Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


21526 km, Dege

2009.08.10. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A vekker hétre volt beállítva, a teherautó sofőrje meg ötre. Akkor könyökölt rá a dudára, és rajta is maradt jó sokáig. Hogy miért, azt nem nagyon értem, mert egy egy utcás faluban nem nagyon van dugó, pláne nem reggel ötkor. Az egyetlen forgalmi akadályt a kóbor kutyák jelentik, melyek roppant bátran alszanak az úgy közepén. Szóval ötkor a dudára felkelt a teljes kutyafalka és rendezett egy félórás ugatást. Vekker meg már nem is igen kellett.
A szálloda elől indulnak a minibuszok, arra, amerre éppen az utasok mennének. Mi Degébe mentünk volna, de nagyon úgy nézett ki, hogy más rajtunk kívül nem. Bíztattak, hogy várjunk egy vagy két órát, aztán biztos lesz utas, meg aztán tizenegykor jön egy busz is, lehet, hogy lesz rajta hely. Egyébként meg nagyon szívesen elvisznek, ha kifizetjük hat utas jegyét, ami már kedvezményes, mert igazából hét utas fér be. Nemet mondtunk a nagylelkű ajánlatra és inkább vártunk. Rövidesen előkerült az egyik sofőr, és rábólintott a fejenkénti normál árra. Gondoltuk, hogy talált még utast. Bepakoltunk és megvártuk, hogy reggelijüket befejezve előkerüljön az a két kínai turista, aki még Degébe jön. Ezek szerint négy utassal már nyereséges a járat.
Az utolsó pillanatban a belga srác is előkerült, aki becsatlakozott pár kilométerre, mert ő csak a Yihun Lathsoig ment, ami egy gyönyörű tó. Ha eddig arról beszéltünk, hogy az Isten háta mögötti helyen vagyunk, akkor most ez az út elvezetett az Isten háta mögötti hely hátsókertjének kiskapujához, amire rárohadt már a lakat is.
Manigangót elhagyva rövidesen megváltunk Denistől, és bevallom, kicsit irigykedtem, hogy körbesétálhatja a tavat. A tó körül magas hegyek állnak, mögötte egy hatalmas gleccser van, ami szinte a tóig lejön. A patak medrében álló kerek sziklákra meg tibeti nyelven imákat véstek a gondos hívők. Szóval remekül nézett ki a táj.
A tótól földúton haladtunk tovább, bár ez nem jelentett minőségcsökkenést a korábbi szakaszhoz képest. Folyamatosan haladtunk felfelé a völgyben, majd a völgy végénél egy hajtűkanyarral visszafordultunk, hogy a másik oldalon haladjunk tovább. Rövidesen az út, amin jöttünk csak egy csík volt, rajta apró teherautókkal. Előttünk meg a Chola hegy meredezett a maga hatezer egynéhányszáz méteres havas tetejével, ami valahol a felhőkben elveszett. Egyenesen a csúcs felé haladtunk, mintha fel akarnánk autózni, bár nem hiszem, hogy sikerülne, különösen, hogy először csak 1988-ban mászták meg.
Nemsokára elfogyott a hely az egyenes felfelé haladáshoz, így szerpentinen kanyarogtunk felfelé a közel 5000 méteres hágóhoz. Szerencsére útitársaink is el voltak látva fényképezőkkel, így lelkesen állították meg a sofőrünket minden szép helyen, ahol természetesen mi is kiszálltunk. Sofőrünket láthatóan nem zavarta, hogy minduntalan meg kell állni, inkább úgy tűnt, hogy büszkén mutogatja a legjobb helyeket az idegeneknek. A kilátóhelyeket nem nagyon kellett keresni, inkább csak a helyet, ahol meg lehet állni.
A hágó túloldalán teljesen más táj várt. Miután lekanyarogtunk majdnem egy kilométert függőlegesen, erdőben folytattuk az utunkat. Furcsa volt a hirtelen váltás, mert Xiningtől Manigangóig nemhogy erdőt, de még egy darab bokrot sem láttunk.
A házak is megváltoztak. Az eddigi döngölt vályogházak helyett kő- és faépületek sorakoztak mindenhol. A völgy, amiben haladtunk, hirtelen keskeny szakadékká változott, ahol éppen csak elfért az út a folyó mellett. Aztán kibukkantunk a másik oldalon, ahol előkerültek a tipikus bordóra festett templomok és a köréjük épült kolostorok.
Közben kaptunk egy defektet is, de senkit nem zavart különösebben. A szervizig még elgurultunk, és amíg kicserélték a szelepet, amíg mi a közeli mani falat fényképeztük.
Innen már tényleg nem volt messze Dege, ami tényleg csak egy köpésre van a tibeti határtól. Sajnos a tibeti belépés most megint elég lehetetlen. Engedély mindig is kellett, de volt időszak, mikor viszonylag egyszerű volt. Jelenleg elképzelhetetlen, hogy a pár kilométerre lévő határt átlépjük. Tibetbe csak úgy juthatnánk be, ha elmennénk valamelyik nagyvárosba, befizetnénk egy csoportos útra és repülővel, vagy vonattal vinnének Lhászába. Ráadásul a Tibeten belüli utazás is eléggé limitált.
Egy szálloda előtt tettek ki minket, ahol végülis kivettünk egy szobát, annak ellenére, hogy jó sokat kértek érte. Kínai útitársaink kerestek valami olcsóbbat, de nekik könnyű, nem kell olyan helyett találniuk, ami rendelkezik engedéllyel külföldiek fogadására. Merthogy ilyen is van.
Szobánknak megvolt az az előnye, hogy volt hozzá fürdőszoba, abban pedig melegvíz. Tiszta luxus. Azonnal be is terveztük az igencsak időszerű zuhanyzást, az utóbbi napokban nem sok zuhanyzót láttunk, melegvizeset meg még kevesebbet.
A kolostor, ami miatt tulajdonképpen jöttünk, a város közepén van, így simán oda lehetett sétálni. Kettőig zárva van és bár elmúlt már kettő, még várnunk kellett, hogy kinyissák az ajtót és megkezdődjön a munka. Addig a zarándokokat néztük, akik a kolostor körül keringőznek. A kör nem hosszú, de ezret kell belőle megtenni.
A kolostor különlegessége egyébként az, hogy több száz éve nyomtatnak itt szent szövegeket. A technológia semmit sem változott a századok alatt, csak a raktáron levő nyomólemezek száma nőtt meg jelentősen, úgy 270.000 darabra. Becslések szerint az írott tibeti kultúra 70%-a van meg nekik raktáron, gyakorlatilag az összes tibeti buddhista irányzat szent szövegei.
Az épület nagy része raktár, ahol plafonig érő polcokon sorakoznak a keskeny fatáblákra vésett szövegek.
A nyomtatás természetesen kézzel történik. Ketten ülnek egymással szemben, az egyik keni a tintát a negatívra, a másik rakja rá a papírt és végignyomja egy görgővel. Miután megcsináltak egy sorozatot, a következő oldal negatívját veszik elő és a lapok másik oldalára is rányomtatják a szöveget. Mindezt hihetetlen összhangban és tempóban csinálják.
Aztán egy másik csapat összerendezi a lapokat és kötegekbe köti. Mivel hidraulikus vágó nem áll rendelkezésre, a papírkötegeket egymás mellé rendezve egy nagy szorítóba teszik és egy reszelővel a lapok élét egyforma méretűre reszelik. A könyvkötést nem viszik túlzásba, a papír élét szép pirosra festik, aztán lehet is becsomagolni a köteget és két deszka közé szorítani.
Vannak persze, akik nem könyveket nyomtatnak, hanem szentképeket vagy imazászlókat. Aztán egy sor ember foglalkozik azzal, hogy használat után a nyomómintákat kiskefével megtisztítsa, aztán megszárítsa.
Kifelé menet még beszedték tőlünk a belépőjegy árát, mivel befelé menet még nem voltak ott a jegyszedők.
A nyomdakolostor mellett nem messze áll egy másik, sokkal régebbi is, ide is elsétáltunk. Sajnos bemenni nem lehetett, mert éppen felújítják, és bővítik. Szerencsére nem betonszörnyet ragasztanak hozzá, hanem a hagyományos technikával döngölt földből építkeznek. Végülis ha a régi épület ezer évig bírta, akkor jó lesz az új is vályogból. Már jó magasak voltak a falak, amin végig álltak az emberek és munkadalt énekelve ritmusra döngölték a földet, amit az asszonyok zsákokban hordtak fel. Mikor a zsalut a teljes magasságáig feltöltik, eggyel feljebb emelik, és úgy folytatják. A kész fal betonkeménységű.
Ahogy egyre közelebb mentem fényképezni, meginvitáltak egy kis döngölésre is.
A templom mellett már készen álltak az ablakkeretek, szerencsére ezek sem a mostanában megszokott alumínium vackok voltak, hanem hagyományos fa nyílászárók.
A városban is szerencsére sok hagyományos tibeti ház áll még. Ezeknek az ablakaiban nem üveg van, hanem egy fa rácsra feszített vászon. Kilátni nem annyira lehet, de némileg kint tartja a hideget, és egy kevés fényt is beenged.
Az óváros és egyben a kolostor feletti hegyek természetesen itt is imazászlókkal voltak tele.

Címkék: kína dege

süti beállítások módosítása