetleg egy-egy bár. A főutcán egyetlen olyan üzlet sincs, ami a helyi igényeket szolgálná ki. Tudom, mi is turisták vagyunk, jobb lenne ha hallgatnánk, de ha belegondolunk, pár másik turistacélpont kinézetébe, akkor kiderül, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Chiang Maiban sétálgatva hiába forgatja az ember a fejét, nem fog semmit látni Thaiföldből, mert az nincs ott.
Mi a mai program keretében elsétáltunk a női börtönbe, mivel a női börtön lakóitól is lehet masszázst venni, - igaz kicsit drágábban –, de itt még véletlenül sem fordulhat elő az a kellemetlen szituáció, hogy asszonypajtással besétálsz, a lányok meg zavart vigyorral nem tudják, hogy megkérdezhetik-e, hogy szopi-nyalival kéred a masszázst, vagy nélküle. Meg aztán masszázs mindenhol van, de tényleg, ha bárhova belépve kérsz egy thai masszázst, kapni fogsz, női börtön meg csak egy van a városban. Szóval leginkább a második miatt mentünk ide.
A masszázst azok csinálják, akik hat hónapon belül szabadulnak, ezzel egy kis pénzt is keresnek az újrakezdéshez. Gondolom nem ők azok, akik szökni akarnak.
Megkaptuk a hacukát, átöltöztünk, és készen álltunk a nyomkodásra, csavargatásra. Ránk fért már, az elmúlt fél év alatt kicsit megmerevedtek az izmaink.
Két mosolygós gyilkos/sikkasztó/drogcsempész/nem firtattuk jött a meggyötrésünkre. Jó alaposan megtekergették az izületeinket, meghúzkodták az inainkat, megnyomkodták az izmainkat. Nem mondanám, hogy a folyamat minden eleme kellemes lett volna, de mikor végzett az egyik lábammal, akkor határozottan éreztem, hogy most már van egy lábam, a másik meg még mindig vasbeton. Mivel én kaptam a testesebb hölgyet, aki akár a férjével is végezhetett, kimasszírozta belőlem a vasakat, és a cement is engedett. Mikor aztán a gerincem a csavargatásakor hangos recsegés-ropogással válaszolt, akkor mindketten elégedetten nevettek. Amire igazán vágynék, hogy valaki szétszedje, rozsdamarózza, felpolírozza, újrazsírozza és összerakja, de hát nem vagyok terminátor, várnom kell az újjászületésre, vagy a nirvánára.
Testileg felfrissülve átsétáltunk a közeli templomba relaxálni a már korábban emlegetett bölcsességek alatt, illetve beszélgetni valamelyik arra tévedő szerzetessel. A legtöbb templomban van „monk chat”, vagyis beszélgetés a szerzetesekkel. Ők angolt gyakorolnak, a turisták meg megismerik a buddhizmust, feltéve, hogy a szerzetesük előtte már elég sokat gyakorolt másokkal.
Akivel mi kezdtünk beszélni, az nem tudott volna nagyon elmélyedni a teológiai eszmecserékben idegen nyelven, de így is sokat megtudtunk a kolostorbeli életről. Az eléggé közismert, hogy errefelé a szerzetesek nem egy életre vonulnak kolostorba, hanem csak egy időszakra. Barátunk tizenöt éves kora óta él szerzetesként, és még legalább két évig, huszonhét éves koráig marad. Akkor végez ugyanis a főiskolán. Álmai szerint utána Amerikába megy bokszolni. Nem firtattam, hogy mi a véleménye a két év tapasztalat és tizenkét év kihagyás utáni profi karrier esélyeiről. Mindenesetre elárulta, hogy titokban edz egyedül, bár minden sport tilos a szerzeteseknek, hiszen alamizsnán élnek és rendkívül udvariatlan dolog az összekoldult kalóriát szórakozásra fordítani. Ha meglátja valaki, akár rendőr is hívhat, és kirakják a kolostorból.
Később egy barátja is csatlakozott hozzánk, aki ugyan most nem szerzetes, de az volt, és később újra az szeretne lenni, de most közgazdasági tanulmányaira koncentrál. Tőle még több dolgot megtudtunk, bár nem beszélt jobban angolul, de hajlamosabb volt belemenni a mutogatós játékba, ha egy szót nem értett.
Szóval kiderült, hogy mindketten egy nagyon szegény környék, szegény, illetve nagyon szegény falujából származnak. Úgy tűnik, hogy a szerzetesi élet, és az alamizsnagyűjtés egyáltalán nem olyan, mint ahogy az Európából kinéz. Nem arról van szó, hogy lejmolnak, aztán egész nap nem csinálnak semmit, csak meditálnak. Inkább arról van szó, hogy a kilátástalan fiatalok elmennek szerzetesnek, ahol az adományok segítségével iskolába járnak, angolt tanulnak, meg nyilván buddhizmust és szanszkrit nyelvet.
Az élet a kolostorban megfelelően kemény ahhoz, hogy ne vegyék igénybe az ingyen szolgáltatást azok, akik nem szorulnak rá. Ébresztő ötkor, meditáció, majd hatkor alamizsnagyűjtés mezítlábasan a városban. Hétkor reggeli, nyolctól délig tanulás, ebéd, majd tanulás négyig. Hétig szabadidő, onnantól két óra szanszkrit, kilenctől újra szabadidő. Vacsora nincs.
Elbúcsúztunk barátainktól, megjegyezve, hogy szerencsére még nem vagyunk szerzetesek, mert marha éhesek voltunk.
Vacsorára sem ettünk semmi nehezet, leginkább gyümölcsöt, meg én nagy bátran némi sült banánt. Az ananász még mindig isteni, és így, hámozottan véve talán még finomabb.

 

Címkék: thaiföld chiang mai

41354 km, Chiang Mai

2009.11.26. 10:00 | Ahmet | 3 komment

Elegánsan, időre kisétáltunk a buszállomásra, ahol közölték, hogy a Chiang Maiba menő busz az új buszpályaudvarról megy. Szállhattunk fel a várakozó pickupra, nem hiába vigyorgott a sofőrje. Mire kiértünk, már késő volt a kinézett buszhoz, de úgy látszik az azt követő háromhoz is, mert csak tízre kaptunk jegyet, így volt bő két eltöltendő óránk az izgalmaktól teljesen mentes helyen. Mondtam már, hogy nem szabad korán kelni?

Sajnos Thaiföld már túl fejlett ahhoz, hogy enni adjanak a buszpályaudvarokon. Csak chips van, meg hasonlók. Kávét azért sikerült vennünk, és bár a szemem előtt csinálta rendes kávégéppel, valami titkos módon sikerült mégis pocsék kávét előállítani. Aztán az is lehet, hogy Dél-Laosz kicsit magasra tette a lécet a kávé terén.
Sorban jöttek, aztán mentek a buszok, amikre nem kaptunk jegyet. Valószínűleg itt már alkalmaznak pár embert költségoptimalizálásra, marketingre, meg hasonlókra, aminek eredményeképpen tényleg tele vannak a buszok, így viszont néhány járatra nem fér fel az ember.
A legtöbb busz utastere egy csinos kis üvegezett fallal van leválasztva a sofőrtől, rajta sima beltéri ajtó. Gondolom a sofőr és az utasok drasztikusan eltérő klímában növekednek optimálisan, ez indokolja az utólagos buhera jellegű módosítást. Abba nem szeretnék belegondolni, hogy mit csinálnak az utólagosan beépített elemek mondjuk egy baleset során. Elég felesleges is ilyesmin gondolkozni, mikor első laoszi buszunk két közel ép buszból lett összehegesztve, a motortérben meg jól láthatóan egy falusi mester alakította ki a motor és egyéb alkatrészek helyét a fellelhető maradék anyagokból. A tisztánlátás végett azért nem árt megemlíteni, hogy Laoszban igen ritkán lépik át az ötven kilométerórás sebességet.
Egész gyorsan lecsorogtunk Chiang Mai-ig, ahol egy utastársunkkal közösen taxiba vágtuk magunkat, - ami természetesen egy pickup volt –, és szálláskeresésre indultunk. Az első helyen rögtön egy „full” táblába ütköztünk, ami az álmoskönyv szerint nem jelent jót. Utunk során ez volt a harmadik alkalom, hogy egy kinézett szállás tele volt. Természetesen, ahol annyi turista, hogy a „full” tábla kitehető, ott nem kell sokat gyalogolni, hogy találjon valamit az ember. Rögtön a szomszédban nem fogadtunk el egy ajánlatot, de a második szomszédban igen. Sokat nyomott a latban az ingyenes wifi. Rég nem olvastunk már híreket, így azt gondoltuk, hogy valamiről lemaradtunk. Persze aztán az ember megnyit egy híroldalt, végigfutja a címeket, és rájön, hogy tulajdonképpen nem is érdekli az egész. Talán csak arra jó, hogy elgondolkodjon az ember a hazautazás dátumán.
A kis szieszta után elindultunk körülnézni. Nem akarok kegyetlen lenni, az egyik watban kiírt bölcsességek közt láttam, hogy „Jobb kimondani a kellemetlen igazságot, mind hazudni!”, szóval kimondom, hogy Chiang Mai egy jellegtelen szar. Ugyan bármelyik útikönyvet felütve láthatjuk, hogy oldalakon keresztül sorolják a látnivalókat és a fotók között is szebbnél szebb templomokat látni, de ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy a látnivalók mindegyike templom. Szépek a thai templomok, de a fenti bölcsesség jegyében meg kell, hogy mondjam, olyan egyformák, hogy egy helyi szerzetes sem tudná megkülönböztetni őket fénykép alapján. Vannak ugyan különlegesek köztük, amiket érdemes megnézni, mert a Buddha szobor másképp tartja a kezét, vagy a sztupát szokatlan helyre építették, de nagyjából ennyi. Mindegyik frissen van felújítva, mindegyik aranyozott és üres. Néha lehet ténfergő szerzeteseket látni, de normál esetben ők is tanulással foglalják el magukat napközben, amikor meg éppen nem, akkor intézik a dolgaikat, nem a templomban lebzselnek.
Szóval megnéztünk hármat a sokból, aztán lepihentünk egy kicsit. Estére korábbi útitársunkkal, az osztrák rendőrrel beszéltünk meg találkozót. Hármasban ballagtunk ki az éjszakai piacra, ami szintén nem volt túl érdekes, inkább éjszakai turistabazárnak kellene nevezni. Abból is a gagyi fajta, ahol olyan vackokat árulnak, amilyeneket a világ bármelyik turistabazárjában meg lehet kapni.
Leültünk vacsorázni egy kissé túlbonyolított helyre, ahol előbb jegyet kellett venni, majd a jegyért lehetett vásárolni. Természetesen jeggyel fizetve pontos összeget kellett adni, mert visszaadni nem tudtak. Vettem két mangó shake-et is, ami második és egyben utolsó thaiföldi shake élményünk volt. Öt deka mangó és fél liter zúzottjég összeturmixolásából született a sárgás lötty, G mint tesztalany nem tudta megmondani mit iszik, mikor felszolgáltam neki. Utána én váltam kísérleti egérré, mikor ketten nézték milyen hatást vált ki a curry belőlem, nos a jegyzőkönyv szerint egy elhaló „fuckin’ hell” volt hallható a köhögőroham előtt. A kísérleti eredmények teljessége végett itt szeretném megjegyezni, hogy a másnapi viszontlátáskor is csípett.
Vacsi után azért még körülnéztünk a standok között, de leginkább egy mézszaküzletet találtunk érdekesnek. Már napközben kerestünk valami gyógyszert G torokfájására, de sehol nem találtunk töményet az útba eső boltok között, most viszont volt alkalmunk mézet venni. A néni éppen telefonon beszélt, de kiszolgáltam magam a pult mögül, aztán fizettem, és az egész folyamat alatt nem kellett megszakítania a beszélgetést.

 

· 1 trackback

Címkék: thaiföld chiang mai

süti beállítások módosítása