Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


38145 km, Champasak

2009.10.30. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Ugyanott reggeliztünk, ahol este sörözni voltunk. Érdekes, hogy a helyet csak külföldiek látogatják, pedig nincsenek elrugaszkodott árak, és a kaja is jó. Az étterem és egyben vegyesbolt családi vállalkozás, az anyuka, akiről tegnap kiderült, hogy van egy 3 éves és egy 3 hónapos gyereke, ugyanúgy dolgozott reggel kilenckor, mint tegnap este tízkor.

Mielőtt leléptünk volna, benéztünk a közeli internet caféba, hogy elköszönjünk dán barátunktól, akinek van egyébként neve is, Jacob.
Összeszedtük a dolgainkat, és megalkudtunk egy motorossal, hogy vigyen arra a buszállomásra, amelyikről Champasakba lehet jutni. Nehéz úgy alkudni, hogy az ember azt sem tudja milyen messzire megy, de úgy gondoltuk, hogy a kikiáltási ár fele az már elfogadható összeg.
A buszállomás itt is egy poros udvar volt, csak több emberrel, meg több utasszállító eszközzel. Tulajdonképpen minden az, aminek kereke van és a sofőrön kívül tud még vinni valakit. Felszálltunk egy lerohadt buszra és leültünk olvasni, mert sejtettük, hogy dél előtt nem indul el. Sejtésünk bizonyítást nyert, mert délig csak árut pakoltak a hátsó ülésekre. Néhány doboz mosogatószert, pár zsák lisztet, műanyag kosarakat, ilyesmit.
A busz órája szerint aztán tizenkettő nulla nullakor kigördültünk, igaz az én órám szerint még volt vagy nyolc perc délig, nem is volt sok utas.
Egy óra alatt el is értük a Mekong partját, ahol kicsit vártunk a kompra, pontosabban arra, hogy legyen elég jármű, amivel megtelik. Szépen felsorakoztak a kisebb járművek a két szélére, a busz meg középre.
A komp maga három, vaslemezekből összehegesztett csónak volt, amiket egy fa platformmal kötöttek össze. Nyilván szigorú közlekedésbiztonsági ellenőrzések után helyezték forgalomba. Egész gyorsan átértünk a túlpartra, pedig a Mekong nem egy keskeny folyó ezen a szakaszon. Tulajdonképpen ezzel megérkeztünk Champasakba, de meg kellett várnunk, hogy kipakolják a boltnak hozott árut, és csak azután pár száz méterrel szállhattunk le. Pont azelőtt a vendégház előtt raktak ki, amit kinéztünk a könyvünkből. Azt hiszem, hogy minden külföldi, aki ezzel a busszal jön, oda megy, tehát nem volt véletlen.
Lepakoltuk a hátizsákokat, és béreltünk két biciklit, amivel eltekerhettünk Wat Phuhoz. Bérelhettünk volna motort is, de a zsugoriság és a lustaság nemes párharcát a lustaság elvesztette, mert a bringa sokkal olcsóbb volt és a táv sem volt vészes. Pontosabban normális biciklivel nem lett volna vészes. Amit mi kaptunk, azok nem tartoztak ebbe a kategóriába. Az enyémnek legalább fel lehetett emelni az ülését, de a kényelmestől még így is nagyon messze volt. Az ülés szöge például népességszabályozásra tökéletesen alkalmas lett volna. G biciklijén egyik fék sem fogott. Az út szerencsére elfogadható minőségű volt és sík terepen vezetett, úgyhogy túlzottan azért nem volt strapás.
Wat Phu az angkoriak műve, le se tagadhatnák. A bejárat után két téglalap alakú mesterséges tó között vezet az út, amit még két hasonló követ, csak azokban víz helyett leginkább tehenek vannak.
A tavak után állnak a templomok, vagyis azok romjai, miket egy hosszú, egyenes úton lehet megközelíteni. Az út aztán meredek lépcsőbe vált a hegy lábánál, amin a templomkomplexum egyéb szentélyeit lehet elérni.
A mai napig járnak ide imádkozni emberek, el is helyeztek néhány buta arcú Buddha szobrot a régi templomokban. A romok között szép nagy fák nőnek, bár néhányat kidöntött a nemrég erre járt tájfun, sőt a hegyoldal egy részét teljesen le is tarolta.
Az idő nem volt a legszebb, alacsonyan lógtak a felhők, de ez talán jobban is ment a hely hangulatához, mint egy verőfényes délután. Kifelé menet még megálltunk a legelésző marháknál néhány fotó erejéig. Ezek már az indiai szobrokról, festményekről jól ismert púpos fajták. Én két bikával álltam le haverkodni, hátha hagyják, hogy csináljak róluk pár vicces portrét, de nem ment könnyen, aminek több oka is volt. Egyrészt én be voltam szarva tőlük, másrészt ők tőlem. Elég nehéz úgy fényképet csinálni, hogy vagy a fotós, vagy az alany elugrál. Harmadrészt meg mikor éppen nem ugrált egyikünk sem, akkor aktuális modellem az orrát akarta az objektívbe dugni. Ennek ellenére sikerült a komoly igazolványkép mellé lőnöm róluk vicceseket is. Magunk között az ilyen nagylátószöggel, közelről készült képeket csak „kezitcsókolom” képeknek hívjuk. Ennek az az oka, hogy G egy hétig röhögött azon, mikor odasétáltam egy bivalyhoz, ráköszöntem, hogy kezit csókolom, majd a fényképezőt tíz centire az orra elé dugtam, csináltam egy képet róla, majd továbbálltam.
A marháskodás után, szépen visszakarikáztunk a szállásunkig, hogy a mennyezeten rohangáló gekkóhorda alatt megvacsorázzunk. Egy ideje már kapunk a szobákhoz gekkót, szerencsére a csendesebbik fajtát, nem azt, amelyik egész éjjel óbégat.

 

 

Címkék: laosz champasak

süti beállítások módosítása