Nem sokat aludtunk éjjel, pokoli meleg volt. Amikor éppen működött a ventillátor, akkor se igazán tudta megmozgatni a levegőt a moszkitóhálók alatt, amik egyébként a szúnyogoknak csak egy részét szűrték ki, annyi mindig volt belül is, hogy ne hagyjon aludni.
Valahogy csak eljött a reggel hét, mikorra a felkelést terveztük. Bátrak voltunk, és egy koszos helyen megreggeliztünk, mivel minden más zárva volt még. Sétáltunk vagy egy kilométert, mire elértük azt a helyet, ahonnan a buszok szoktak menni. Még csak nyolc óra volt, de már folyt rólunk a víz. Két gyerek azzal fogadott, hogy ma nincs busz, mert sztrájk van. Marha boldogok voltunk, hogy egy szemétdombon ragadtunk, ahol eleve csak azért álltunk meg, mert nem akartunk tizenöt órát buszozni egyvégtében, és csak azért nem mentünk másnap reggel tovább, mert ha már itt voltunk, megnéztük, amit látni lehet.
Azzal bíztattak, hogy a távolabbi buszállomásról megy egy busz Bharatpurba, de újabb izzasztó gyaloglás után csak az derült ki, hogy nem. Katmanduba ugyan adtak volna jegyet, de oda is csak az éjszakai buszra. Úgy tűnt, hogy legalább nem hetekig tart a sztrájk, mert buszon kívül legfeljebb a stoppolás jöhetett volna számba, ami elnézve a buszok tömöttségét, még keményebb lehet. Általában a buszok annyi embert szállítanak a tetőn, amennyit az utastérben.
Visszagyalogoltunk az első helyre, hogy legalább másnapra vegyünk jegyet. Ott kiderült, hogy már este ötre is kaphatunk. Majdnem meg is vettük, mikor kibökték, hogy a sztrájk miatt nincs hely, csak kisszéken. Amúgy is éjfélre ért volna oda, és akkor még riksát kellett volna találnunk az utolsó hat kilométerre. Reggelre nem volt hely. A szomszédban azt mondták van hely a reggeli buszra, de nem innen, hanem egy másik helyről. G-t a cuccokkal otthagytam és elriksáztam a jelzett helyre. Az irodában nem volt senki, és nem is tűnt úgy, hogy előkerül. Szerencsére itt is több iroda volt, így a szomszédban sikerült beszerezni a jegyet a reggel hatos buszra. Felpakoltuk az összes göncünket, és az izzadó riksással megérkeztünk a kiindulási helyünkre. A szobánkat már nem kaptuk vissza, a fene tudja miért, helyette egy háromágyasat tukmáltak ránk, ahol el volt dugulva a vécé. Már éppen lepakoltunk, mikor kaptunk helyette egy kisebbet, elvileg franciaággyal, gyakorlatilag egy szélesebb ággyal.
Nagy városnézési ambícióink már nem voltak, inkább olvastunk, meg próbáltuk bepótolni az éjszakai alvást.
Megpróbáltunk máshol vacsorázni, de nem sikerült. Már közel sem köszöntöttek olyan lelkesen, mint első alkalommal, a szokásos étteremben. Fizetéskor aztán elfogyott náluk a cérna, és a pincér megmutatta, hogy a felszolgálási díj csak öt százalék, és legalább tízet kéne adnunk, úgyhogy adjak még vagy ötszázaléknyi borravalót. Mondtam, hogy az én álláspontom szerint ha felszolgálási díjat számolnak, akkor ne számítsanak borravalóra. Mivel nem igazán voltak alkupozícióban ennyiben is maradtunk.
Utolsó kommentek