A reggel még mindig a buszon kezdődött. Nyolc körül lehetett pisilni, szintén a sivatag szélén, férfiak balra, nők jobbra módszerrel, majd hajtottunk tovább. Őszintén szólva esetenként jobb a sivatagban pisilni, mint egy fizetős kínai WC-ben, márcsak a higiéniai körülmények miatt is.
24 óra elteltével minket, és még két embert, akik szintén Turpanba igyekeztek, kiraktak egy elágazásnál, de aztán meggondolták magukat, és mégis bevittek valami buszállomásig. Egy nap fekvés után olyan volt járni, mintha most hoztak volna le valami űrállomásról.
Innen iránytaxival mehettünk Turpanba, ami még legalább egy óra volt. A buszállomással szemben raktak le, ami pont jó volt, mert ott néztünk ki szállást. Igaz egy fickó már várt ránk, hogy közölje, az a szálloda zárva van, de pont szembe van egy, aminek dolgozik, és az jó olcsó. Végül is az ár amit mondott elfogadható volt, de azért még egy kicsit alkudtunk belőle.
A szobában még légkondi is van, amit azonnal bekapcsoltam, és eldőltünk. Turpanban éppen nagyon meleg volt, de közel sem annyira, amennyire lehetne, mert borult volt az ég. Egyébként Kínában itt mérték a legmelegebbet, majdnem ötven fokot. Erre nagyon nem vágytunk.
Megérdeklődtük az internetet, de nem bíztattak, a kormány nem tökölt sokat, egész Xinjiangban lekapcsolták. Azért elballagtunk egy internet caféba, de tényleg nem volt és tippek szerint még legalább egy hétig nem is lesz. Visszafelé egy talponállószerűségben bedöntöttünk egy üveg sört, a sör meg egészen bedöntött minket. A szállodában megpróbáltunk SMS-t küldeni, hogy élünk, de az sem sikerült. Kísérletet tettünk még egy telefonálásra is, de az sem sikerült. Vagy ez is le van tiltva, vagy csak a hülye kínai rendszer miatt nem sikerül magyar telefonnal hazaszólni, hogy nem kell aggódni miattunk.
Délután még egyszer kimerészkedtünk, hogy bevásároljunk. A szemközti bazárban először is szandált akartunk venni G-nek, de ez reménytelennek tűnk, mert szandálból csak magassarkú tipegős volt, ami nem igazán ideális sétáláshoz. Helyette igénytelen papucsokat nézegettünk, fröccsöntött virággal, de az meg nem volt megfelelő méretben. Végül vettünk egy isteni jól kinéző fatalpú papucsot. Prímán kopog, nem kell tartanom attól, hogy elhagyom G-t, mert mindig tudom merre jár.
Még egy feladat volt, hajnyírót kellett venni, ami sikerült is, gyakorlatilag az áruházi ár feléért. A használati utasítás elolvasásához leültünk egy kifőzdében, ahol rendeltem pár „gombócot”. Azt hiszem nálunk tortellini néven lehet kapni és azt állítják róla, hogy olasz kaja. Ha valaki venne, ne tegyen rá ketchupot, meg sajtot, mert igazán pocsék lesz, inkább egy kis Erős Pistát, meg szójaszószt javasolnék. Egészen pontosan négyet rendeltem az egyik fajtából, négyet a másikból. Azt hiszem a néni értette, amit mondtam, de az agya visszadobta az üzenetet, azzal, hogy hülyeség, és inkább összerakott valami értelmesebbet. Szerinte kettőnknek kevés volt a 8, biztos negyvenre gondoltam, hát kifőzött annyit, majd boldogan elém rakta a hatalmas tányért. G meg röhögött, hogy akkor most egyem meg. Megettem. Nem volt rossz, de tényleg elég lett volna kevesebb is. Úgy láttam, a kínaiak elégedettek voltak a teljesítményemmel.
Mi viszont nem voltunk elégedettek a kínaiak teljesítményével, mert közben kiolvastuk a használati utasítást. Remek kis mondatok, kitűnő kifejezések tárháza. Kiemelném talán az alábbi mondatot: „This machine while working would be tiny and tiny to have fever, this donot affect its function.”
A megtömésem után egy kicsit járni kellett, így megkerestük a sétálóutcát, ami nem volt túl szép, viszont egy szőlőlugas fedte, ami igazán kellemes. Kb. idáig jutottunk, mire G új papucsa feltörte a lábát. Egészen pontosan kitartó munkával ledörgölte a bőre felét. Gondosan beragasztottuk és mentünk még száz métert, majd visszavette a szintén kínai strandpapucsot, amit alapesetben zuhanyzáshoz használ. Kéne még egy nejlonszatyor az igazi magyar imázshoz. Egy újabb sört vettem be, G meg egy gyümölcslevet, csakhogy túléljünk, majd tettünk egy próbát a szemközti ATM-mel. Szerencsére ez beszélt angolul, és még kicsit több pénzt is lehetett kivenni belőle, mint az előzőből. Kína sajnos nem olyan olcsó, mint szeretnénk, de még csak annyira sem, mint volt néhány évvel ezelőtt.
Este megnyírtam magamat, működik a nyíró, és bár érzékeltem tiny and tiny fevert, valóban nem befolyásolta a működését.
Utolsó kommentek