Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


45828 km, Pak Chong

2009.12.26. 10:00 | Ahmet | 2 komment

Délután egy félnapos túrára mentünk, feltéve, hogy túrának lehet hívni azt, aminek során az ember éppen, hogy csak kiszáll néha a kocsiból. Ugyanazt a magasan kvalifikáld guide-ot kaptuk, akit előző nap, de most mintha piás is lett volna, szóval végképp nem lehetett érteni, hogy mit beszél. Mikor lehetett, akkor is jobb lett volna, ha nem értjük. Egy darabig azt hittük, hogy összesen ketten leszünk, de előkerült a holland okostojás, akivel előző este beszélgettem, aztán a kanadai páros, meg egy francia házaspár is. Utóbbiak természetesen nem vegyültek a pórnéppel, lehet, hogy nem is beszéltek angolul. Sokat már nem sikerült rontaniuk a bennünk kialakult sztereotípián.

Elsőként egy forrást látogattunk meg, ahova a helyiek járnak strandolni. Ugyan csak egy félóránk volt, azért fürödtünk egyet. Gyönyörű szép tiszta víz volt, amit kis tavakká duzzasztottak. Pár országgal északabbra nem lenne nagy hangulatom forrásvízben fürdeni, de itt egészen kellemes uszodai hőmérséklete volt.
A helyiek persze nemcsak rekreációs célokra hasznosították a kialakított medencéket, hanem néhányan itt mosták a hajukat. Persze lehet, hogy ez nem jelenti azt, hogy otthon nincs fürdőszobájuk, de azt biztos, hogy nem sokat mond nekik a környezetvédelem, meg hasonlók. Amíg mi fürödtünk, a guide még elfogyasztott némi szeszesitalt, ami azért volt különösen jó, mert ő volt a sofőr is.
A gyors megmerítkezés után egy templomhoz mentünk, ami alatt egy barlang húzódik, természetesen szent barlang. Szép nagy szent kupleráj volt lent. Borzasztó, mikor egy ilyen helyet teleraknak igénytelen betonszobrokkal, amiket aztán a mindenféle drótdarabokkal felerősített neoncsövek világítanak meg. Aztán persze raknak a szobor fölé valami reklámnapernyőt, meg áldozati ajándékokat billegő műanyagasztalra. Persze mindenből szemét lesz egyszer, ami valahol a szobor környékén halmozódik fel.
Állítólag egy hatalmas piton is él a barlangban, de azt természetesen nem láttuk, csak egy pókot. Belefutottunk egy másik csoportba is, akiknek éppen magyarázott valamit a vezetőjük. Ilyen velünk nem fordulhatott elő.
A barlangból kimászva alig vártuk, hogy elinduljunk végre a denevérek barlangjához, ami a nap fénypontjának ígérkezett. Egészen pontosan ez érdekelt mindenkit, a többi csak azért volt, hogy mégis legyen valami a félnapos túrában. Guide-unk tökölt egy kicsit, pedig nagyon nem szerettük volna lekésni az eseményt, mikor napnyugtakor a denevérek kirepülnek, hogy keressenek pár figyelmetlen rovart.
Miután leszálltunk a pickupról, még tartott egy kis cukornádkóstolást, aztán siettünk a legjobb helyre, ahonnan látni lehet a dögöket, mert már elindultak.
Minden este megismétlődik az esemény, hárommillió denevér repül ki a barlangból tömött sorokban. Irgalmatlan mennyiség. Vezetőnk szerint egy óra alatt repülnek ki, nekünk inkább fél órának tűnt, de lényegtelen.
A barlang száját elhagyva először alacsonyan, közvetlenül a fák felett, a hegyoldal mentén repülnek, mivel ilyenkor azért megjelennek a tiszteletükre a ragadozó madarak is. Egy hosszú oszlopban kanyarognak, nagyjából pont úgy, mint a Macskafogóban a vámpírok. Kicsit vártam is, hogy majd hallok valami mexikói zenét, vagy látok gringó egérkét. Nem láttam, viszont volt szerencsém kiszúrni egy albínót, persze lehet, hogy az volt a gringó.
Ahogy sötétedett, egyre bátrabban repültek magasabban, és egyre inkább egyenesen a vadászterületük felé. A barlangtól távolabb persze szétszakadoztak kisebb csoportokra, de még így is több száz méteres folyamként özönlöttek. Hihetetlen látvány volt és egyben szédítő is nézni, ahogy húznak az ember feje felett. A hangjukat is hallatták néha, de leginkább csak a hatmillió szárny surrogását lehetett hallani, ami egyesek szerint olyan, mint valami hóvihar, szerintem inkább egy darázsfészekre hasonlít, mondjuk biztonságos távolságból.

 

Címkék: thaiföld pak chong

45761 km, Pak Chong

2009.12.25. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Olyan régen keltünk már korán, szinte már hiányzott. Na jó, egyáltalán nem hiányzott, de menni kellett a nemzeti parkba! Egy gyors reggelire még volt időnk szerencsére. Igazából lett volna idő hosszabb reggelire is, de a sonkás szendvics, amit rendeltünk, annyira kicsit volt, hogy pár másodpercnél tovább képtelenség lett volna nyammogni rajta.

Most nemcsak ketten alkottuk a csoportot, jött velünk egy kanadai pár, egy lány, akiről semmit nem tudtunk meg, meg egy házaspár, akik Angliában élnek ugyan, de a srác német, a lány meg Sri Lanka-i, és az öt hónapos gyerekük.
Elsőre egy kicsit vad dolognak tűnik egy ilyen kicsi gyerekkel utazni, még vadabbnak kirándulni a dzsungelben, de a gyakorlat azt mutatta, hogy a gyereket nem zaklatja fel különösebben az, hogy nem egy gyerekágyban fekszik egész nap.
Pickuppal vittek el a Khai Yai Nemzeti Park központjáig, ahol rögtön kaptunk fél órát, hogy megnézzük a látogatóközpontot a gyermeteg módon kitömött tigriseivel, meg a benne lévő szuvenírbolttal. Inkább elindultunk a gyermekes párossal (Holger és Natasha, plusz Sören apára felkötve) egy ösvényen, ami állítólag egy vízeséshez vezet. Komoly dzsungelharcra nem kell gondolni, lebetonozott út volt. Összesen tíz percet sétáltunk csak, addigra beláttuk, hogy nincs időnk elmenni a vízesésig meg vissza. Így csak addig a fáig mentünk el, ahonnan egy gibbont hallottunk dumálni. A távolból egy másik válaszolt neki. Lehet, hogy hülyén hangzik azt mondani erre, hogy beszélgettek, de nem tudom másképp értelmezni azt, amit csináltak. Először az egyik dumált, majd ahogy befejezte, jött a válasz, de soha nem vágtak egymás szavába.
Jópofa állatok a gibbonok. Ők azok, akiknek olyan borzasztó hosszú kezük van, hogy nem tudnának hazajönni bevásárlószatyorral. Persze elég ritkán szaladnak le a sarki boltba, a fákon való közlekedésnél viszont kimondottan előnyös. Valószínűleg a BKV-n sem lenne rossz az ilyesmi.
Túlzottan nem félnek az embertől, valószínűleg tisztában vannak vele, hogy ilyen kurta és nyeszlett karokkal az életben nem fogunk felmászni, hogy inzultáljuk őket, vagy kölykeiket.
Gibbonokon kívül makákók is élnek a parkban, ők viszont szívesen vesznek részt a talajgyakorlatokban is, nem csak a szertornán. Ők még kevésbé félnek az embertől, sőt egyáltalán nem is tisztelik. Leginkább talán úgy tekintenek ránk, mint valami nagydarab, ostoba, ártalmatlan fejőstehénre. A saját szemszögükből igazuk is van. Ha valamit meg akarnak szerezni, akkor egyszerűen jönnek és elveszik. Szerencsére leginkább a kaja érdekli őket, bár szívesen elvisznek bármit, ami szép fényes, vagy színes és fel tudnak vele mászni biztonságos helyre.
Így járt például egyszer L is még évekkel ezelőtt Lopburiban, mikor csúzlival kellett visszakérni a szemüvegét egy pofátlan egyedtől. Ha tudja az ember, hogy kell kérni, akkor lehet velük beszélni, de ehhez tényleg tudni kell célozni. Szóval kicsit rágottan visszapottyant az a szemüveg is.
Az itteni útszéli majmok is bizonyára nem napozni jöttek ki a padkára, hanem tudják, hogy az arra járó turisták gyakran dobnak valami tápláló Tesco gazdaságos kiflivéget nekik és hát ki az, aki csigák és bogarak után kutat, ha elég üldögélni, és megvárni, amíg felszolgálják a reggelit?
A központ után átfuvaroztak minket az egyik gyalogösvény végéhez, ahol végre bementünk az erdőbe. Hát lehet, hogy ez egy nagyon szuper nemzeti park, de egy kicsit már túl van használva. Az erdőt olyan sűrűn szőtték be a gyalogutak, hogy aljnövényzet már alig maradt. Turista is annyi volt, hogy állandóan egymásba futottak a csoportok. Ha véletlenül éppen nem volt ott senki, és az út forgalma sem hallatszott, akkor kiderült, hogy néma csend uralkodik az erdőben, ami nem túl lelkesítő. Úgy értem, néhány madarat legalább elvárna az ember, ők meg nyilván azt várnák el, hogy ne nyüzsögjenek emberek a fák alatt napi tizenkét órában.
Szóval sok állatot nem láttunk. Hallottunk egy szarvcsőrű madarat, valahol a fák tetején sejteni lehetett egy gibbont, és egyszer egy elefánt is trombitált a bozótban. Vezetőnk segítségével elkezdtük hajkurászni, de nyilván az elefánt sem hülye, hogy megvárjon, szóval néhány piócán kívül semmit nem találunk, utóbbiakat meg kinyírtuk.
Dél körül megérkeztünk a kilátóhoz, de a következő csoporton kívül semmit nem láttunk közeledni. Nyilván a déli hőségben az állatok is valahol pillednek az árnyékban, nem kint rohangálnak a mi örömünkre.
A túra gyaloglós részének ezzel gyakorlatilag vége is volt. Elmentünk ebédelni, közben az út szélén láttunk pár szarvast legelészni. Túlzottan nem félnek ők sem, úgyhogy ebéd után odasétáltam hozzájuk. Nagyjából tíz méterre engedtek közel, aztán visszavonultak az erdőbe.
A délutáni program nagy része a vízesés megtekintéséből állt. Szép hely volt és legalább nem kellett rohanni. A víz nagyjából huszonöt métert esik és egy szép kis tavacskában landol. Sajnos fürdeni nem lehetett, pedig lett volna rá igény. A vízesés felett megértem a tiltást, még valami marha lefolyik.
Innen felautókáztunk a park legmagasabb pontjára, ahonnan semmit nem lehetett látni a párás idő miatt, meg szerintem amúgy sem volt túl érdekes. Visszafelé megálltunk pár helyen, hátha látunk elefántokat, de nem volt egy sem a közelben. Végül az út mellett lelkesedő nagyobb csapatnál mi is megálltunk. A bozótban elefántok vacsoráztak. Látni semmit nem lehetett, csak azt, hogy helyenként mozognak a bokrok. Felmásztam egy fára, hátha látok valamit, de így is csak sejteni lehetett, hogy a húsz méterre rázkódó bozótban egy elefánt van. Pontosabban több elefánt is volt, mind láthatatlan.
A szállásunkon este nagy grillezés volt, jól tele is raktuk magunkat sült hússal, meg legurítottunk pár sört is beszélgetés közben. Legalább jól telt az este, ha már a túra nem volt egy nagy durranás.

 

Címkék: thaiföld pak chong

45589 km, Pak Chong

2009.12.24. 10:00 | Ahmet | 3 komment

Szállásunk ugyan egy nyugodt, tiszta hely volt, mégsem volt az álom. Például a recepción minden reggel úgy köszöntek, hogy „Kijelentkeznek?”, egyébként meg nem köszöntek egyáltalán, pedig jó néhány napot eltöltöttünk nálunk, igaz nem azért, mert annyira akartuk, csak így alakult. Ma reggel viszont végre igennel válaszolhattunk a köszönésre.

Kedvenc buszjáratunkhoz mentünk, és felszállás után kértünk egy jegyet a vasútállomásig. A kalauz srác meg akart győzni, hogy az a másik irányba van, de megnyugtattuk, hogy tegnap még erre volt, adjon csak jegyet.
A pályaudvaron azonnal lecsapott ránk egy lány és elsorolta, hogy mikor mennek vonatok Pak Chongba, valamint adott egy menetrendet is. A pénztárnál harmadosztályra kértünk jegyet, szerencsére idejében kiderült, hogy harmadosztály nincs a kinézett vonaton, csak egy sokkal későbbin, ami ráadásul három helyett öt óra alatt gyűri le a távot, úgyhogy mégiscsak a drágább másodosztályra vettünk jegyet, így csak egy fél órát kellett várni. Vonatunk, ami két motorkocsiból állt, indulás előtt öt perccel sántikált csak be a pályaudvar girbe-gurba sínein. Helyjegy birtokában nem kellett rambózni az ülőhelyért.
A másodosztály nemcsak ezzel a luxussal volt felszerelve, hanem légkondival is, amit a gazdaságosság jegyében maximális kihasználtsággal üzemeltettek, úgy lehűtve a kocsit, hogy párásodtak az ablakok. Az út nagy részét olvasással töltöttük, mivel kilátni nem nagyon lehetett. Sajnos a magasabb osztállyal nem kaptunk jobb vágányokat, így mikor Pak Chongban leszálltunk, még egy jó darabig lötyögött az agyunk jobbra-balra, ahogy a vonat rángatott órákon keresztül.
Már a peronon megrohant három szállodai felhajtó, akik közül hosszas tűnődés után kiválasztottuk a legolcsóbbat. Ingyen vittek a világvégén álló vendégházba, ami végülis nem bizonyult rossznak. Már a meleg víz miatt megérte, amit az elmúlt hetekben hiányolnunk kellett. A délutánt a teraszon töltöttük, sörözgetve, beszélgetve a többi vendéggel.

 

Címkék: thaiföld pak chong

süti beállítások módosítása