Végigjártunk jó néhány boltot Hoi Anban, hogy beszerezzünk néhány dolgot, ami szükségessé vált. A ruháink elég jó tempóban mennek tönkre. Egyrészt a nem rendeltetésszerű használatban, másrészt, mert folyamatosan ugyanazokat hordjuk.
Szerencsénkre Hoi An a legjobb hely ruhavásárlásra. Minden utcában van legalább tíz ruhaüzlet, és ugyanennyi cipőbolt. Egyik sem hasonlít az otthoniakra, ugyanis itt nem csak konfekciócuccok vannak, hanem szabóságként is üzemelnek. Bármelyik kiválasztott ruhát megcsinálják más anyagból, vagy más méretben, de lehet választani katalógusból is, legkésőbb 24 órán belül érte is lehet menni. És ez vonatkozik a cipőkre is, még a cégérre is kiírják, hogy „márkás katalógusokból másolva”.
Elsőként nekem vettünk egy nadrágot, mert a jelenlegi választékból az egyik meglehetősen vastag, ami nem igazán előnyös a trópusi klímán.
Aztán G-nek kerestünk inget. Az első helyen jó árat mondtak arra, hogy a meglévőről csinálnak másolatokat, de mikor aztán levette, és belebújt a kölcsöncuccba, akkor gondolták, hogy úgyse lesz kedve visszaöltözködni, lehet feljebb tolni az árat. Nem lehetett, így egy másik üzletben rendeltünk két inget, mert a raktáron levő fehér volt.
Aztán a piacon vettünk egy jófajta vietnámi csepegtetős kávéfőzőt, mert vietnámi kávét otthon is akarunk majd csinálni, bár már most sejtem, hogy nem lesz olyan, mint itt. Hihetetlen, hogy ugyanaz a Lipton tea teljesen más ízű Kairóban, mint ha én főzöm le otthon. De hát ez már konyhaművészet, nem az én asztalom.
Körülsétáltuk még egyszer a várost és megint megálltunk annál a cipőboltnál, ahol már korábban láttunk hamis Crocsokat, de akkor állították, hogy nincs 38-as. Kiderült, hogy volt 38-as, sőt a 40-es is ugyanakkora volt. Vettünk egy párat, a gumipapucs meg majd jó lesz pingpongütőnek, önvédelmi fegyvernek vagy hasonlónak, úgyis veszélyes eszköz, már egy fél nap alatt feltörte G lábát.
Ezután a nap jelentős részét egy kifőzde asztalánál töltöttük és sört ittunk, talán még Pó Apó is büszke lenne ránk.
Délután még az utolsónak mondható pillanatban felfedeztünk egy boltot, ahol nemcsak eladnak használt könyveket, de csereberélnek is, úgyhogy visszamentünk a kiolvasott könyveinkkel, és elboltoltuk őket két hamisított útikönyvre, meg egy regényre. Nem szép dolog így támogatni a hamis termékek piacát, de hát eredeti nincs. Egyébként a könyveket szépen lefénymásolják, és bekötik. Tartósságra nem tudom milyenek, de a Laosz könyv fűzött és a kézzel beleírt bejegyzés szerint egyik tulajdonosa valahol Thaiföldön hagyta használat után. Gondolom, ő is Vietnámban vette, átutazta vele Laoszt, aztán valahol otthagyta, de egy szembe haladó utazó visszahozta. Most arra készülünk, hogy újra elvigyük a túloldalra.
A könyvcserebere után felvettük a kész ingeket és visszaballagtunk a szállodánkhoz, habár volt még idő a busz indulásáig, az indulási időpontok meg még eléggé flexibilisek is, legalábbis a jövő irányában.
A névleges indulási időpontig olvasgattunk, bár sötétedés után eléggé nehézkesen ment, ugyanis negyedóránként elment az áram. Nem tudom, hogy az áradás utóhatása-e, vagy mindig így van. Egyébként a városban egy öregember mesélte, hogy minden évben van egy pár árvíz, sőt volt olyan év, hogy az esős időszakban egy hónap alatt hét áradás volt. A mostani nagynak számított, de messze van a rekordtól. Ha jön a víz, akkor mindenki felcipeli a cuccot az emeletre, aztán várja, hogy lemenjen a víz. Van, hogy három-négy napot kuksol az emeleten a város teljes lakossága.
A busz helyett természetesen csak egy lány érkezett motoron, hogy menjünk vele, mert a busz nem tud bejönni az utcánkba. Mentünk, de az ötven méterre lévő adott helyen már azt mondta, hogy háromnegyed óra múlva jön csak a busz. Remek! Egyébként ugyanarra a buszra adnak el úgy jegyeket, hogy minden utasé más időpontra szól, bár ez még magyarázható lenne azzal, hogy kit mikor és hol vesznek fel. Rövidesen taxiba raktak minket és elvittek egy újabb helyre, ahol már vártak egy páran. A meghirdetett időpont után másfél órával aztán diadalittasan jelentette az iroda alkalmazottja, hogy itt a busz, most fordul be a sarkon. Tényleg szép teljesítmény volt! Néztük, ahogy lépésben végigaraszol az utcán, miközben partvissal emelgetik előtte a vezetékeket. Azt hiszem, hogy a helyiek nem nagyon foglalkoznak a közúti űrszelvény fogalmával, mikor kihúzzák ismeretlen célú és nyilván legális drótjaikat.
A leghátsó sorban kaptunk helyet, ami azt jelenti, hogy egy ötszemélyes franciágy szélső két ötödén kellet meghúzódnunk. A busz egyébként jobb volt az átlagnál, de a hátsó sorban szépeket lehetett pattogni, meg valahogy amúgy sem ment az alvás, csak nagyon darabosan.
Utolsó kommentek