Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


21740 km, Ganzi

2009.08.11. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A nap nagy része megint buszozással telt, ami úgy kezdődött, hogy reggel hatkor vekker, aztán rohanás a buszra. Ez már teljesen hétköznapi. A szállodai kijelentkezés nem ment valami flottul, ahogy az lenni szokott, ha az ember kora reggel lép le. Normál esetben nem szórakoznánk sokat, otthagynánk a kulcsot, aztán csókolom, de a legtöbb helyen letétbe kell helyezni némi pénzt, hátha szétverjük a berendezést, és akkor nem adják vissza, bár kétlem, hogy száz yuanból bármit is meg tudnának javítani. A probléma ott volt, hogy mi már mentünk volna, a recepción meg nem volt senki. Egyedül valami melóst találtunk, aki éppen az utat locsolta fel. Az felkeltette nekünk a szintfelelőst a másodikon, aki egy gyors pillantással ellenőrizte a szobánkat, és visszaadta a kauciót. Szerencsére nem volt valami alapos az ellenőrzés, mert reggel nem volt víz, pontosabban csak meleg volt, de az nem töltötte a vécétartályt.
A buszállomás nem volt messze, úgyhogy pár perc alatt ott is voltunk. Nagy tolongás még nem volt hétkor sem, így kezdtük érezni, hogy a hét óra, amit mondtak, az elég nagy ráhagyással értendő. Még vagy egy fél órát kellett várnunk az indulásra, ennyivel is többet aludhattunk volna.
Közben szépen megtelt a busz. Mi helyünk az utolsó előtti sorban volt. Már előre boldogok voltunk tőle, mivel ismertük az utat és a buszok mozgásának dinamikáját. Indulás után rövidesen megbizonyosodhattunk felőle, hogy igazunk volt. Szépen pattogtunk az ülésen. Gyanús, hogy az összes külföldi utas hátul ült. Valószínűleg ők azok, akik nem reklamálnak, vagy nem tudnak reklamálni, ha a hátsó sorba kapnak jegyet.
Ennek ellenére az út visszafelé is lenyűgöző volt. Az első szakasz ugyanis visszavitt Manigangóba, nyilván ugyanazon az úton, amelyiken jöttünk. Az egyetlen különbség az irányon kívül az volt, hogy míg tegnap rengeteg hörcsögöt láttunk az út szélén, ma szinte egyet sem. Lehet, hogy a szemerkélő esőt nem szeretik, vagy egyszerűen csak ma a mormoták voltak szolgálatban, mert őket viszont volt szerencsénk megfigyelni az út mellett. Itt nem ugyanaz a mormotafaj él, mint amit a Kunjerab-hágónál láttunk, de ezek is jópofák.
Manigangóban tartottunk egy órás ebédszünetet, ami alatt a város összes öregasszonya megtalált minket, hogy vagy egyszerűen adjunk pénzt, vagy vegyük meg valamelyik jellegzetesen tibeti ruházati kiegészítőjüket irreális áron. Inkább egy kiló almát vettünk, pont annyiért, mint amennyibe egy üveg sör kerül. Csak érdekes egybeesésként említem, normál esetben az ember egy másodpercig sem gondolkodik, hogy miért nem az almát vette.
A további út sem volt sokkal kevésbé zötyögős, csak a táj változott meg lassan, de azért nem drasztikusan. A völgyek sokkal szélesebbek lettek, a falvak pedig faluszerűbbek, nem csak néhány ház viszonylag közel egymáshoz. Persze kolostorok mellett is elhaladtunk, jó sok mellett, hogy aztán az egyik kanyarban hirtelen feltűnjön Ganzi és végre kiszállhassunk. Kiszállás után az agyunk tovább zötyögött a koponyánkban. A szálláskereséssel sokat nem tököltünk, a buszállomással szemben volt egy szálloda, amin a tábla büszkén hirdette, hogy „AUTHORIZED HOEL FOR FOREICNERS”, az LP is azt ajánlotta, úgyhogy kivettünk egy mérsékelten túlárazott egységet, amihez nem kaptunk kulcsot. Azt mondták, hogy ha be kell zárni vagy ki kell nyitni, akkor szóljunk a szintfelelősnek, aztán majd intézkedik.
Első utunk a szemközti kifőzdébe vezetett, ahol rábökéses módszerrel kiválasztottuk az alapanyagot, amiből aztán rittyentettek nekünk valamit.
Ebéd után jöhetett a helyi kolostor, abból is a nagyobbik. Menet közben nézegettük a boltokat, és az egyikben vásároltunk nekem egy szép új nadrágot, mert az egyik lassan atomjaira hullik. Nagyon csinos, márkás túranadrág, lehet, hogy bírni is fogja addig, amíg a másik végleg szétszakad. Este már G-nek meg kellett varrnia, mert az egyik varrás szétcsúszott. Egyébként mindenki The North Face dzsekiben rohangál a környéken, ahogy én is, csak annyi a különbség, hogy én angol fontban fizettem annyit, mint ők yuanban.
A séta közben végignéztük a Lámaellátó Vállalat üzleteit, de még mindig nem sikerült G-t meggyőznöm, hogy igenis szükségünk van imazászlókra (G: Otthon már egy garnitúra fogja a port néhány éve). Pedig tényleg bármikor jól jöhet, mint egy bicska, vagy egy bögre.
Végül csak elértük a tibeti negyedet, ahonnan aztán felmásztunk a kolostorhoz. A kolostorban a lakórész elég jól nézett ki, a sok kis vályogházzal, de a templomok nagy része vasbeton volt, ami még megbocsátható lenne, de a kék üveges alumínium ablakok és a fehér csempe a falon, az nem. A beltér is inkább csak érdekes volt, mint szép, úgyhogy amilyen gyorsan lehetett, a régi épület felé vettük az irányt, amiről kiderült, hogy egy 18 méteres Buddha szobrot rejt. A templom mellett éppen egy szerzetes borotválta egy másik fejét. Szerettem volna, ha az enyémet is megborotválja, de csak a szakállamat akarta, azt meg nem adtam.
A templom mellett felmásztunk egy lépcsőn, hogy feljussunk a galériára, ahonnan a hatalmas Buddha szemébe nézhetünk. Egy kis udvaron találtunk magunkat, ahonnan tényleg a galériára lehetett bemenni, de sokkal meglepőbb volt, hogy néhány szerzetes üldögélt a földön, egy pedig, aki láthatólag főnök volt, egy széken ült. Előtte állványon egy távcső volt, meg egy asztal tele gyümölccsel. Ilyenkor az ember nagyon szeretne tudni legalább kínaiul, ha nem tibetiül. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mit is nézett. Mi viszont bementünk és a szobrot néztük meg újra, immár nem békaperspektívából.
A szerzetesek házai közt sétálva, az egyikük telefonálás közben erősen integetett, hogy menjünk be hozzá. Miközben a telefonba mondogatta, hogy hao, hao, azaz jó, jó, mutogatta, hogy menjünk be és üljünk le. Az öreg nagyon aranyos volt. Egy macskával él egy kis házban, valamint alaposan be van törve az orra, nem firtattuk, hogy miért, mert láthatóan tegnap történt. A ház tele van elektromos mécsesekkel, meg fényfüzérekkel, amelyek leginkább a házioltárt díszítik. Kaptunk egy tál mogyorót, meg a szokásos forró vizet, és csekély kínai tudással, valamint mutogatással beszélgettünk egy kicsit. Búcsúzáskor nekiajándékoztuk az egyik szent képet, amit még Sershuban kaptunk a másik szerzetestől. Láthatóan nagyon meglepődött, és örült neki.
Visszaérkezéskor a szállodában nem találtuk a szintfelelőst, aki mindent elintéz, így magunk felvételeztük a kulcsot és beengedtük magunkat a szobánkba.

Címkék: kína ganzi

süti beállítások módosítása