Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


64179 km, Jaipur

2010.03.29. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Mivel a térkép és a valóság valahogy nem passzolt össze tegnap, nagyon elfáradtunk, mire beértünk a városba. Ma urasan autoriksába vágtuk magunkat és a Hawa Mahalhoz mentünk. Egyrészt mert tegnap a palota homlokzata rondán árnyékban volt, és szerettük volna megnézni úgy is, hogy rásüt a nap, másrészt onnan indulnak a buszok Amberbe. Amber csak pár kilométerre van Jaipurtól, és innen költözött a nép a frissen felhúzott Jaipurba. Megnéztük érdemes volt-e.

A busz pont indult, persze nem könnyű eldönteni mikor is van az a pont, hogy elindult, és meddig tart az a fázis, amíg csak utasokat gyűjt. Alig értünk ki a városból, már fel is bukkant a maharadzsa palotája, a felette trónoló vár és a környező hegyek gerincén futó falak, amik a régi fővárost védték. Jobban megnézve kiderült, hogy minden hegy gerincén várfal húzódik, ameddig a szem ellát. Erősen emlékeztetett a kínai Nagy Falra, azzal a különbséggel, hogy itt a bástyák jellegzetesen indiaiak.
A busz kirakott valahol, de nem láttunk bejáratot. Valaki aztán megmutatta, hogy egy kis ajtón kell átbújni, és egy kis parkon keresztül elérhetjük a feljárót, már ha gyalog akarunk menni. A palota ugyan nincs túl magasan, de az igazán lusták számára van lehetőség rá, hogy autóval vitessék fel magukat, akik meg egy kicsit abban az Indiában szeretnék érezni magukat, amiről olyan sokan írtak, azok mehetnek elefánttal is.
A palota teljesen üres, nem úgy, mint az eddig látottak, ezen érezhető, hogy elköltöztek innen. Az épület azonban elég érdekes dolgokról tanúskodik, szerintem sokan már láttak róla filmet, ahogy én is, csak én sem jegyeztem meg, hogy hol is van ez a hely, most kellett rádöbbennem. Az elrendezés természetesen a klasszikus mintát követi. A kapun, - amiből csak egy van – belépve egy udvarra jutunk, ahonnan a nyilvános kihallgatások csarnokába vezet az út. Valójában nem egy csarnokról van szó, hanem egy oszlopos pavilonról, ahol a maharadzsa hallgatta meg az alattvalók problémáit. Persze volt egy magánkihallgatások csarnoka is, ahol a VIP vendégeket fogadta. Ez is hasonló pavilon, csak ha lehet, akkor még díszesebb. Az oszlopok között itt is mindenhol árnyékolók voltak felfüggesztve, amiket illatos vízbe áztattak a hűtés miatt. Eső nem sok van errefelé, meleg viszont van bőven. A palota mellett, a völgyben egy mesterséges tó van, vagyis a helye, mert momentán csontszáraz, és ez az állapot öt éve fennáll, akkor volt utoljára olyan eső, ami feltöltötte.
A palotában beljebb haladva a női részlegbe jutottunk. Tulajdonképpen nyugodtan nevezhetnénk börtönnek is, mert kijárás nem nagyon volt, bár a feleségeknek volt tulajdonuk és nemcsak az ékszerek. Komoly ingatlanokkal rendelkeztek, amik igazgatását innen irányították, miközben azzal is el voltak foglalva, hogy a palotán belüli pozíciójuk is rendben legyen. Erről tanúskodik az is, hogy a palota úgy volt megépítve, hogy a maharadzsa egy rejtett folyosón látogathatta meg feleségeit, senki nem láthatta kihez is ment aznap éjjel, beleértve a többi feleséget és ágyast is. Úgy összességében jó lehetett a légkör.
A palotában, hogy nekünk is legyen valami luxus, beültünk egy puccos kávézóba és ittunk egy jeges kávét, ami azért említésre méltó, mert Indiában pocsék a kávé. Általában egy jelzés mennyiségű cikóriakávét tesznek a pohárba, és az öntik fel forró tejjel. A tej legalább ad hozzá valami értéket.
A palotából még a várba is felmásztunk. A palotát és a várat titkos, vagy hát már annyira nem titkos földalatti folyosó köti össze, de ma már nem lehet végigmenni, de csak azért, mert a felső vége le van zárva.
Miközben a falakkal védett úton kutyagoltunk felfelé a hőségben, tudtuk volna értékelni a hűvös folyosót, bár biztos tele van denevérekkel, mint minden sötét hely Indiában. Nem tudom miért van errefelé sokkal több denevér. Alapvetően kedvelem a denevéreket, de az tagadhatatlan, hogy a legbüdösebb guánót termelik a világon.
Az úton rajtunk kívül nem volt senki, se nyomakodó tömeg, se dudáló autoriksák. Szinte nyomasztóan nagy volt a csend, vagy inkább csak elszoktunk tőle az elmúlt hónapban.
A palota sárga, mint egy homokvár, a vár meg vörös. Szép nagy, és kellemesen jár benne a levegő is. Nem is értem, hogy miért nem itt fent laktak. Azt, hogy miért költöztek el Jaipurba, végképp nem értem. Talán a völgy bizonyult túl szűknek egy idő után a város számára.
Alaposan körbejártuk a várat, megnézve a világ legnagyobb (kerekekre szerelt) ágyúját. Minek kell egy várba egy olyan ágyú, ami elhord harminc kilométerre?. El sem lehet látni innen harminc kilométerre, mert hegyek vannak körben. Azt pedig végképp nem értem, hogy minek kellett kerekekre szerelni, ha egyszer a vár egyik bástyáján áll, ahonnan falbontás nélkül le sem lehetne vinni. Persze kerekek nélkül nem lett volna világrekord.
Visszaereszkedtünk a palota melletti úton, kerülgetve az elefántok által elszórt aknákat, hogy aztán felpattanjunk a buszra. Ezekkel a felpattanásokkal óvatosnak kell lenni, nem tudhatja az ember, mikor szakad át a padló. Ennek a példánynak egész szépen ki lehetett látni az alján.
A városba visszaérve nem terveztünk már semmit, legfeljebb egy hazasétálást. Ugye, haza ott van, ahol a hátizsák.
Útközben nézegettük a boltok kínálatát, és végül be is vásároltunk. Először egy ananászos shake-et, aztán rögtön ráküldtünk egy papaya lassit. Könnyű volt megérteni miért is áll annyi ember az üzlet előtt.
Hazafelé menet még egy bűnös elhajlásunk volt, bementünk a McDonald’s-ba. Néha kell valami, ami nem indiai, nem rizs, nem csíp.

 

Címkék: india jaipur

64153 km, Jaipur

2010.03.28. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Későn keltünk, köszönhetően annak, hogy hajnalban nem hagytak aludni a buszok, meg annak, hogy dupla ablakunkon mindkét üveg sötétített volt, ráadásul még a függönyt is behúztuk, hátha segít egy kicsit. Szóval sötét volt. Szállodánk a kijelentkezési időpontot tekintve a jobbak közé tartozott, délig maradhattunk, sőt, mivel este jelentkeztünk be, azt mondta a tulaj, hogy 24 órát számol, szóval este tízig még jók lettünk volna. Sok szálloda hajmeresztő reggel kilences kijelentkezést forszíroz, mások meg a saját életüket keserítik meg azzal, hogy 24 órás kijelentkezési rendszert üzemeltetnek.

Az első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy csendesebb helyet. A buszállomások környékén mindig rengeteg olcsó szálloda van, így nem volt megerőltető a feladat. Percek alatt találtunk is egy helyet, ahol hangyányit tisztább az ágynemű és jelentősen tisztább a fürdőszoba. Az utóbbival nem tettük magasra a lécet, az előző helyen minden tiszta bételcsula volt. A bejelentkezés kicsit tartott csak tovább, mint az új hely megtalálása.
Az indiai szállodai bejelentkezés legalább olyan bonyolult feladat, mint otthon mondjuk bankszámlát nyitni. Hárman töltöttük a nyomtatványokat, így tartott negyed óráig a folyamat. Először is ki kell tölteni a nagykönyvet, aztán egy ugyanolyat, amiben csak a külföldi vendégeket tartják nyilván. Olyan kérdések vannak, hogy seggre esik az ember. Név; apa neve; Indiába való belépés dátuma; honnan érkeztünk és mivel; hova megyünk innen és mivel; foglalkozásunk; nemünk; az útlevél kiállításának helye, dátuma, érvényessége; vízum száma, kiállításának helye, dátuma, lejárat dátuma; bejelentkezés dátuma; meddig maradunk Indiában; szobaszám. Aztán külön ki kell tölteni indigóval egy lapot, amin ugyanezeket megkérdezik. Ebből személyenként két példányt kell, mert egyet küldenek a rendőrségre. Kell fénymásolat az útlevélről és a vízumról is. Ilyet már tartunk magunknál, mert különben valami írástudatlan lótifutira bízzák az útlevelet, hogy vigye el fénymásoltatni. Egyszer belebotlottunk az egyikbe, aki a fénymásolásból jött éppen, ingzsebéből meg félig lógtak ki az útleveleink. Az írástudatlant nem lekicsinylő jelzőként írom, hanem tényként. Ötször megmutatják nekik, hogy melyik két oldalról kell másolat, mert nem tudja elolvasni, hogy India, meg hogy visa, még akkor sem, ha mellette ott van hindiül.
Áthurcoltuk a cuccainkat, az ablakot gondosan becsuktuk, mivel a házirend szerint csukva kell tartani a majmok miatt. Van rács is, a rács még be is van drótozva, de jobb a békesség, igaz behajtani lehet csak, zár nincs rajta.
Egy pocsék reggeli után elindultunk puccos kávézót keresni, mert azt nem kaptunk, a könyvük szerint meg volt egy jó hely nem messze. Mondjuk annyira nem volt közel, de nem is ez volt a baj, hanem az, hogy a hely bezárt. Innen szép hosszú sétával megcéloztuk a belvárost.
Jaipur a híres rózsaszín város, mivel a maharadzsa a Walesi herceg érkezésének örömére rózsaszínre festtette a várost, ami hagyományosan a vendégszeretet színe. Ebből a színből eddig semmit nem láttunk, csak miután végre elértük a városkaput, és beléptünk az óvárosba. Kissé csalódnunk kellett, mert Jaipur közel sem annyira szép, mint ahányan meglátogatják. A turizmust leginkább annak köszönheti, hogy a Delhi-Agra-Jaipur egy szép háromszög, pont belefér egy tíz napos körutazásba. Senki ne gondolja, hogy ha látta Jaipurt, akkor látta India legszebb városát.
Az óvárost az akárhanyadik maharadzsa tervei alapján építették, mikor kitalálta, hogy Amberből átteszi székhelyét az alig tíz kilométerre lévő Jaipurba. Mondjuk az ilyen pár kilométeres költözések értelmetlennek tűnnek, de még mindig jobbak, mint a Tughlaq szultán által elrendelt Delhi-Daulatabad 1100 km-es séta. De erről ugye korábban már írtam.
A tervezett városnak megfelelően csupa egyenes utca keresztezi egymást derékszögben. Mit mondjak, izgalmas! Kellemes fejlesztés, hogy a járdák fölé tetőt építettek, így árnyéban lehet gyalogolni, bár jobb lett volna egy kicsit szélesebb járda, hogy el is lehessen férni rajta. Igaz, hogy a kereskedők itt nem foglalják el az egészet pofátlanul, mint más városokban, de így is két ember épphogy csak elfér egymás mellett. A házak egységes színűek, bár nem igazán rózsaszínek, inkább terrakotta. (Megjegyzem a terrakotta hadsereg tök fekete. Kíváncsi lennék, hogy a fekete sereg milyen színű volt. Terrakotta?)
Céltalan bóklászásunk során egyszer csak a Hawa Mahal előtt találtuk magunkat. A bejárat alaposan el volt dugva, de útbaigazítottak, így elég gyorsan meglett. A palota neve lefordítva a Szél Palotája, és elég találó ez a név. Nem is igazi palota, inkább valami lelátó, ahol a borzasztóan unatkozó feleségek, ágyasok, udvarhölgyek bámulhatták az utca forgatagát, anélkül, hogy ki kellett volna menniük, vagy őket megláthatták volna. Ez a kőrácsos ablakoknak volt köszönhető, amiken még apró nyitható kémlelőnyílások is voltak, a jobb kilátás kedvéért. A szobák teljesen dísztelenek, és kicsik. Az egész palota nem más, mint egy ötemeletes homlokzat. A szél teljesen átjárja, így nagyon kellemes a klímája az utcához képest. Innen ered a neve is. Az emeletek között egy lépcsőház biztosítja az átjárást, valamint nyitott lépcsők, jó alacsony korláttal. Bizonyára soha senkit nem löktek ki véletlenül sem, hiszen a háremek élete maga volt az idill és a szeretet. És persze ott volt a verseny, hogy ki szül előbb fiút az uralkodónak. Aztán hogy ki tudja életben tartani az uralkodó haláláig.
Ha már így belekezdtünk a nevezetességek meglátogatásába, átsétáltunk a Jantar Mantarba, a maharadzsa személyes csillagvizsgálójába. Hatalmas napórák mutatták nagy pontossággal az időt, illetve jelezték előre a csillagászati dolgokat. Becsülettel végigolvastuk a táblákat, de a napóránál többet nem sikerült megértenünk. Mindegy, a lényeg az, hogy baromi nagy napórák, és sok vonallal meg rovátkával ellátott márvány számlapok voltak mindenfelé. Bérelhettünk volna idegenvezetőt, de belehallgatva az egyik magyarázatába, kidobott pénz lett volna.
A Jantar Mantar szomszédjában áll a városi palota, vagyis a maharadzsa palotája. Az eddig meglátogatott hasonló intézmények közül ez a legfiatalabb és a legérdektelenebb is, viszont itt kérnek a legtöbbet a belépőért, és itt a leguncsibb az audiogiude. Természetesen itt is megtudhattuk, hogy a maharadzsa (bármelyik a sorban, de főleg a jelenlegi) egy polihisztor, és amihez nyúl, abban kimagaslót alkot. Sosem árt benyalni a főnöknek! Természetesen a jelenlegi maharadzsa, mint mindegyik, katonai pályára lépett, ahol meglepő módon meredeken ívelt felfelé a karrierje, ennek ellenére korán nyugdíjba vonult, talán azért, mert nem volt több hely a kitüntetéseknek. De nyugdíjból visszahívták, és hát megint döbbenetes módon magas pozíciókat vívott ki hihetetlen rátermettségével. Itt is meghallgathattuk, hogy a maharadzsa vezettette be az áramot Jaipurba, iskolákat, kórházakat építetett, meg mindent, ami jó. Mondjuk mégis kinek kellett volna ezt megtennie, ha nem az államot irányító maharadzsának? Meg aztán arról is hallgatnak az audioguidok, hogy mikor ezek az úttörő fejlesztések végbementek, akkor a világ másik oldalán már száz éve természetesek voltak. Mindeközben azért a maharadzsáknak akadt pénzük az extrémitásokra. Például jelen város maharadzsája nem volt hajlandó úgy Londonba utazni, hogy nem visz magával vizet a Gangeszból, hiszen anélkül beszennyeződne és ezt egy mélyen vallásos ember nem engedheti meg magának. Szóval azonnal legyártatott pár baromi nagy ezüst víztartályt, hogy legyen miben vinni a vizet. A szöveg szerint négyezer liter víz fért egy tartályba, ránézésre nem saccolom többnek ezer literesnél, ami azt jelenti, hogy fürdéssel, főzéssel, ivással el is fogyott egy tartálynyi egy hét alatt, és hát nyilván nem egy hétre ment. Szóval az egész csak műsor volt a nagyérdemű elkápráztatására. A másik, ami erre utal, az az, hogy a Gangesz légvonalban is durván 300 km-re van Jaipurtól, tehát otthon sem a Gangesz vizével mosta a seggét. A másik ilyen nagy műsorszáma az volt, mikor véleménye szerint a Rolls Royce szalonban nem szolgálták ki elég gyorsan, ezen úgy megsértődött, hogy a szolgáival vetetett kettőt, hogy azzal hordják ki a szemetet a palotából. Ahh!
Az út

 

Címkék: india jaipur

süti beállítások módosítása