Az éjszaka kellemesen telt, belázasodtam és teleizzadtam az ágyat. Hajnalban aztán arra ébredtem, hogy ha azonnal nem megyek ki a vécére, akkor még nedvesebb lesz az ágyneműm. Egy órával később az ambiciózus vekker ébresztett megint. Gyorsan át is állítottam tízre, hogy ha legközelebb önállósítja magát, legalább ne hétkor keltsen. Utána még fetrengtem egy darabig, G meg fekete özvegyet játszott a számítógépen.
Tizenegykor aztán csak felkeltem, vettem egy forró zuhanyt, összepakoltunk, és kijelentkeztünk.
Az utcán aztán megállapítottam, hogy milyen enyhe az idő, nincs az a forróság. Friss beszerzésű hőmérőnk és G szerint azonban továbbra is harminc fok volt. Elindultunk valami kaját keresni, bár nekem nem volt túl sok kedvem enni. Végül szőlőt vettünk, amit a közeli parkban ettünk meg. Minden parkban van tó, amin lehet csónakázni. A modern kor kínaija viszont nem szeret evezni. ezért elektromos motorcsónakot lehet bérelni. Ezek aztán vannak minden formában. Úgy nézett ki, hogy itt történetesen a Hummer terepjáró alakúak voltak a favoritok, a tengeralattjáró formájú nem kellett senkinek, pedig nekem az a kedvencem. Az nem süllyed el, legfeljebb lemerül.
Közben elhatároztuk, hogy megkeressük a 610-es buszt, ami a Vadludak pagodájához visz. Nem olyan egyszerű a feladat, ha csak annyit tud az ember, hogy a vasútállomástól indul. Különösen nem az, ha maga a vasútállomás is akkora, mint egy kisebb falu. Végül rátaláltunk a helyre, ahonnan buszok indulnak, gyakorlatilag a fél utca csak buszmegálló volt. Még azt is kikerült kiszúrni, hogy a 610-es már 8-asnak hívják. Viszont hiába vártunk, csak nem jött. Elindultunk gyalog, hogy majd lesz valami, mikor elhúzott mellettünk a busz és ahogy volt el is tűnt. A további buszmegállókban már nem találtuk nyomát. Végül kisakkoztuk a térképünk alapján, hogy az 5-ös is jó lesz. Szépen ki is vártunk egyet, egy bolt lépcsőjén ülve, majd mikor megállt rástartoltunk. Éreztem, hogy az ilyen sportos dolgok nem nekem valók, különösen nem akkor, mikor a hőmérő 32°C-ot mutat, a karom meg libabőrt.
A buszon aztán jó nagy tömeg volt, a sofőr meg úgy vezetett, mintha egy gokartot hajtana. Három megálló után éreztem, hogy a vérnyomásom leszállt, úgyhogy szóltam G-nek, hogy jó lesz, ha mi is leszállunk gyorsan. Kis üldögéléssel sikerült visszatornásznom a vérnyomásomat olyan szintre, ami már nem összeegyeztethetetlen az élettel. Városnézés helyett inkább visszaindultunk a szállodánkba, hogy ott várjuk meg a vonat indulását. Xi’an is szép nagy város, - inkább nagy, mint szép -,még akkor is, ha csak az óvárosról beszélünk, mi meg kint voltunk a városfalon kívül. Legkevésbé arra vágytam, hogy buszozzunk, de a taxi se volt túl csábító, úgyhogy gyalog mentünk.
Alig kellett 7 órát eltöltenünk a szálloda halljában a vonat indulásáig. Én azonnal kerestem egy félreeső fotelt, - ami inkább valami császári trónszék volt – és a faragott sárkányok közt összegömbölyödtem és elaludtam. Szerencsére ez senkit nem zavart. G közben internetezett, mert mást nagyon nem lehetett csinálni. Hipp-hopp eltelt az idő háromtól tízig, úgyhogy felmálháztunk és kiimbolyogtunk a vasútra, ahol a szokásos röntgen után már alig kellett várni, hogy beszállhassunk. Mivel hálókocsira nem volt hely, így hard seatre vettünk jegyet, Ez a legolcsóbb osztály, szinte fapados, de még örülhettünk annak, hogy van helyjegyünk, sőt még a cuccunkat is sikerült felrakni a csomagtartóra. Tíz óra utazás várt ránk. Egyszerűen remek volt.
Utolsó kommentek