Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


48315 km, Krabi

2010.01.12. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Reggeli után néztünk, és végül egy pékségben kötöttünk ki, ahol kövér európaiak falatozgattak egy-egy sütikét. Mi rögtön kértünk pár fánkot, meg ezt-azt a jeges kávé mellé, de csak a felét kaptuk meg. Azt hiszem, nincsenek hozzászokva a nagyobb mennyiségekhez, szólnunk kellett még egyszer. Egészen jóllaktunk csokis fánkokkal, meg banános muffinokkal. A kikötő felé vettük az irányt, ahol a csónakosok azonnal le is csaptak ránk. Végül beadtuk a derekunkat, csak előbb még visszaszaladtunk a szállodába, hogy vételezzünk törölközőt meg fürdőruhát, mert azok nélkül mégsem igazi a strandolás.

A longtail boat a parttól jó messze rakott le, ugyanis olyan sekély volt a víz, amiben nem tudom, milyen hajó megy el, de ez biztos nem. Kisétáltunk a partra, majd rögtön át a félsziget túloldalára, ahol állítólag jobb a strand. Körben itt is meredek karszthegyek vannak, nem véletlen járnak ide sziklamászók is tömegével. Írja is az útikönyv, hogy ez a sziklamászók paradicsoma. Alapvetően csak mászókat láttunk, paradicsomot nem. G szerint azért másznak, mert fent van a paradicsom. Van benne valami.
A strand a túloldalon valóban jobb volt, de még mindig messze volt a tökéletestől. A táj ugyan gyönyörű, de nehéz fürdeni, mert a víz ötven méter után is csak térdig ér. Ott is inkább érdemesebb belefeküdni, mert sziklássá, kagylóssá válik a talaj, ami nem kedvez a lábaknak, még akkor sem, ha úszik az ember, mert úgy jár, mint G, aki a térdét horzsolta le. Kis pilledés után aztán felpakoltunk és átmentünk egy másik strandra, ami egy öböllel arrébb volt. Na, ez már más volt. Semmi iszap meg szikla, csak homok, körben meg hegyek. Roppant előrelátásomnak köszönhetően egy barlangban telepedtünk le, mondván ott mindig lesz árnyék. Tulajdonképpen nem is barlang volt, hanem a felettünk tornyosuló hegy hajlott a tenger felé. A kihajló szikláról meg termetes sztalagtit lógott, néha egy-egy csepp vizet cseppentve a lent fürdőzők fejére. Szóval igazán romantikus kis hely volt, még úgy is, hogy közel sem csak a miénk volt. Sajnáltuk, hogy nem ide jöttünk rögtön, de hát nem egyszerű az utazó dolga sem, bármennyire is úgy tűnik. Fél ötig teljes erőből lazítottunk, aztán visszaballagtunk a csónakokhoz, mert ötkor ment az utolsó csónak. Nem volt túl nagy tolongás, összesen négyen voltunk a csónakban. Természetesen most is be kellett gázolni, aztán valahogy bemászni, mert a víz továbbra is sekély volt. Persze az ötcsillagos szálloda vendégeit nem lehet megkérni, hogy akkor most ugorjanak a vízbe és séta, így őket traktorpótkocsin vitték ki a csónakokhoz.
Krabiban megbeszéltük az utastársainkkal, hogy együtt kimegyünk az éjszakai piacra vacsorázni. Így is lett, majd utána még bevásároltunk némi sört a sarki boltban és a szobánkban beszélgettünk.

 

Címkék: thaiföld krabi

48289 km, Krabi

2010.01.11. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A koránkelés közismerten hülyeség, de néha muszáj, persze akkor is hülyeség. Szóval felkeltünk hétkor, hogy legyen időnk inni egy kávét. A reggelinket már korábban beszereztük, bambuszban sült rizs volt. Nyolcra meg is érkezett a pickup, hogy kajakozni vigyen. Persze először még felszedtünk egy másik srácot, aztán elmentünk még egy szállodába, ahol hiába vártunk, nem került elő senki. Innen visszamentünk az irodájukhoz, ahol végre eldöntötte utastársunk, hogy egész napos kajakozásra akar menni, majd leugrott a kocsiról és a nő után futott, hogy mégis inkább csak fél naposra. Éljenek a határozott emberek!

Végre valahára irányba álltunk, és egy fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk a kiindulási pontra, ahol lehetőséget kaptunk egy kávé felhörpintésére, meg arra, hogy várjunk még vagy egy fél órát, mire megérkezik még néhány ember. Végül tízkor csak nekikezdtünk a programnak. Na, hát ezért hülyeség korán kelni!
Először is egy gyors száraz edzés keretében kísérőnk bemutatta hogyan kell evezni. Hát, igen, a kajakozás összetett feladat, pláne, ha még kanyarodni is akar az ember. Időhúzás, gondoltuk, de aztán kiderült, hogy nem volt az. Csapatunk nem volt túl nagy, egy japán páros alkotta, meg mi ketten. Na, amit ezek alakítottak a kajakban, az katasztrófa volt! Tulajdonképpen szerintem nem is az evező hajtotta őket, hanem a sodrás. A lány különösen tehetségtelen volt. Az evezőt mindkét kezével középen fogta meg, aztán magához szorította, úgy próbált meg kalimpálni. Mutattam neki, hogy fogja, mielőtt baja esik zsenge vázizomzatának. Onnantól szépen tudta mártogatni az evezőt, hogy ki ne száradjon. A srác becsülettel küzdött, kellett is küzdenie, mert marha nehéz úgy evezni, hogy a hüvelykujjával nem fogja át az evezőt. Na mindegy, nem akartam többször beleszólni a japán stílusba.
Szépen elcsorogtunk a mangrove erdő mellett, majd befordultunk egy keskeny csatornába, hogy meglátogassunk két barlangot. Az elsőn viszonylag simán át lehetett evezni, a második kicsit trükkösebb volt, annyira alacsony volt a mennyezet (építészek kedvéért nem plafon), hogy hanyatt kellett dőlni, hogy átférjünk. A másik oldalon aztán pont annyi hely volt, hogy megforduljunk, mehettünk is vissza. Tulajdonképpen leginkább az apály-dagály határozza meg, hogy merre mehet az ember. Állítólag egyszer valaki átevezett ezen a barlangon, majd addig szöszölt, míg a dagály elzárta a visszautat, várnia kellett hat órát, hogy lemenjen a víz.
Azon az úton, amelyiken jöttünk vissza is mentünk ebédelni. Út közben sokmindent nem láttunk, csak néhány rákot meg halat az iszapban. A rákok bal ollója hatalmasra nő, legalábbis a testükhöz képest és általában szép fehér, vagy vörös, azzal integetnek egymásnak. Vicces, mert pont úgy csináltak, mintha minket akarnának magukhoz inteni. Aztán ha közelebb mentünk, akkor mindegyik lélekszakadva rohant az iszapba ásott lyukához és bemenekült. A környék rákjai szeretnek lyukakat fúrni a talajba.
A halak, bár most nem láttunk túl sokat, kimásznak a partra, és ott viháncolnak. Lábaik nyilván nincsenek, tehát a mellúszójukkal fekvőtámaszba nyomják ki magukat és lépkedve vonszolják nyálkás kis testüket a sárban. Hogy miért nem zabálják fel őket a madarak, azt nem tudom, de biztos van valami trükkjük, talán valami rondán tüskés hátúszó. Kell, hogy legyen, mert olyan pofátlan magabiztossággal sétafikálnak meg hempergőznek a nyílt színen, hogy az nem lehet blöff.
Ebéd után kieveztünk egy elhagyatott partszakaszra, ahol lehetett úszni egyet. Vezetőnk hozott búvárszemüvegeket is, de sok sikerrel nem jártam. Egyrészt szépen folyt be a víz, másrészt amíg nem telt meg, addig se láttam semmit, mert zavaros volt a víz. G kitartóan sasolta a korallokat a mocsárban, én inkább kimásztam egy sziklára és csináltam pár fényképet.
Kicsit mászkáltunk a parton is, ahol nagyon szép színes, csíkos sziklák voltak, meg egy egészen méretes, de nagyon bizalmatlan remeterák. Sokáig kellett kushadnom a fényképezővel, mire kidugta az orrát a csigaházból és elindult, akkor is a legkisebb mozdulatomra azonnal visszabújt. Lehet, hogy ennek a hozzáállásnak köszönheti, hogy kicsit nagyobbra tudott nőni, mint sorstársai.
Ezután újra kajakba pattantunk, hogy átevezzünk a kanyonba. Ez a környék jellemző karszthegyei közötti keskeny csatorna. Mikor magas a dagály, a túloldalon ki lehet evezni aztán mangrove erdőkön keresztül vissza. Éppen csak olyan átlagos dagály volt, ami nem elég ehhez, de azért mindenképpen érdemes volt megnézni. A meredek sziklafalak között sima volt a víz, szépen tükrözte a hegyeket. A sziklákon láttunk néhány majmot is. Leginkább a mangrove termését, meg rákokat esznek. Édesvizet meg a barlangokban csöpögő vízből szereznek. Egy fiatal monitorgyíkot is láttunk, amiről kiokosodtam annyira, hogy most már tudom, hogy Varanus Salvator. Mindegy, így is csak egy nagy gyík.
Más nem maradt, mint visszaevezni a kiindulási pontra. Közben szépen beborult az ég és bár későre járt, jóval sötétebb volt, mint azt az időpont indokolná. A távolban látszott, hogy esik az eső, meg aztán a mikrobuszból láttuk később, hogy minden vizes.
Mi is vizesek voltunk, bár mindet nem kapott el az eső, de a tengeri kajak igazából egy nagy, üreges műanyagdarab, aminek a tetején mélyedés van, hogy beleüljön az ember. Hogy aztán ez a mélyedés ne teljen meg vízzel, lyukak vezetik el a vizet. Persze ezek a lyukak befelé is vezetik a vizet, úgyhogy folyamatosan egy kis vízben ültünk. Nem zavaró a dolog, mert meleg van, de aki később a helyünkre ült a mikrobuszban, az nem biztos, hogy kajakozásra gondolt elsőként, miután megtapasztalta, hogy nedves az ülés.
Egyébként a mikrobusz természetesen egy baromi nagy kerülővel ment Krabiba, hiszen először a Sofitel vendégeit kellett hazafuvarozni.
Mikor mi megérkeztünk, egészen nehéz volt felmászni az ötödik emeletre, a szobánkba, kicsit áthűltek az ízületeink a vizes nadrág és a légkondi hatására.

 

Címkék: thaiföld krabi

48188 km, Krabi

2010.01.10. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Mivel tegnap viszonylag későn értünk Krabiba, már nem tudtunk kajakozást intézni mára. Reggel meg már lecsúsztunk a kajakozás megkezdéséről, de ezt tudtuk, úgyhogy nem is rohantunk. Szép kényelmesen felkeltünk, valamikor jó későn, reggeliztünk, aztán befizettünk másnapra egy napos tengeri kajakozásra. Ezzel gyakorlatilag le is tudtuk a napi tevékenységünket.

A nap hátralévő részében olyan dolgokat csináltunk, mint tévénézés és internetezés, mert van tévé és wifi is a szobánkban. Ezekkel simán el lehet tölteni egy egész napot, különösen, ha az ember nem csinálta őket már régóta. Mondjuk a választék elég szegényes, a csatornák nagy része thai nyelvű, de akad néhány angol is.
Este újra halat ettünk, csak egy kicsit nagyobbat, mint tegnap. Nem könnyű kulturáltan megenni egy harminc centis halat, ha egy húsz centi átmérőjű tálon szolgálják fel. Egyébként a receptétj is el tudom mondani, nem bonyolult. Végy egy halat, dobd parázsra, aztán szedd le, mikor jónak tűnik. Egyébként finom volt, annak ellenére, hogy az előkészítése tényleg csak annyi, hogy kihalászták a tengerből.

 

Címkék: thaiföld krabi

48187 km, Krabi

2010.01.09. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Ideje volt továbbállni a szigetről. Elhatároztuk, hogy emiatt azért nem akarunk korán kelni. Persze sikerült úgy megszerveznünk, hogy mégiscsak vekkerre keljünk. Rengeteg speed boat megy a szárazföldre, meg van egy sima hajó, de minden olyan helyen, ahol jegyet lehetett venni, azt állították, hogy nem megy, vagy nem minden nap, meg eleve nem is lehet tudni, hogy mikor megy. Végül egy helyen hajlandóak voltak eladni két jegyet. Nyilván minden nap megy, mert minden nap hallottuk elpöfögni tíz felé. Persze hivatalosan kilenckor indul, de hát elmélet meg gyakorlat nem mindig passzol.

Minden esetre fél kilenckor longtail boatra szálltunk, ami kivitt a pontonra, ahonnan a hajók indulnak. Nagy tömeg szorongott a kis lélekvesztőn, közben már pakoltak be egy speed boatba, aztán a következőbe. Nekünk meg mondogatták, hogy csak várjunk, és mindjárt jön a miénk, ami kicsit arrébb áll. Végül egy csónakos inkább átszállított minket a hajóra, ami meglepő módon tíz előtt elindult. Rajtunk kívül nem volt más utas. A tetőn ültünk, ahol kellemesen járt a levegő és ki is lehetett látni. Ugyan a többi hajó 55 km/h sebességgel zúz, ez meg csak 20-szal, mégse bántuk meg a döntésünket. Itt nyugodtan lehetett sétálgatni, olvasni, nézni a szigeteket, meg a tengert, és járt a levegő. A speed boaton egy kényelmetlen műbőrrel bevont padon kell szorongani két másik ember között. Kilátni nem lehet róla, viszont néha kap az ember a képébe némi sós vizet, és hát a sebességgel az is jár, hogy dobál a hullámokon. Továbbá tesznek egy kitérőt és megállnak Ko Tarutaon, így nagyjából két óra alatt teszik meg a távot, a mi csühögőnknek három kellett. Annyira nem nagy a különbség.
Kikötés után át kellett mászni még három hajón, meg egy pallón, hogy partot érjünk. Ez nem is volt annyira egyszerű nagy hátizsákkal hátul, kicsivel elöl. A hajók, amiken át kellett vágni pedig halászhajók voltak, amiket nem kimondottan arra terveztek, hogy utasok sétálgassanak rajtuk.
Első dolgunk persze az ebéd volt, ami igencsak esedékes volt, tekintve, hogy reggelire csak jeges kávét ittunk. Tele hassal aztán szállítóeszköz után néztünk. A lustaság szép erény, vettünk két jegyet, fejenként 450 bahtért, de kiderült, hogy a sofőr csak akkor megy Krabiba, ha lesz négy utas, amúgy Hat Yaiba visz csak. Megnyugtattak, hogy onnan van minibusz Krabiba, de minek menjünk majdnem az ellenkező irányba két órát egy drága busszal, ha onnan csak messzebb van a cél, és megint csak drága minibusz vinne el. Hagytuk a drága megoldásokat, és visszatértünk a szokásos utazási módszereinkhez és kerestünk egy pickupot, La-Nguba, a legközelebbi faluba, ami a fő közlekedési útvonalon fekszik. Meg is találtuk a táblát, amire azt pingálták, hogy buszmegálló, meg azt, hogy Trang. Az út szélén, a tábla alatt, a hátizsákjainkon üldögélve vártuk, hogy majd csak jön egy busz, de nem tűnt túl bíztatónak a helyzet. Tíz perc múlva már a buszon ültünk, meglehetősen elégedetten. Trangban már volt buszállomás, de sokat nem láttunk belőle, mert már indult is a busz Krabiba, éppen csak egy gyors wc-látogatás fért bele. Roppant elégedettek voltunk a dolgok alakulásával.
Hogy azért a világ egyensúlya meg ne bomoljon, négy kilométerre Krabi központjától rakott le a busz, aztán tűzött tovább Ko Phi Phire. Persze ránk ugrottak a taxisok, de olyan áron akartak elvinni, hogy inkább elindultunk gyalog, lesz, ami lesz alapon Hát nem lett semmi. Legyalogoltunk egy kilométert, mire egy pickup ránk akadt. Tele volt, de G-nek még szorítottak egy helyet, én meg sokkal kényelmesebben álltam a hátsó fellépőn. Néztek is a helyiek, nem gyakran látni farangot hátizsákkal a lökhárítón utazni. Persze nem igazi lökhárító, mert felhegesztenek egy jó széles fellépőt, szóval tényleg kényelmesen lehet rajta álldogálni.
Még szállodát is találtunk gyorsan, így mehettünk is az éjszakai piacra vacsorázni. Egy príma sülthalat sikerült befalnunk. Itt véget ért az az őrület, ami Ko Lipén dúlt és helyreálltak az árak. Nem értem, hogy lehet az, hogy egy aprócska szigeten a hal sokkal drágább, mint bármilyen más hús. Jó tudom, katolikusoknak a hal nem hús, meg néha a vegetáriánusoknak sem, ha már nagyon nem bírják evés nélkül.

 

Címkék: thaiföld krabi

süti beállítások módosítása