Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


15078 km, Chitral

2009.07.11. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Még este megtudtuk, hogy a szálloda udvarán parkoló dzsip reggel megy Chitralba, úgyhogy meg is beszéltük a sofőrrel, hogy két utasa már van is. Reggel hatra mentünk le, hogy a fél hetes indulásra megreggelizzünk. Persze semmi nem olyan egyszerű, mint ahogy azt előre elképzeli az ember. Két éve bevezették Pakisztánban is a téli-nyári időszámítást, de a fél ország nem használja. Tiszta röhej, hogy az emberek egy részének mást mutat az órája, és ők nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a hivatalos idő nem az. Meg kellett volna kérdezni, hogy „new time”, vagy „old time”, de nem tettük, így egy órával korábban keltünk a szükségesnél. Még mindig jobb, mint fordítva.

A dzsip természetesen egy Toyota volt, mint a legtöbb dzsip errefelé, abból is a tízüléses változat. Ebbe nagyjából tizennégyen férnek be, plusz akik a tetőn, vagy a lökhárítón utaznak. Chitral nincs messze, de azért eltartott egy darabig, míg odaértünk, meg aztán hosszabbnak is tűnt az út, így, hogy kicsit többen voltunk az utastérben, mint szerettük volna. Ráadásul a leghátsó sorban ültünk, ahol minden bukkanót kitűnően lehet érzékelni, mind seggel, mind fejjel.
Chitralban az első természetesen az volt, hogy lepakoltunk egy szállodában, a második, hogy internetet kerestünk, mert súlyos lemaradásban voltunk a blog frissítésével. Szerencsére a szokásos tízórai bejegyzést kettőig felrakhattuk, az időeltolódás miatt (new time), és addig még volt idő. Idő volt, áram nem. Ez Pakisztánban megszokott, de mi nem tudjuk megszokni. Internetezés helyett vettünk mangót, meg dinnyét, és visszamentünk a szállodába áramot várni.
A szállodában azonnal hoztak nekünk friss, hideg vizet, amiből ittunk is egy adaggal. Ha urban sommelier lennék, akkor azt mondanám, hogy az utóízben lisztes felhangot véltem érezni. Jobban megnéztem a poharat és hát valóban ott volt, amit éreztem, épphogycsak Napóleon gyermekkori koponyája nem lebegett a vízben. A kannában aztán láttam, hogy még fűszál is van benne. Friss forrásvíz, kár hogy egy város közepén. Többet nem ittunk belőle.
A mangó az eddigi legjobb volt, bár nem is errefelé termesztik és még nincs is itt igazán a szezonja. A dinnyét szépen egy vödör vízbe raktuk, hadd hüljön.
Mikor aztán elindult a plafonon a ventilátor, mi is elindultunk. A netcafé egy keskeny sikátorból nyíló lépcsősor tetején volt. Már a lépcső se volt semmi, hát még az ezeréves számítógépek a hokedliken, amikre farostlemez volt szögelve, hogy ne lehessen a másik monitorába bámulni. A plafonon természetesen ventilátor volt, és össze-vissza drótok lógtak. Szépen kipakoltuk a notebookot, bedugdostuk a töltőt, egeret, hálókábelt, és nem történt semmi. Biztosítottak róla, hogy öt perc és megcsinálják, csak az áramszünet miatt most valami gond van, és aki tényleg ért hozzá, az nincs itt. Öt perc múlva húsz perc lett a határidő, úgyhogy összepakoltunk és átmentünk egy másik igencsak hasonló helyre, ahol sikátor nem volt, de hosszú, keskeny és meredek lépcső igen.
Újra kipakoltunk, bedugdostunk és nekiláttunk. Olyan lassú volt a net, hogy olyat még nem láttam. Aztán meg is szakadt és rövidesen hallottuk a rég nem hallott ti-ti-ti-ti-ta-ta-ta dallamot, ahogy a betárcsáz. Körülnéztem és láttam, hogy négyen osztozunk ezen a hihetetlen sávszélességen. Tettünk még egy próbát, de gyakorlatilag egy e-mail megnyitására öt perc nem volt elég, úgyhogy feladtuk és visszamentünk az előző helyre, bízva benne, hogy ha a net nem is gyorsabb, legalább kevesebben használjuk egyszerre.
Sokkal nem volt jobb a helyzet, de legalább a szöveget fel tudtuk rakni öt perccel kettő előtt, és a leveleinket elolvasni. Tisztára lapzárta hangulatunk volt.
Már nagyon ideje volt az ebédnek, de akárhogy is keringőztünk, nem találtunk egy normális kajáldát, pedig igazán nincsenek nagy igényeink, sőt már kicsik se nagyon. Aztán találtunk egy helyet ahol árultak szimpatikusnak kinéző dolgokat. Megkérdeztük, hogy mi az, mondta az ürge, hogy „slice”. A „miből slice-ra” szintén slice volt a válasz. Fejenként két slice of slice elfogyasztása után – ami leginkább egy édes bundáskenyérre hasonlított – úgy éreztük már van erőnk normális kaját keresni. Végül egy kifőzdében ettünk rizst, közben megfigyeltem a munkamenetet, bár ne tettem volna. Nem vagyok a higiénia bajnoka, de ami ezekben a kifőzdékben megy, az durva. Mondjuk egy pakisztáni is mondta már nekünk: „Ez a harmadik világ.”, ilyenkor érzem igazán, hogy miről is beszélt.
Több helyen is érdeklődtünk, hogy lesz-e pólómeccs, de hiába kérdeztünk meg egyre több embert, csak nem akarta senki azt mondani, hogy lesz. Maradt a másik nevezetesség, a chitrali vár. Ez meg általában zárva van. Amikor nincs, hivatalosan akkor is, mivel magántulajdonban van, egészen pontosan nem tudom kiében, de a chitrali király leszármazottja az illető.
Az első kapu zárva volt, ott is volt a tábla, hogy magánterület, ne gyere be, menjél el innen. Mi azért megkerültük az egészet, hátha a másik oldalról látni is valamit.
Igen, lehetett, egy nyitott kaput, amin be is mentünk, és rájöttünk, hogy bizony bent vagyunk, ott ahol nem lehetne. Egészen pontosan csak valami külső udvaron voltunk, de az útikönyvünk szerint ezt is csak úgy lehet látni, ha az ember bekopog, és jó kedvében találja a gondnokot.
Kifelé menet jókedvében a gondnok talált meg minket, és integetett, hogy menjünk csak vele. Bevitt a belső udvarra, meg a vár lakórészébe. Nem mondom, hogy egy Versailles, meg azt se, hogy tisztaság volt, inkább úgy nézett ki, mint egy régi vár, amit az örökös százévente egyszer látogat meg, de akkor is inkább csak kötelességből.
A falakon régi chitrali képek, festmények, a kandallópárkányon meg valami oklevél lógott, Bill Clinton aláírásával. Továbbra se sikerült megtudni, hogy ki a tulajdonos, de a fusi tárlatvezetést egy ötvenessel honoráltuk.
Este a szállásunkon nagy lelkesedéssel vágtam fel a dinnyét, de csalódnunk kellett, belül teljesen fehér volt, és ami még szomorúbb, ízetlen is. Hiába, már a dinnyék sem a régiek!

Címkék: pakisztán chitral

süti beállítások módosítása