Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


40335 km, Luang Prabang

2009.11.17. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Vekkerre keltünk, egészen agyament időben, háromnegyed hatkor. Csakis azért, hogy megtekintsük, ahogy kirajzanak a szerzetesek alamizsnát gyűjteni. Hajnali hatkor a kolostorokban elkezdik verni a fakolompot, a szerzetesek mezítláb felsorakoznak az alamizsnagyűjtő edényükkel, és elindulnak az utcákon, hogy átvegyék a hívők felajánlásait. Mi banánlevélbe csomagolt valamivel járultunk hozzá az élelmezéshez, amit úgymond élelmes nénik árultak a turistáknak adományozási célból. Alapvetően két dolog jutott eszembe az egésszel kapcsolatban. Az egyik, hogy rendben, hogy alamizsnát gyűjtenek, de miért várják el, hogy ezért mindenki felkeljen hatkor? A másik - kicsit kevésbé rosszindulatú -, de ha itt laknék, néha azt hiszem, levinnék adománynak egy kilo paradicsomot, némi csokit, egy levél multivitamint, vagy akármit, csak ne rizst. Ezek a szerencsétlenek napi tíz mázsa ragacsos rizst gyűjtenek be, ami köretnek még csak-csak elmegy, de igazán bedobhatna valaki egy szelet rántotthúst mellé.

Az alamizsna begyűjtése már egész látványossággá nőtte ki magát, a legtöbb adományozó is turista, főleg azok, akik buddhista országból érkeztek. A szerzetesek vakítóan narancssárga lepelben vonulnak, mindegyiknél egy gyűjtőtál, az adományozók meg az út szélén térdelnek és dobálják a marék rizst mindenkinek. A különböző templomokból érkező szerzeteseknek nem teljesen egyforma a ruhájuk, némelyik kicsit barnás árnyalatú, némelyikhez tartozik sárga öv is, de mindenki kopaszra van borotválva, és ilyenkor mezítláb jön. A sor elején az idősebbek, a sor végén a gyerekek. Igazán idős szerzetes alig van, a többség egészen fiatal. Nem is elvárás, hogy egy szerzetes örök életére az legyen, inkább az a lényeg, hogy élete során mindenki bevonuljon egy időre valamelyik kolostorba. Régen ez legalább három hónap volt, ma már nem mindenki tud kivenni három hónap szabit ilyen célra, úgyhogy sokan csak egy-két hetet töltenek szerzetesként.
Az adományozás lezárultával a szerzetesek visszavonultak kolostoraikba, mi meg folytattuk az alvást, amit félbehagytunk.
A mai reggelinket csak azért nem hívtuk ebédnek, mert kávézni reggel szoktunk. Kis séta keretében meglátogattunk még egy templomot, meg próbáltunk szerzeteseket fényképezni napernyővel. Mivel kopaszra vannak borotválva, kénytelenek napernyővel közlekedni, ha nem akarnak agyvérzést kapni a napon. Nagyon jópofán néznek ki a narancssárga lepelbe fekete esernyővel, ami ilyenkor, a száraz évszakban napernyőként funkcionál. Természetesen pont rossz irányból sütött a nap a képek készítéséhez.
Mivel a királyi palotában éppen ebédszünetet tartottak, hajójegy után néztünk. Ott is ebédszünetet tartottak. Miért nem lehet ezt beosztani? Szépen kivártuk, hogy a palota kinyisson, annál legalább ki volt írva az időpont.
Nyitás után nem sokkal értünk oda, így nem volt tömeg, ami eddig soha nem volt probléma Laoszban, de kifelé menet láttuk, hogy itt lehetett volna.
A hivatalos álláspont szerint a királyi család kiköltözött egy közeli házba a palotát pedig felajánlották az államnak. A nem hivatalos verzió szerint utolsó éveiket egy annyira azért nem közeli barlangban töltötték, ahol szépen lassan, egyesével éhenhaltak, kb. akkor, mikor én óvodába kezdtem járni. Nyilvánvalóan egyikünk sem önszántából.
A palota egyébként egész emberléptékű, szerintem van néhány nagyobb villa a Rózsadombon, bár egyiknek sincs pálmafás bevezető útja és biztos, hogy egyiknek sem áll a kertjében egy aranyozott wat.
A kiállított tárgyak nagy része természetesen Buddha szobor, de van egy csomó ajándék is, amit a királyi család kapott különböző kormányoktól. Külön kiállításként meg lehet nézni a királyi autókat is. Amerika láthatóan úgy próbálta biztosítani a király barátságát, hogy néha küldött egyet az aktuálisan legnagyobb amerikai autóból. Azért megnéztem volna Luang Prabang forgalmát mondjuk az ötvenes években, meg azt is, hogy hogyan hozták ide. Ezután újra a hajójeggyel próbálkoztunk. Az első helyen a fickó rögtön elővett egy színes prospektust, ami nem volt jó jel. Az árra először annak az árnak a háromszorosát mondta, mint amit egy másik helyen láttunk kiírva, úgyhogy gyorsan továbbálltunk. Az ár persze azonnal másfélszeresre zuhant. A másik helyen, - ami mint kiderült a menetrendszerinti járatoké -, azt mondták, ne strapáljuk magunkat, jöjjünk jegyér akkor, amikor utazni akarunk.
Séta közben leragadtunk az általános iskolánál, ahol a gyerekek az udvaron játszottak, néhány turista meg a kerítésen könyökölt és fotózta őket. Tényleg nagyon aranyosak voltak, de Európában nem mernék fotózni, mert öt percen belül megbilincselnének. Kezd teljesen kifordulni magából a világ. Azt hiszem, hogy a gyermekek védelme nevében megtiltani azt, hogy mondjuk a tanár megsimogassa fejüket, teljesen abszurd.
Végül este a kedvenc sikátorunkba mentünk vacsorázni. Úgy tűnik, hogy a külföldiek nagy része itt köt ki, miután megnézi a belvárosi éttermek árait, vagy miután rájön, hogy azzal, amit ott adnak, egy gyerek sem lakik jól.

 

Címkék: laosz luang prabang

40332 km, Luang Prabang

2009.11.16. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggelizni elsétáltunk a piacra. Igaz nem teljesen autentikus piac, nagyrészt már a turistákra álltak rá, de azért páran még kitartóan próbálnak kapákat eladni. A reggelink is olyan felemás volt. A húst faszénen sütötték, de egész európai szendvicset csináltak belőle, bár azért megküldték laoszi paprikaszósszal. A kávé is laoszi volt, de már papírpohárban.

A városnézést a legközelebbi templommal kezdtük, a Wat Sirimungkhunnal. Azt már előre eldöntöttük, hogy csak az érdekesebb templomokat keressük meg, és esetleg benézünk azokba, amelyikek az utunkba esnek és érdekesnek tűnnek, mert nem szeretnénk idejekorán templommérgezést kapni.
Az említett templom különlegessége, hogy egy verandát építettek elé, és a falat aranyozott domborművekkel díszítették. A belépőjegyet szedő néni kedvesen megkínált valami zöldbabszerű dologgal, amit éppen nassolt. Azt kell mondanom, mindenki jobban járt volna, ha megtartja magának.
A templomból felmásztunk a szomszédos Phu Si dombra, amin van jó néhány templom. De igazából nem is ez az érdekes, sokkal inkább a kilátás meg a fák. Rengeteg nő abból a fajtából, - dawk jampaa -, aminek virága Laosz egyik szimbóluma. Már korábban is láttunk ilyet, egészen pontosan a Füvészkert üvegházában, akkor is nagyon tetszett. A virága olyan, mint egy hajócsavar, fehér, a szirmok töve sárga és nagyon jó illata van. Leginkább a földre potyogva lehet vele találkozni, mert a fák tetején nyílnak csak, ott meg nem igazán vannak szem előtt. Itt a dombon viszont viszonylag jó volt a rálátás a virágokra. Érdekes módon alig vannak levelei a fának, néha az összeset lehullatja és csak virágok maradnak rajta.
A dombról lefelé menet meglátogattunk még néhány ízléses, betonból készült aranyozott Buddhát. Szépen el voltak nevezve napok szerint, így aztán a hívő nem zavarodik össze, hogy melyikhez is pakolja le a banánlevélből és körömvirágból összeállított áldozati izét.
Benéztünk a Buddha lábnyoma fölé épített szentélybe is, de sajnos nem találtuk meg a lábnyomot. Nyilván valami olyasmit kerestünk, ami lábnyomszerű, pedig azt kellett volna nézni, hogy mi az, ami alaktalan és le van aranyozva.
A város főutcáján sétáltunk végig a legnevezetesebb templomhoz, a Wat Xieng Thonghoz. Menet közben benéztünk még egy-két templomba. Az egyik helyen elbeszélgettünk a szerzetesekkel, és én botor módon megkérdeztem, hogy szerintük melyik a legszebb Wat az országban, ők meg megmondták. Igazán gondolhattam volna, hogy már a városnevet sem fogom érteni, a templom nevéről nem is beszélve, de mindegy is, mert úgysem emlékszem egyetlen templom nevére sem.
Egyébként ez az utóbbi is egy szép példány volt, sok arannyal, meg üvegmozaikkal. Elüldögéltünk a fő szentélyben. Látogató nem volt sok, hívő meg még kevesebb, úgyhogy végigkopácsoltam a gongokat. Nem mentem rá ütővel, mert az mégiscsak elég zajos, de nehéz volt ellenállni. Valamiért apai ágon öröklődő gongvonzalomban szenvedek. A késekkel is így van a család férfi ága, de azt hiszem ez nem annyira egyedi. Ezért is kellett beszerezni minap egy hagyományos lao kést. A hivatalos magyarázat szerint egyébként azért volt rá szükség, mert prímán fel lehet vele vágni egy papayát, amit teszteltünk is.
Később még elvonultunk lecserélni kiolvasott könyveinket. Ez nem mindig egyszerű, mert vannak országok, ahol szinte minden vendégházban van könyvcsereberélős polc, de Vietnámban és Laoszban is hiány van belőlük, vagy olyan cetliket aggattak ki, hogy kettőért adnak egyet. Mivel nem hoztunk magunkkal nyomdát, belátható volt, hogy így gyorsan el fog fogyni a készlet. Itt most egy olyan helyet találtunk, ahol ugyan egy az egyben váltják a könyvet, de felszámolnak 20.000 kipet könyvenként, amit a helyi árvaháznak adományoznak. Így elfogadható volt az ajánlat.

 

Címkék: laosz luang prabang

40329 km, Luang Prabang

2009.11.15. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A buszállomáson még pont annyi időnk maradt, hogy igyunk egy kávét, meg reggelizzünk valamit indulás előtt. Nem kecsegtetett semmi kényelemmel az út. Az első szakaszról már tudtuk, hogy sokkal több rajta a kanyar, mint ahogy azt mi szeretjük, a másodikról csak sejtettük. Jobban megfigyelve egyébként nyilvánvaló volt, hogy ott is voltak kanyarok, ahol nem nagyon volt rá szükség. Szigorúan a szintvonalat követve vezetett az aszfaltcsík. A forgalom gyakorlatilag nulla volt. Már órák óta úton voltunk, mikor eltűnődtünk ezen, és arra jutottunk, hogy csak néhány motoros jött szembe, valamint összesen két autó előzött meg, pedig egy egyszámjegyű főúton haladtunk.
Mikor elértük a kereszteződést, megálltunk ebédelni. Sok aszfaltozott út nincsen, úgyhogy előfordul az, hogy a második kereszteződés százegynéhány kilométerre van az indulási ponttól.
A táj egyébként szolgált látnivalóval, az út hegyi törzsek falvain vezetett át. Annyira szegények a települések, hogy még hullámbádogra se telik, a házak évezredes hagyományok szerint épülnek, általában fából, rizsszalma tetővel. Akinek még fára sincs pénze, annak bambuszból van a háza is. Bambuszból egyébként bármit tudnak csinálni, talán még vaskarikát is.
A bambuszt hosszában felhasítják, kilapítják, így széles bambuszcsíkokat kapnak. Ezzel, mint deszkapótlékkal lehet borítani a falakat. Azt hiszem, egy réteg nem elég belőle, mert ahogy kilapítják berepedezik. Ugyanezzel az eljárással zsindelyt is csinálnak belőle. A bambusz szárán lévő csomókból lesz a horony, ami megakadályozza, hogy a zsindely lecsússzon. Csíkokra hasogatott bambuszból fonatot is csinálnak, 2×3 méteres táblákat, különböző mintával. Ebből is lehet a kunyhó fala. Jól néz ki, de túl sokáig nem bírja.
A hosszában félbevágott bambuszokkal lehet vizet elvezetni a patakból, hogy aztán mosakodni lehessen a cső vége alatt. Természetesen kosarakat is fonnak belőle, meg mindenféle dobozokat készítenek, amik tényleg nagyon szépek. Ilyen henger alakú bambuszdobozban szolgálják fel a rizst is. Az a gyanúm, hogy abban is párolják meg. A zöld bambuszszárban főzni is lehet, de tárolásra is alkalmas.
Az ebédszünet alatt mi a gyümölcsárusok standjait néztük meg. Ott is éppen bambuszba porciózták a hernyókat. A néni annyira el volt ezzel foglalva, hogy már a negyedik képet csináltam az előtte sorakozó sült, illetve még saját bundában várakozó patkányokról továbbá valamikről, mire észrevett és tiltakozni kezdett. Egyikből sem vettünk, inkább a sült banánra szavaztunk, de mint kiderült, amit vettünk az édesburgonya volt, meg valami más, de nem patkány, hanem növényi eredetű.
Pihenő után további néhány óra kanyargás következett. Ahogy lassan leereszkedtünk ezer méter alá, levehettük a pulcsikat is, eltűntek a ronda szürke felhők, és kisütött a nap. Luang Prabangban rögtön a tuk-tukra való alkudozásnál kitűnt, hogy itt bizony sok a turista, és a szálláskeresés is megerősített ebben. Nagy reményeket nem is tápláltunk azzal kapcsolatban, hogy olcsó kaját találunk, de pozitívan csalódtunk. A piac melletti sikátorban nagymama habitusú nénik sütöttek főztek. A mi kiválasztottunk a szükséges szinten beszélt angolul. Felhasított bambuszpecekbe- már megint bambusz – szorított halat, illetve csirkét sütött faszénen. G egy halat, én csirkemellet választottam. A halat szeretem, de a szálkát utálom és hát ezek általában együtt járnak. A tengeri halaknál ugyan jobb a helyzet, de Laosz tengerpartjait egyszer már felmértük a Sea games kapcsán.
Jóllakottan ballagtunk a főutcán, már amennyire lehetséges volt a kipakoló árusok között. A teljes utat bazárrá alakították az estére. Az óváros megkerülése után vissza is tértünk és hát újabb kipmennyiséggel lettünk szegényebbek.
 
Egyébként ma hat hónapja indultunk el, ennek örömére egybehegesztettem az eddigi GPS tracklogot, mert volt rá igény. Előre jelzem, hogy zip fájl és így is 5 mega, de hát ez van, ha valaki 40.000 km csiganyálat húz a térképre: ide kattintsatok!

 

 


Címkék: laosz luang prabang

süti beállítások módosítása