A buszjegyünk ugyan hatra szólt, de megint kirendeltek minket fél hatra, mintha lenne értelme, de legfeljebb annyi volt, hogy tudtam venni egy adag gombócot, ami egészséges, mert a kialvatlanság éhséggel párosítva undokká tesz. A gombóc egyébként vega volt és finom, de ez mindig csak az első harapás után derül ki. Igényesen nejlonzacskóból, eldobható pálcikával fogyasztottam a busz mellett állva. Volt időm rá bőven, mert még fél hétkor is ott álltunk. Induláskor kikanyarodtunk a buszállomásról, ahol aztán felvettünk még négy utast. (Ezeket a dolgokat soha nem értettem. Ott várják a buszt? Talán még bosszankodnak is, hogy késik.)
Ezzel megkezdődött utazásunk egy igen hosszú és fárasztó része, amit leginkább az „óbazmeg” kifejezés fémjelez. Természetesen volt azért ennél cizelláltabb önkifejezés is, ami elhagyta a számat, nem is kevés, de inkább nem írom le, mert máglyára küld a Katolikus Egyház. Ganziból a továbbra is igen rossz minőségű Tibet-Sichuan Highwayen távoztunk, és javulás nem állt be a burkolatban Kangdingig, amit csak tizennégy óra múlva értünk el. Közben egyszer tartottunk pihenőt, ebéd céljából, fél négykor, illetve egyszer lehetett a búzamezőn pisilni.
Útközben áthaladtunk Tagongon, amit lehet, hogy hiba volt kihagyni, mert azt hiszem szép hely, de lehet, hogy csak amiatt érzünk így, mert már nagyon szerettünk volna leszállni a buszról.
Az utazásban az volt az egyetlen lenyűgöző, hogy volt az utasok közt egy család, anya, lánya, két unoka, akik négyen csak két ülést foglaltak el. A két gyerek, - egy kb. másfél és egy három éves – a tizennégy óra masszív zötykölődés ellenére egyet sem nyikkant.
Kangdingba megérkezve sem lett sokkal jobb a kedvünk, esett az eső, a buszállomást kirakták valahova a város szélére, szóval azt se tudtuk hol vagyunk, és nem is jöttünk rá soha, mert végül csak meggyőzött egy felhajtó, hogy menjünk a szállodájába.
A szálloda egy társasház egyik emeletén volt, jó olcsón adták, viszont tiszta volt. Gyanítom, hogy nem fogadhatnának külföldieket, de kit érdekel?
Az idegeink megnyugtatására G beszerzett két sört, meg egy zacskó mogyorót. Ezek elfogyasztása közben eldöntöttük, hogy Kangding ronda, és nem fogunk szutyok időben hegynek felfelé mászni, hogy a modern betondzsungel közepén találjunk egy valamilyen kolostort. Helyette irány Chengdu.
Utolsó kommentek