Egészen gyorsan Haridwarba értünk, ahol most nagy a káosz, mert éppen folyamatban van a Kumbh Mela, ami a világ legnagyobb fesztiválja. Igazából minden évben van zarándoklat és hatévente fesztivál, de az igazi nagy csak tizenkét-évente van, például most. Pontosabban háromévente tartanak Kumbh Melát, de négy helyszín között vándorol, így csak minden tizenkettedik évben van Haridwarban. Természetesen ez egy vallási esemény, ami körülbelül egy hónapig tart. Ezalatt özönlenek ide az emberek, hogy megfürödjenek a Gangeszban, ami itt lép ki a Himalája hegyei közül, ennek köszönhetően még tiszta és hideg. Valójában a Kumbh Mela nem is emiatt híres, hanem azért, mert ezernyi sadhu, vagyis hindu szent ember vesz részt a fürdőzésben. Ilyenkor elhagyják remetelakjaikat, ahol egyébként a szent tüzet őrzik, bekenik magukat a tűzből származó hamuval, és lejönnek a hegyekből Haridwarba. Minden ruházatuk ez a hamu, esetleg még egy ágyékkötő. Sajnos mi lemaradtunk a fesztivál elejéről, mikor több ezer meztelen, hamuval bekent és totál beszívott sadhu vonult el fürdőzni, de ez nem jeleni azt, hogy ezek az emberek még ne lettek volna a városban, csak már egy kicsit konszolidáltabb öltözetben. Köztük vannak olyanok is, akik évek óta égnek emelt kézzel élnek, vagy a péniszükre kötött hatalmas köveket emelgetnek, esetleg utóbbi testrészüket botra tekerik, amire aztán más sadhuk felállnak. A vallási révület része az is, hogy nagy mennyiségű füvet szívnak el. Általában agyagtölcsérbe töltik és töményen szívják. A fesztivál elejéről láttunk felvételt a tévében, elképesztő volt!

A Gangesz partján üldögélve néztük, ahogy a zarándokok vonulnak, fürdőznek, meg azt, ahogy a helyiek ebből próbálnak megélni.

Sokan kötélre kötött mágnesekkel horgásztak a folyóban. Igazából ez nem is a Gangesz, hanem annak egyik elterelt ága, ami igencsak gyors folyású. A bedobott mágnest is jó tempóban sorodta lefelé, míg a gazdája ki nem húzta, hogy megnézze akadt-e rá pár rúpia, amit a hívők dobáltak be. Ha igen, akkor gondosan leöblítette, és a szájába rakta. Ez nem valami rituálé, egyszerűen az ágyékkötőnek nincs zsebe. Ahogy elnéztük egész szépen termeltek, mindjárt eszembe is jutott, hogy el kellene menni Rómába a Trevi kúthoz. A kérdés csak az, hogy melyik érmét vonzza a mágnes?

A bazárban különösen nagy mennyiségben lehetett vallási kellékeket kapni, valamint a helyre jellemző szuveníreket. Például Gangesz vizet leforrasztott rézibrikben, rögtön három méretben is. Feltűnően sok helyen árultak műanyagkannákat is, ugyanilyen célra. Köbméteres ezüst tartályokat viszont nem láttunk, azt csináltatni kell.

Még egy kicsit körbe sétáltunk a sátorvárosban, ahol a zarándokokat helyezték el, aztán visszamentünk a főúthoz, hátha sikerül leinteni valamit. Meglepően gyorsan találtunk egy vikramot, ami visszavitt.

Rishikeshben szép nagy kerülővel indultunk a szállásunk felé, közben be-benéztünk a boltokba, mert lassan el kell kezdeni felszerelkezni meleg cuccokkal, meg aztán G-nek bakancsot is próbáltunk vadászni, amit állítólag lehet kapni ebben a városban. Hát, ha bakancsot nem is, de egy pulcsit vettünk. Sokáig néztem egy kívül jakgyapjú, belül thermo pulóvert, de erős kétségek merültek fel bennünk, hogy egyformán viselkedik-e a két anyag mosás során, valamint nem biztos, hogy utazás során előnyös olyan pulóvert venni, ami egy hét alatt sem szárad meg. Szóval maradt a boltban.

Amit vettünk, az se indiai, hanem nepáli. Alapvetően azt, ami Indiában készült, jobb elkerülni. Nagyon sok ruhát néztünk meg boltokban és egytől-egyig gányolt vackok voltak arasznyi öltésekkel, elvarratlan szálakkal, szegetlen szélekkel. De még a márkás cipők is, - amit itt gyártottak Indiában – igénytelenül vannak összerakva. Mindegyiknek ragasztós az oldala a talp mellett, pedig márkaboltban voltunk. Egyébként van hamisítvány is, de az annyira gáz minőség, hogy húsz méterről elfogja az embert a röhögőgörcs. Bármelyik Magyarországon kapható, véletlenszerűen kiválasztott, kínai Abidos vagy PLIMA cipő ezerszer jobb darab.