Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


58980 km, Munnar

2010.03.06. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Nem tartott sokáig megtalálni a munnari buszt, hála a Brit Kelet-India Társaságnak, hogy hagyatékként az angol nyelvet (és vasúthálózatot, közigazgatást, stb.) hagyták Indiára, nem úgy, mint a franciák, akik a baguette receptjén kívül semmit nem hagytak hátra, aminek haszna lenne.

Felcuccoltunk a buszra, ami általában a rendezett koreográfia szerint zajlik. G a két kishátizsákkal helyet keres, én meg a nagyokat próbálom elhelyezni. Indiában nem a csomagtartóban tartják az ilyesmit, hanem a sofőr melletti üres helyen. Kíváncsi lennék, hogy mi van a busz aljában, mert legalább három hatalmas lépcsőfokot kell megmászni. Ez egyébként nem is olyan könnyű, ha két hátizsák lóg az emberen. Egy idősebb külföldi pár meg is jegyezte – szerintem kissé gúnyosan -, hogy ennyi cuccal tizenkét hónapra lehetne elutazni. Mondtam, hogy igen, pontosan, és elmentem reggeliért. Szeretném megjegyezni, hogy papírpohárba töltött forró kávéval nem túl nagy élvezet ötven métert gyalogolni. És nem csak az a szemétség, hogy forró, hanem még futni se lehet vele, mert akkor kilötyög.
Mire megittuk a kávét, és megettük a valamivel töltött akármit, indult is a busz. Természetesen üveg nélküli ablakos, redőnnyel felszerelt, műbőr üléses. Durván 130 km állt előttünk, amit könyvünk szerint a busz hat óra alatt gyűr le, valójában öt és fél óra alatt már ott is voltunk.
Nagyon nem lehet száguldozni, az tény. Először át kellett verekednünk magunkat a tengerparti sávon, ahol a városok összeérnek, ami az autoriksákon és motorosokon kívül még bicikliseket, kézikocsikat és gyalogosokat jelent, és természetesen folyamatos dudálással jár. A sofőrök dudálnak akármi történjék is, az nem árthat. Gyakran akkor is nyomják, ha láthatóan esélytelenek az előzésre, vagy egy piros lámpánál állnak.
Mikor kiértünk az urbánus dzsungelből, elértük a hegyeket, konkrétan a Nyugati Ghatokat, onnantól a forgalom már nem volt olyan nagy, helyette szerpentin következett, leginkább egy sávval, ami megint sok dudálást jelentett. Kanyar előtt ugyanis kell, és tényleg szükség van rá, mert aki nem dudál, az nincs ott, ha meg mégis, akkor kellemetlen vége lesz a dolognak. Szóval mindenki dudál. És akkor is, ha előzni akarnak. Sok értelme nincs, mikor jól láthatóan az út szélessége nem engedi meg az ilyesmit. Ilyenkor addig dudálnak, amíg szélesebb szakaszhoz nem érünk. Végülis lehet, hogy a dudálástól szélesedik ki az út, csak hit kérdése.
Munnarba érve aztán végre leszállhattunk. Nem túl kényelmesek az ülések, ha tele van a busz. ugyanis az elrendezés aszimmetrikus, mint egy BKV buszon, csak itt bal oldalon van két ülés, a jobb oldalon meg három. Hely nincs több, ez nem olyan, mint a vonat. Szóval nem igazán kényelmes, ha tényleg hárman ülnek le.
A városka a tengerszint felett1400 méterrel helyezkedik el, ennek megfelelően nagyon kellemes a klímája. Nemcsak számunkra, hanem a tea számára is, amit ki is használnak. Már megérkezés előtt áthaladtunk egy-két teaültetvényen, tényleg nagyszerűen néznek ki. Myanmarban is láttunk teaültetvényeket, de azok csak girhes bokrocskák voltak a domboldalban. Ezek viszont olyanok, mint ami a nagykönyvben meg van írva. Tömör sövények, nagyjából olyan szélesek, hogy két oldalról nyírva el lehet érni minden részét. A köztük lévő ösvény meg csak annyi, hogy el lehessen menni. Hogy a klíma tökéletes legyen a cserjéknek, elszórva fák is állnak a sorok között, hogy finoman árnyékoljanak. Meg aztán néha van egy-egy nagy, kerek, fekete szikla is, ami ad az egésznek egy zen buddhista kert jelleget, csak gereblyézett kavics helyett teacserjesorok kígyózzák körbe.
Munnar maga nem túl érdekes, ez abból is látszik, hogy a buszról leszállva azonnal autoriksások tömege jelentkezett, hogy a kivigyenek a városból és megmutassák a környéket. Egy fickó meg szállásokat ajánlgatott. Véletlenül volt nála egy pakli névjegykártya, amik közül kiválasztott egyet, ami megfelelt az igényeinknek. Nem hosszú az igénylista: legyen olcsó és ne kelljen miatta kilométereket gyalogolni.
Úgy tűnt, ilyet csak egyet tudott, és azt nem nagyon akarta, nyilván az olcsóbb szállás kisebb jattal jár, úgyhogy arra azt mondta, hogy nem túl tiszta. Máris tetszett a hely.
Tulajdonképpen nem volt a szobával semmi gond, kicsit dohos volt, de fürdőszoba is járt hozzá. A tulaj mondta, hogy a zuhanyból csak hideg víz jön, de fejenként egy vödör forróvízre jogosultak vagyunk, csak szóljunk, a további forróvíz-ellátás vödrönként öt rúpia. Figyelembe véve, hogy ennyiért egy csésze teát lehet kapni valami nagyon olcsó helyen, nem is volt rossz ajánlat.
Hogy önjelölt felhajtónk is megtalálja számítását, megalkudtunk egy autoriksára is. Gyors ebéd és fénymásolás után indulásra készen álltunk. Fénymásolni azért kellett, mert a szállásunkon le kellett adni három, azaz 3 példányt az útlevelünk, illetve a vízumunk másolatából. Hogy ez minek kell, azt nem tudom, pláne, hogy az összes lényeges adatot amúgy is be kell írni a nagykönyvbe, esetleg még egy formanyomtatványba is három indigóval. Biztos ezzel tüzelnek a hatóságoknál.
A riksánk pontosan érkezett. Természetesen nem az a fickó vezette, akivel megalkudtunk, így szokott ez lenni. A jó kiállású, angolul jól beszélő ember leszervezi a fuvart, és valami makogó ember pöttyel a homlokán megjelenik. Igazából a szükséges és elégséges nyelvtudása megvolt neki is.
Néha elég kemény megérteni az indiaiakat, gyakran csak a negyedik mondat közepénél tűnik fel, hogy már angolra váltottak, Munnar meg ráadásul már tiszta tamil, a tamil nyelv meg tiszta törettettőre-tittitatta, és hát az angolt is így kattogják, néha megfűszerezve egy-egy XIX. századi angol kifejezéssel. „What is your good name sir?”
Riksánk keményen szenvedett felfelé, míg elértük az első ültetvényt, ahol az út mellett volt annyi hely, hogy meg is lehetett állni. Innentől azt hiszem, félreértésben leledztünk. Végigvitt egy csomó olyan helyen, ami lehet, hogy egy indiait érdekel, de minket nem annyira. Én megértem, hogy neki a teaültetvény olyan, mint nekem szép sorokba rendezett nemesnyár-ültetvény, csak hát mi amiatt jöttünk, nem a kaszáló meg a szeméttel teleszórt tópart miatt. Érezte ő is, hogy nem úgy alakul a dolog, ahogy az az elképzelésben szerepelt, mert kicsit gyorsabban végeztünk a helyek nézésével, mint ahogy elképzelte, így a három-négy órás út végére értünk egy óra alatt.
Végül felvetette, hogy némi extráért fel tudna vinni egy teaültetvényre, ahova csak külföldiek mennek, azok is kevesen. Megegyeztünk, és nem bántuk meg. Komplett hegyek voltak, vakítóan zöld sövényekkel borítva. Lenyűgöző volt.
Pár helyen dolgoztak is éppen. Csak a friss hajtás ér valamit, úgyhogy folyamatosan megy a nyírás. Elég speckó sövénynyíró ollójuk van. Az egyik oldalon egy kis kosárka van ráerősítve, a másikon meg annak a teteje. Így amit lenyírnak, rögtön be is van söpörve a kosárba, amit aztán egy zsákba ürítenek, amit a sövény tetején vonszolnak maguk után. A felszerelés része még egy jó erős ponyvakötény is. Gondolom, nem árt a bokrok között, ha nem akarnak derékban elkopni egy hét alatt.
A munkások az ültetvényen laknak, a cég biztosít számukra lakást, áramot, vizet. Mint kiderült sofőrünknek is laknak itt rokonai, úgyhogy egy teára is meghívtak.
Amúgy a teát és a kávét is másképp csinálják, mint mi. Víz helyett forró tejet használnak, így aztán nem tejes tea az eredmény, hanem inkább tejtea. Nem rossz, főleg ha jó sokáig forralják, és jó sűrű.
A városba visszaérkezve nem volt más dolgunk, mint vacsorázni. Találtunk egy éttermet, amit errefelé valamiért hotelnek szeretnek hívni. A cégéren az állt, hogy 43 országból voltak már vendégeik. Nem tudom, hogy derítették ki, mert úgy sikerült rendelni, hogy három szónál többet nem váltottunk, azt is csak azért, mert a marhahús elfogyott. Jobb is, hiszen az kannibalizmus egy hindu szemében.

 

Címkék: india munnar

süti beállítások módosítása