Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


8504 km, Kerman

2009.06.17. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A nap a teljes semmittevés jegyében telt. A feladat az volt, hogy visszamenjünk Kermanba, és találjunk egy buszt, ami éjszaka elvisz Shirazba. Reggel vettünk egy jegyet a délutáni buszra, aztán a parkban sziesztáztunk.

Nem volt nagy hőség, sőt még az eső is eleredt. Ez a második, mióta elindultunk. Persze nem volt nagy felhőszakadás, a legtöbb piknikező család meg se rezdült. Nem sok eső esik errefelé, bár Rayen 2200 méter magasan van, és ez némileg érezhető a klímáján.
Ahogy ott üldögéltünk az egyik eső ellenére is kitartó család meginvitált a szőnyegére. Eléggé felkészültek voltak, mert mikor megeredt az eső, a kocsiból előszedték a „feldobom karika, leesik sátor” típusú sátrat, de mire feldobták, meg leesett, addigra el is állt.
Apuka beszélt angolul, így még társalogni is tudtunk. A shirazi egyetemen tanít nővéreket. Szerinte nem nehéz munkát találni manapság, bár később azért hozzátette, hogy fiatalként a tanult szakmában azért nem olyan könnyű elhelyezkedni.
Úgy vettük észre, hogy nem nagyon divat a munkahelyek váltogatása, így nincs is nagyon fogalma a munkaerőpiaci helyzetről azoknak, akiknek van munkája. Akinek meg nincs munkája, az nem is nagyon reménykedik, legfeljebb abban, hogy valahogy kijut külföldre. Azt hiszem ennek a legnagyobb akadálya a nyelvtudás hiánya. Nagyon kevesen beszélnek angolul, és a legtöbb embernek igazából elképzelése sincs az idegen nyelvekről.
Az emberek 75 %-a feltételezi, hogy beszélünk fársziul, a maradék 25 % megkérdezi. Szerintem ez azért elég meglepő, mert ilyen hozzáállása talán csak az angol anyanyelvűeknek van a világon, de nekik jogosan.
Kermanba egy ezeréves Mercedes buszon zötyögtünk be. A buszoknak két osztálya van, a mahmooly, vagyis „rendes”, illetve a Volvo, vagyis „luxus”. A mahmooly az ezeréves Merciket jelenti. Mára kezdenek kihalni, inkább csak rövidebb utakra használják. A Volvo buszok meg általában Scaniák, amiken a Scania felirat alatt kis betűkkel ott áll, hogy „Manifactured by Oghab”. Nagy luxusra az utóbbiakon sem kell számítani, csak kicsit gyorsabban odaérnek és nagyobb az esély, hogy működik a légkondi, de már ezek is kezdik elérni azt a kort, amikor az ülés nem akar függőlegesben maradni.
Kermanba érve természetesen azonnal megrohantak a taxisok, a karomat rángatva, ami elég kellemetlen, ha az ember éppen két hátizsákot akar kiszedni egy 40 éves buszból. A busz kora csak azért érdekes, mert ezeknek még csak vízszintesig nyílik a csomagtartó ajtaja, ami kb. 1,3 m magasan van.
Taxizás helyett buszjegyet vettünk az este tízes járatra, és nekikezdtünk az ebéd, vagy inkább már vacsora felhajtásának. Szerencsénk volt, lencsés padlizsánakármire bukkantunk, ami finom volt.
Evés közben egy rokkant srác mutogatta el élettörténetét vigyorogva. Régen énekes volt, mutatta a kazettáját, de aztán motorbalesetet szenvedett, és a fejsérülése miatt lerokkant, a gégemetszés miatt meg nem nagyon tud beszélni. Látszott, hogy nem panaszkodik, végig mosolygott, berakta a magnójába a kazettáját is. Sajnáltuk szegényt, csak a tolószékébe kapaszkodva tud lassan sántikálni.
A buszunk tízkor indult, a kismutató meg még valahol a hatosnál fityegett, a nagyot már meg se néztük, hogy mit csinál, inkább kivonultunk a legközelebbi parkba egy zacskó szotyi kíséretében. A parkokban este különösen nagy élet folyik. Ebben sem kellett csalódnunk, mindenhol piknikező családok, akik miután letelepedtünk, leginkább minket nézegettek a szemük sarkából. Mikor G az idő agyonütése céljából elment megnézni a parkban berendezett állatkertet (nyúl, tyúk, fácán, stb.), rögtön megtalálta egy lány, aki angolt akart gyakorolni. Leült hozzánk és beszélgettünk egy kicsit. Aztán alighogy elment, már jött is másik három ugyanebből a célból. Igazából csak egyikük beszélt angolul, a többi legfeljebb értett valamit.
Ők is azt nyilatkozták, hogy nem lesz egyszerű munkát találni, mellesleg nem csodálom, ha mindhárom pszichológushallgató és mindhárom a phD után az itteni egyetemen akar tanítani. Egyébként érdekes csapat volt, bevallásuk szerint nem vallásosak, és megerősítették, hogy az irániak nagy része nem az, csak mondja. Ennek ellenére háromból kettő szerint a hejab, vagyis a nagy női takarózás az jó, mert megvédi őket a férfi szemektől. Mondjuk ezt az a lány mondta, aki amúgy karatézik. Nem tudom egy pszichológus mit mondana. Egyébként a másik hejabpárti csaj meg focimániás. Legalábbis nagyon szereti nézni, bár nem csinálja. A harmadik, aki tolmácsolt pedig dobol egy zenekarban. Csupa tipikus női dolog. Dobolásnál a tradicionális földön ülős hónalj alatt tartott dobot kell elképzelnis, amit kézzel püfölnek.
Azt is megtudtuk, hogy a lány szülei autóbalesetben haltak meg négy éve. Irán még mindig vezet a közúti baleseti halálozásban. Annyira nem is meglepő, bár a szabályok egyszerűek: akinek az első kereke előrébb van, az megy elsőnek, mert ami az első kerék vonala mögött van, az már valaki más problémája.
A lányok elbúcsúztak, így kis időre magunkra maradtunk, de a szomszéd családtól már jött is anyuka és hosszú fárszi monológba kezdett, amire csak mosolyogni tudtunk. Érezte, hogy meddő a próbálkozása, de gyakorlatias lévén hagyta a dumát a fenébe és hozott egy tányér bablevest, aztán kaptunk teát is. Tekintve a mai menünket, holnap lehet, hogy elnéptelenítjük a Földet finggal.

Címkék: irán kerman

7918 km, Kerman

2009.06.13. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel felkeltünk hétkor, kimentünk a buszállomásra, hogy tegyünk egy próbát Kharanaq-kal. Nem jött be. Délután háromkor lett volna egy busz Tabasba, arra kellett volna jegyet venni, aztán leszállni Kharanaqban. Ez azt jelentette volna, hogy az 50 km-es útért ki kellett volna fizetni kb. 350 km-t, arról nem is beszélve, hogy csak délután indult volna. Szóval mentünk inkább Kermanba. Jellemző módon a busz akkor ment el, amikor mi még a Kharanaq-i buszt hajkurásztuk.

Sebaj, állítólag gyakran mennek buszok. Vettem is egy jegyet, amire azt mondták, hogy eight thirty és a peron four-ról megy. Nyolc harminckor se híre, se hamva nem volt busznak, úgyhogy visszaballagtam rákérdezni, hogy most akkor mi van. Mondták, hogy ten thirty és a peron seven. Picit felhúztam magam rajta, és mondtam, hogy adják vissz a pénzt, és egyúttal menjenek a …csába. Végigjártam a többi társaságot, kiderült, hogy a gyakori kermani busz csak valami legenda, ez az egy van, a következő az 12:45-kor. Szóval mondtam G-nek, hogy én már oda nem mehetek vissza, de vegyen akkor két jegyet a 10:30-as buszra.
Végülis érdemes volt felkelni… Ettünk egy szendvicset, az elviselhetőbb fajtából. Ha az ember Iránban enni akar, és nem étteremben, akkor elég korlátozottak a lehetőségek.
Van a szendvicses, ahol lehet kapni kiflibe pakolt dolgokat, amik alapvetően háromfélék. Van a virslis, de borzasztó virsliből. Nem hot dog, hanem a virsli fel van karikázva, és valami undorító szósz van rajta. Létezik ugyanez, csak krumpli is van benne, valamint hamburgerhússal. Kinézetre hamburgerhús. Mindegyikre raknak kovászos uborkát és paradicsomot. Ritka kivételként létezik még spagettis szendvics, ami ugyanez, csak spagetti van a kifliben és egyszer G evett csirkéset, de azt mondta az is pocsék volt, mert nem ártott volna, ha a főzés során adalékanyagokat is használtak volna, mint pl. só, fűszer, nem csak csirke vízben receptet. Ezeknél a szendvicseseknél mást nem lehet kapni.
Aztán a hagyományos kebabsütő. Az ember választhat a nyársak közül, amik májas, birkás, csirkés, vegyes kivitelben léteznek, plusz köretnek paradicsom nyárson. Az egészet lepénykenyéren szolgálják fel némi hagymával. Egyébként a lepénykenyér nagyon hasznos, mikor a húsokat a nyársról le kell húzni. A kebabosoknál néha lehet kapni abghustot, ami egy sűrű leves és finom is. De ritkán látja az ember, hogy van, általában már csak akkor, amikor a szar kebabot rágja.
Lehet még süteményes boltban venni péksüteményt, de inkább csak habos sütik vannak. Esetleg be lehet menni egy boltba, venni babkonzervet, meg kenyeret, vagy luxusként tonhalkonzervet, kukoricakonzervet, mint ahogy ezt mi már néhányszor megtettük, amikor már csömörünk volt a szendvicstől. És boltban lehet kapni répalekvárt is, ami hagyományos reggeli étel. Egyébként nem is olyan rossz.
Végső esetben lehet enni egy fagyit, ami ideiglenesen kifagyasztja ugyan az éhségérzetet, de aztán olyan erővel tér vissza, hogy akkor már mindegy mi, csak ehető legyen.
A buszunk végül csak megérkezett, persze késve. Na, nem azért, mert valahonnan jött, hanem, mert csak. Légkondi volt, kikapcsolhatatlan, meg hátradönthető ülések is, amik függőlegesben viszont nem álltak meg.
Természetesen Kermanban megint a városszéli buszállomáson raktak ki, ahol vigyorgó taxisok rohantak meg, képükön a letörölhetetlen „úgyse tudsz mással menni” vigyorral. Felkaptuk a hátizsákot és elindultunk gyalog. Mondanom se kell talán, hogy egyetlen utca neve sincs kiírva latin betűkkel, úgyhogy rohadtul elkeveredtünk, bár utólag a gps tracket nézve az irány jó volt, csak még hiányzott vagy két kilométer séta. Szóval beültünk egy taxiba, de legalább nem egy vigyorgósba. Persze ez se ment ilyen egyszerűen, mert ez a taxi, amibe beültünk a harmadik volt, mert az első kettőnek fogalma sem volt hova akarunk menni. Igazából ennek se, csak mi adtuk fel és mondtunk egy körülbelül irányban lévő célpontot, amit biztos ismer, onnan sétáltunk.
A szállodában egy hiperaktív, ám angolul nem beszélő portás fogadott és bemutatta a börtöncellánkat, aminek a berendezése az alábbi: két ágy, kisasztal, tükör, neon, és az ablakon van rács.
Kis pihenő után kimentünk a főtérre enni egy fagyit, de nem volt fagyis, úgyhogy inkább utánanéztünk a helyi utazási irodának, amelyik csinál utakat a sivatagba. Persze nem találtuk meg, de mikor megkérdeztünk egy embert, csak annyit mondott, hogy várjunk, aztán elvitt az irodájába, amit már éppen bezárt a két csadoros alkalmazott, kitúrta a telefonszámukat, és felhívta. Úgy néz ki, hogy az iroda egy embert takar, vele beszéltem, és megegyeztünk, hogy este eljön a szállodánkba és megbeszéljük.
Végigsétáltunk a bazáron is, megragadva az alkalmat elemet cseréltettünk G órájában, de az órás állította, hogy az elem jó. Érdekes, mert délelőtt megállt, bár igaz, hogy mikor előtúrtuk éppen járt. Nem volt nagy bizalmam a mesterben, pláne mikor a hátlap egyik csavarját elejtette, és másikat rakott be helyette, akkor aggódtam. Végül pénzt nem kért, a csavarok közül meg nem tudjuk melyik az új.

Címkék: irán kerman

süti beállítások módosítása