Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

50953 km, Hsipaw

2010.02.05. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Bár többször is megállapítottuk, hogy gyalog is elmehetnénk a busz indulási helyére, végül mégis a taxi mellett döntöttünk. Szokásos módon, a lustasággal tudnám indokolni. Egyrészt így nem kellett gyalogolni, meg egy kicsit tovább lehetett aludni.

A szálloda előtt mindig lebzsel egy csomó taxis, meg trishaw-tulaj, szóval attól nem kellett tartani, hogy nem lesz, ami elvisz. A jegyünk hátuljára ugyan rá volt írva, hogy hova kell menni, de azért én csak kirángattam a recepcióst, hogy mondja meg a sofőrnek, mert még mindig nem bízok a taxisofőrökben.
A recepciós rögtön javasolta, hogy menjünk együtt a másik két emberrel, aki szintén oda tart, de végül nem vártuk meg őket, mert még reggelizgettek. Egyébként nem tudom, hogyan fértünk volna el abban a kis játékautóban. A plató gyakorlatilag tele lett kettőnkkel, meg a cuccainkkal. Mikor ők is befutottak, kiderült, hogy amúgy is hárman voltak, szóval teljesen mindegy lett volna.
Az indulási helyen nem a busz várt, hanem egy teherautó, hogy a buszhoz kivigyen. Indulásig még volt időnk bőven beszélgetni. Ketten közülük – egy angol pár – már három éve utaznak. Nem mindenki kapkodja el úgy a dolgokat, ahogy mi. Ráadásul egyszer már eljátszották ezt, bár akkor csak két évet húztak le Dél-Amerikában.
Rutinosan pulóverben szálltunk fel a buszra, mert ha van légkondi, akkor használják is és elzárni nem lehet. Ráadásul már alapból sem volt forróság. Úgy tűnik, már elég északra vagyunk ahhoz, hogy reggelente dermesztő hideg legyen, ráadásul éppen a hegyekbe tartunk.
Az út egész érdekes volt. Helyenként elágazott, volt egy út a személyautóknak, egy meg a teherautóknak. Az utóbbi kissé szélesebb kanyarokkal, és finomabb emelkedéssel bírt. Valószínűleg úgy alakult ki a dolog, hogy a régi út egyes szakaszait járhatóbbakkal kerülték meg, de megtartották a régit is. Hülyeségnek tűnik, de egész hasznos. Például nem ragadnak be autók az araszoló kamionok mögé, hogy ott aztán a sofőr agyvérzést kapjon. Myanmarban egyébként is komplikáltabb művelet az előzés, mint a világ bármely táján. Az ok egyszerű, jobbra hajts van, de az autók kilencvenöt százaléka jobb kormányos. Nyilván a leharcolt roncsokat tudják csak megvenni mondjuk Thaiföldről. Aki vezet, az gondolom azonnal átérzi milyen lehet úgy megnézni, hogy szabad-e az út, hogy gyakorlatilag az egész autó a szembejövő sávban van.
Más előnye is akad ezeknek a kis kerülőutaknak. Például minket megállásra kényszerített az egyik kanyarban egy teherautó, aminek összetört a jobb oldali visszapillantója. A helyzetet elnézve, úgy tűnt, hogy ott töltjük a napot, mire jön egy daru és leemeli a teherautót a törött tükörről. A helyieket persze nem nagyon bántotta az eset, inkább megpróbáltak begyűjteni néhányat a szétgurult dinnyékből. Sofőrünk látva a helyzet reménytelenségét, azonnal elkezdett tolatni, a közben feltorlódott teherautósor mellett. Nagyon sokat nem kellett visszamenni, de így is életem leghosszabb tolatása volt ez. Bal oldalon pár centire az út széle, jobb oldalon a teherautók, a hátunk mögött meg a hajtűkanyarok voltak. Mindenesetre miután elértük az egyik rövidítést vagy kerülőt – fene tudja melyik volt – már mehettünk is.
Mivel a myanmariak nem nagyon utaznak, elég nehéz megtudni, hogy mi milyen messze van, vagy mennyi idő alatt lehet odaérni, ennek ellenére szintidőn belül teljesítettük a távot, és hat óra alatt Hsipaw-ba értünk.
Szállásunk talán a leggázosabb Pakisztán óta, de a közös zuhanyzóban van meleg víz, habár elég nehéz elérni, hogy kellemes hőmérséklete legyen a zuhanynak, mert vagy havat permetez, vagy 400 °C-os telített gőz tör elő belőle.
Összességében elviselhető, hiszen nincsenek bogarak a szobában. Amúgy is azt forszírozza az útikönyvünk, hogy mindenképpen magánszállásokon szálljunk meg, és figyeljünk oda, hogy mire költjük a pénzünket, ne támogassuk a kormányt.
Hát igen, bojkott van, meg embargó, meg diktatúra. A kérdés csak az, hogy minek mi a hatása. Az úgynevezett szakértők is ellentétes állásponton vannak. Az egyik csapat szerint a turistadollárok egy az egyben a kormány támogatják, a másik szerint meg azért ez nem teljesen így van, és a turizmus amúgy sem csak a dollárok elszórásából áll. Én az utóbbi csapattal értek egyet, ez abból is kiderülhet, hogy idejöttünk.
Azt hiszem, hogy egy diktatúra álma a teljes mértékben elszigetelt ország, ahova információ nem megy be és nem jön ki. A turizmus bojkottja ehhez járul csak hozzá. Egyrészt a myanmariak csak azt tudhatják, amit a kormány tudatni akar velük, másrészt mi is csak azt tudjuk az országról, amit a pletykákban hallani lehet. Viszont a hírekben nincsenek pletykák, így a Myanmar, vagy akár a Burma nevet említve a legtöbb ember üres tekintettel válaszol, és inkább elterelné a beszélgetés témáját. Ezenfelül ott a megkerülhetetlen tény, hogy a turizmus az ország GDP-jének elenyésző részét teszi ki, meg az is, hogy egy olyan rezsim, amelyik simán belelövet a tüntető szerzetesekbe, az nem fog szívbajoskodni, ha alternatív forrásokból kell beszereznie a betevő keményvalutát. És ha már bevételekről van szó, azt sem árt észben tartani, hogy az embargó nem terjed ki a földgázra, amiből vaskos bevételi vannak a kormánynak. És az is érdekes, hogy az embargóhoz azért nem csatlakozott mindenki. Szóval ha valaki teakfa kerti bútort vásárol Thaiföldről vagy Malajziából, akkor jó eséllyel myanmari faanyagon fog üldögélni, miközben megcsillan a napfény a gyűrűjébe ágyazott rubinon, amit egy myanmari kényszermunkás ásott ki. Igaz a drágakő-kereskedő az embargót tiszteletben tartva csak valahol Kínában vásárolta. De hát így ment ez mindig is, csapásokat adunk és csapásokat kapunk.

 

Címkék: myanmar hsipaw

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr141711634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AnyiésApi 2010.02.05. 10:55:11

Egyetek rendesen (és igyatok is) /szülői bejegyzés/
süti beállítások módosítása