Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


62353 km, Ahmedabad

2010.03.19. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Kényelmes alvósbuszunk volt, így még aludni is tudtunk, az útviszonyok is kegyesek voltak hozzánk. Szóval nem félhalottként szálltunk le a buszról, de így sem volt sok fogalmunk, hogy hol is lehetünk. A kalauz is csak annyit tudott kérdezni, hogy „This side, or that side?” Csak később jöttünk rá, hogy van egy folyó a városban, bizonyára az érdekelte, hogy melyik partján szeretnénk leszállni.

A város falait már rég lebontották, de a kapukat meghagyták. Pont egy ilyen mellett álltunk, így gyorsan sikerült beazonosítani, hogy hol is vagyunk. Az eredmény a szokásos volt: messze a belvárostól. Riksába vágtuk magunkat, és elmentünk a kinézett szállásunkra. Sofőrünk sokat erősködött, hogy a hely, ahova menni akarunk, az nem jó, de van a szomszédban ezer jobb hely. Nyilván jutalékért volt lelkes. Megnéztem az ajánlgatott szállásokat, amik közül az első tele volt, a második elfogadhatónak tűnt, úgyhogy kivettünk egy szobát. Persze mikor fizettem, akkor előjöttek azzal, hogy adjak tíz rúpiával többet, mert a riksásnak jár. Jeleztem, hogy nem kívánok belefolyni az üzleti ügyeikbe, oldják meg ők egymás között a jutalékrendszert.
Ezután megkerestük a városi buszok állomását, hogy elmenjünk a Dada Hari Wav kúthoz. Nem volt egyszerű kitalálni, hogy melyik busz megy oda, mert mindenki mást mondott. Mikor végre megegyeztek, és felszálltunk a buszra, akkor a kalauz rakott le minket, hogy ez a busz nekünk nem jó. Végül megállapodtak abban, hogy a 38-as, az tuti jó lesz. Türelmesen vártunk, a bódéból meg minden busznál integettek, hogy ez még nem az. Aztán egy nő akart elcipelni minket egy másik buszhoz, hogy azzal is odajutunk, csak még riksázni kell majd. Közben megjött a várva várt busz, így a kérdés eldőlt. Nagyon sokat nem mentünk vele, már meg is érkeztünk egy bájos környékre, ahol faszén-nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozások telephelyei voltak, szénporos emberekkel és némberekkel. Átvágva a felrakodásra várakozó teherautók között, párszáz méter után megtaláltuk a híres kutat. Európai fogalmak szerint a kút az egy lyuk a földben, aminek az aljából vödörrel meg kötéllel kell felhúzni a vizet. Nagy vonalakban ez is ilyesmi volt, csak vödör és kötél helyett egy lépcső vezet a kút aljához, amin le lehet ballagni vízért. Vagyis le lehetett, mikor még volt víz. A lépcső széles és egyenesen tart lefelé, mintha egy aluljáróba vezetne, csak nincs teteje. Keresztben szépen díszített kőboltívek támasztják meg a kétoldali falat, hogy be ne dőljön az egész.
Régen, mikor még valóban használták őket, a gazdagok presztízskérdésnek tekintették, hogy ilyen közkutakat építtessenek. Minél díszesebb volt a kút, annál menőbb az építtető. Ez a kút a legszebbek közül való. Víz nem volt benne, de szerencsére szemét és egyéb dolgok sem. Lent kellemes hűvös fogadott, legalábbis a kinti meleghez képest. Fénykorában ez sem csak szimpla vízforrás volt, hanem közösségi találkahely is.
A közelben van még egy hasonló, amit Mata Bhavani kútja néven ismernek. Kimászva a napfényre gondoltuk megkeressük, de csak annyi információnk volt róla, hogy kétszáz méterrel északabbra van. El is indultunk, de sok reményt nem láttunk a megtalálására. Az észak felé vezető utcának egyszer csak vége lett. Pontosabban mi gondoltuk úgy, hogy vége van, a gyerekek, akik megrohantak minket és egy ideje már tollat, kekszet és lufit követeltek, most hasznossá tették magukat, és átvezettek egy keskeny sikátoron, pontosan a kúthoz. Ebbe nem lehetett lemenni, és kevésbé volt mutatós, mint az előző, de megérte megkeresni.
Hogy visszajussunk a belvárosba, kiültünk az út mellé várni a buszt, ami persze nem jött. Előkerült helyette egy autóból hét MLM ügynök, akik a biztosítási bizniszben játszották piramisjátékukat. Mit lehet tudni alapon engem is megpróbáltak beszervezni, de nem jött be nekik, hiába mutogatták a prospektuson, hogy öt éven belül mennyit fogok keresni, nem haraptam rá.
Egy darabig még üldögéltünk, de aztán csak meguntuk és fogtunk egy riksát, hogy vigyen a Sidi Saiyad mecsethez. Pontosan a pénteki ima idejére értünk oda, ezért csak kívülről néztük meg. Az udvaron ment a bemosakodás, bent már gyűltek az emberek. Az itteni mecsetek eléggé nyitottak, nincs is igazából bejáratuk, hanem az oszlopos csarnok egyik oldala hiányzik, így jól be lehet látni, meg hallani is, hogy mi folyik bent. Mondjuk hallani akkor is lehetett volna, ha komoly hangszigetelést szerelnek fel, mert éppen egy „ein Volk, ein Stadt, ein Führer” hangnemű beszédet tartott valami békeaktivista turbános. Persze lehet, hogy tényleg éppen békét hirdetett, de a hangja nem erről árulkodott.
A közelben leültünk inni valamit, csak hogy húzzuk az időt, meg pihentessük G lábujját, majd elindultunk megkeresni a környék másik mecsetét, az Ahmed Shah mecsetet. Mire odaértünk, már vége volt a pénteki imának, jöttek kifelé az emberek. Nő nem volt, csak egy koldus, úgyhogy G jobbnak vélte az udvarban letelepedni egy padra, amíg én körülnézek. Különösen sok néznivaló nem volt, úgyhogy gyorsan visszaértem.
Ezzel le is zártuk a nap kulturális részét, visszamentünk a szállodánkba tévét nézni meg mosni, és hasonló hétköznapi tevékenységeket folytatni, majd este elsétáltunk a közeli US Pizza nevű intézménybe. Mit mondjak, megint egy csodálatos pizzához volt szerencsénk, de legalább nem tikka meg rizs volt!

 

 

Címkék: india ahmedabad

süti beállítások módosítása