Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


16288 km, Kashgar

2009.07.25. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Mivel az állatpiacra készültünk, úgy döntöttünk, hogy reggel felkelünk viszonylag korán, de azért vekkert nem állítottunk be. Szerencsére, mert mikor felébredtünk sötét volt és esett az eső. Bánatunkban lementünk a szomszédos kávézóba reggelizni, pedig itteni viszonyok szerint drága hely. Ott találkoztunk bajor ismerősünkkel, akivel beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, hogy ő is az állatpiacra készül, csak arra vár, hogy elálljon az eső. Elállt, végülis a Teklamakán sivatag szélén vagyunk és leesett már az ehavi átlag. Közösen beszálltunk egy taxiba, és kitaxiztunk a város szélére. Emberünk nem hagyta, hogy kifizessük a részünket, mert szerinte nevetséges összeg volt. Szerintünk meg az volt nevetséges, hogy egy kb. 5 számmal nagyobb nadrág volt rajta, amit nadrágtartóval tartott a helyén, a fennmaradó helyre a dereka körül meg betömködött ezt-azt (pl. pénztárcát, telefont, stb.)

A piac eléggé üres volt, azt hiszem, hogy a kereskedők és a tenyésztők sem szeretik az esőt. Volt persze jó néhány bika, kecske, birka, szamár, de a terület méretéből látszott, hogy tízszer ennyi állat szokott lenni. A turisták száma mindenesetre meghaladta a vevőkét és az eladókét együttvéve is. Ahogy fényképezgettük a szarvasmarhák platóról való leugratását, megint eleredt az eső. Szerencsére számítottunk ilyen aljas húzásokra, és elhoztuk az esőkabátjainkat. Megint egy dolog, amit nem hiába cipeltünk.
Sok néznivaló nem maradt, így megint taxiba vágtuk magunkat. Emberünk a szállodánknál kiszállt, mi tovább mentünk a piac felé. A kashgari vasárnapi vásár elég híres. Most viszont úgy nézett ki, hogy nem lesz utunk fénypontja. A városban mindenhol nyüzsögtek a katonák, így itt is. Gondolom félnek, hogy az Ürümqiben történtek itt is megismétlődnek, és preventív jelleggel elárasztották a várost. A kulcsfontosságú helyeken tíz fős egységek álltak mozdulatlanul, sisakban, plexipajzzsal, furkósbottal. A piac környékén is fel volt állítva néhány egység. Valószínűleg ennek köszönhetően a boltok nagy része nem nyitott ki, így vásárló se volt nagyon. Egyébként is úgy tűnt, hogy a piacon pont ugyanazokat árulják, mint a Józsefvárosin. Az ott tébláboló egyik rendőr néhány turistának egyébként azt ajánlotta, hogy jobban teszik, ha visszamennek a szállodájukba, bár nekünk nem mondtak semmi ilyesmit.
Kicsit körbemászkáltunk és beláttuk, hogy nem túl érdekes a hely, így inkább az óváros egy megmaradt darabkája felé vettük az irányt. Az legalább a folyó jó oldalán van, ha kitörne a balhé, nem kell megküzdeni azért is, hogy valamelyik hídon átjussunk.
Annak ellenére, hogy az óvárost intenzíven bontják, és helyette betonkockákat húznak fel, nem mulasztják el a lehetőséget, hogy a megmaradt darabok megtekintéséért pénzt kérjenek. Mi ezt elítélendőnek tartjuk, így aztán hátulról közelítettük meg a területet. Szerencsére táblák jelzik, hogy merre kell menni, ha az ember jegy nélkül akar bejutni. Az van rájuk írva, hogy „No entry here!”. A városrész egyébként nem egy múzeum, emberek élnek benne, szóval nem fizetünk belépőt. A keskeny sikátorok érdekes módon teljesen megegyeznek bármelyik sivatagi muzulmán város sikátoraival. Sok helyen a házak az utca fölött is folytatódnak. A házak ajtajai is kísértetiesen emlékeztetnek mondjuk a yazdi ajtókra Iránban, csak itt nincsenek kopogtatók.
Az óvárosból az újváros közepébe mentünk. Először is a buszállomásra, hogy jegyet vegyünk Turpánba. Nem igazán jó érzés egy olyan helyen lenni, ahol katonákkal megrakott teherautók köröznek az utcákon, mindegyiken gépfegyveres, szuronyos marcona kis kínaiak. A nagy katonai felvonulásban, és erődemonstrációban annyi érdekességet fedeztem fel, hogy a kínaiak lekoppintották a Hummert is és úgy néztem M-16 kinézetű gépfegyvereik is vannak.
A buszállomáson persze kiderült, hogy van egy másik buszállomás, és nekünk az kell. Útközben benéztünk egy áruházba, hátha találunk G-nek szandált, de nem jártunk sikerrel. Hajnyírót is néztünk, mert már nagyon szőrös vagyok és a Proklipper márkájú 10 éves hajnyíróm Gilgitben megadta magát. Pedig az ősi szovjet javítási módszerrel, földhözvágással is megpróbáltam megjavítani. Amit lehetett kapni, az azt hiszem kapható bármelyik piacon is, csak meg kell találni és van egy olyan érzésem, hogy jelentősen kedvezőbb összegért kínálják.

 

Címkék: kína kashgar

16258 km, Kashgar

2009.07.24. 10:00 | Ahmet | 2 komment

Ma már felkeltünk, méghozzá kilenckor, hogy elcsípjük a fél tízes buszt, ami tíz után indul valamikor. Megreggeliztük a tésztánkat, és leballagtunk a buszhoz. Tíz óra volt és nyomát nem láttuk, hogy indulni akarna. Elmentem jegyet venni, ott is ki volt írva, hogy 9:30-kor indul, de ez senkit nem zavart.

Rajtunk kívül egy amerikai srác képviselte a külföldi utazóközönséget, aki eredetileg Kashgarból a Kara Kul tóhoz akart menni, de kicsit tovább hozták, így ma visszament a tóhoz.
Az útvonal elég látványos Tashkurgan és Kashgar között. Az út elhalad a 7546 méteres Muztagh Ata mellett. Az oldalán szépen sorakoznak a gleccserek, amelyek messze a hóhatár alatt érnek véget. Aztán a Kara Kul következik, ami szintén elég jól néz ki, de a partján futó út, valamint a beton jurták kicsit agyonütik a hangulatát. Innen az út felkapaszkodik még egyszer 4000 méterre, hogy onnan aztán már tényleg csak lefelé menjen. Közben az ember választhat, hogy jobbra bámul kifelé és a 7719 méter magas Kongurt és gleccsereit nézi, vagy balra, és a hatalmas homokdűnéket figyeli, melyeket a hegyek mellett hordott össze a szél. Esetleg egy kanyarban felbukkanhat egy pillanatra egy kis tóban tükröződő havas hegycsúcs, valamint a tóparton legelésző jakok csoportja. Még jó, hogy nem állt meg a busz, mert most lenne egy rakat igazán giccses fotónk.
Aztán lassan tényleg elfogytak a hegyek, átvágtunk a Karakoramon, bár a KKH vége hivatalosan Kashgarban van, amit nem is volt annyira könnyű elérni.
Pár kilométerrel a cél előtt rendőrök állítottak meg minket, meg mindenkit és nem engedtek tovább. A buszunk félreállt, a sofőr tárgyalt valamit, aztán egy sarokkal arrébb leparkoltunk. Mi ott álltunk teljes információhiányban. A helyiek is nagyon tárgyaltak valamit, de abból egy szót sem értettünk. Egy fickó beszélt csak pár szót angolul, de akkora köcsög volt, hogy nem volt hajlandó elárulni, hogy mi van, csak vigyorgott, hogy „Kashgar no!”, meg „Back to Tashkurgan.” Ráadásul teljesen elképzelhető volt számunkra, hogy Kashgart egyszerűen lezárják, ha valami balhé van. És ebben nem az a ciki, hogy nem látjuk a várost, hanem az, hogy Tashkurgan, és az egész KKH egy zsákutca, ha valaki nem akar, vagy nem tud Pakisztánba belépni. Csak és kizárólag Kashgaron keresztül lehet bárhova is eljutni. Nincs reptér se, vasút se, semmi. Később busz visszament a városközpontig (nem tudjuk pontosan melyik város volt), ahol ettünk valamit, majd újabb telefonálgatás után elindultunk, de nem visszafelé. Azon a helyen, ahol a rendőrök voltak, már semmi nem volt, simán mentünk tovább. Nem nagyon értettem, mert mikor a busszal kajálni mentünk páran ott maradtak. Kicsit tovább az úton megint volt valami rendőrségi lezárás, de most a másik irányban. Mi mehettünk tovább, bár egyszer csak lefordultunk egy földútra, majd rá egy hetedrangú mellékútra, úgy értünk be Kashgarba. Hogy miért nem a főúton, azt nem tudom. És azt sem, hogy megállás után miért ültettek előre kalappal a fejemen. Azt hiszem, hogy a kis barátunk nagyon jól szórakozott azon, hogy idegesek lettünk attól, hogy nem engednek be Kashgarba. Innen üzenem neki, hogy „ottrohaggyáe!”
A város egy random pontján kiraktak. Ebben az a jó, hogy fogalmunk nem volt hol vagyunk, viszont mivel minden kínaiul van kiírva, arra is kicsi volt az esélyünk, hogy rájöjjünk. Elindultunk arrafelé, amerre sok volt a magas épület, míg nagyjából be nem tájoltuk magunkat. Akkor aztán megkérdeztem egy embert, aki mutatott egy irányt. Arrafelé ballagtunk nagyjából, mikor egy boltból nagyon óbégattak angolul, és gyanús volt, hogy nekünk. Kiderült, hogy az egyik utastársunk, akivel Sostból együtt utaztunk Tashkurganba. Egyébként nagyon irritáló hangja volt a srácnak, ráadásul nagy hangerőn használta folyamatosan. Itt volt az ideje, hogy ezt jóvátegye. Elmagyarázta, hogy merre van a szálloda, amit keresünk, és jól tette, mert nem volt tökéletes az irányzékunk.
Megérkezve egy puccos helyen találtuk magunkat, de nem ijedtük meg, tudtuk, hogy van lelakott épülete a helynek, ami nekünk való. Szépen sorolták is, hogy van sokszázért az új épületben, de nem fejthették ki, mert mondtam, hogy valami olcsóra vágyunk. Akkor a régi épületben százért, vagy az emeleten nyolcvan, esetleg a harmadik szinten hetven. Rákérdeztem, de nem volt negyedik szint, így a harmadikon vettünk ki szobát, ami magyar fogalmak szerint a második emelet. Még lépcsőzni sem kell olyan sokat azért a pár jüanért.
Amíg a takarítónő kicserélte az ágyneműt, meg újratöltötte a fürdőszobát fésűkkel, fogkefékkel, mi megtudtuk egy bajortól, hogy egy hete nincs internet, mert a kormány biztos, ami biztos lekapcsolta, mikor kitört a balhé Ürümqiben.
Kis tikkadás után kisétáltunk a városba, hátha találunk valamin ehetőt. Kószáltunk az utcákon, de végül csak én ettem egy húsos tekercset. Csak akkor derült ki, hogy húsos, mikor beleharaptam, előtte a fene se gondolta volna, mivel cukorba forgatták. Meglepő, hogy nem volt rossz. Ezen kívül egy kést is kinéztem magamnak, igazi ujgur barbárul megmunkált kés, de G leállított, olyan földhözragadt érvekkel, hogy van már így is mit cipelni, meg pont még egy ilyen kés kell a határátkeléseknél, valamint, hogy ennyi pénzért ő sajátkezűleg csinál nekem ilyet, ha hazamentünk.
Vacsorára végül gyümölcsöt vettünk. Egy kiló sárgabarackot, de kopaszt, amilyet még nem láttam, meg dinnyét.

 

 

Címkék: kína kashgar

süti beállítások módosítása