A kinézett szállodánkban jó kereskedő módjára először megmutatták a tetőteraszt, ami tényleg nagyon kellemes volt, de szinte biztos, hogy egyszer sem fogunk felmenni, aztán kezdték a drágább szobákkal. Elsőként egy szép kilátással bíró üvegezett valamit, amiben elég kegyetlen klíma uralkodott, szerintem a gekkók is csak akkor mennek be oda, ha van vendég, aki bekapcsolja a légkondit. Aztán szépen araszoltunk lefelé az árlistán, mire megérkeztünk a legolcsóbb szobához, amiben nincs légkondi. Minek is fizessünk plusz pénzt olyasmiért, amit aztán nem akarunk bekapcsolni, mert rosszabb, mint jó.

Azonnal eldőltünk, mint a zsák, és aludtunk egy kis kiegészítőt a buszos éjszak után. Ilyenkor aztán jól megkeveredik az ember, hogy melyik nap melyik volt. Valahogy az van az agyunkban, hogy az egy nap az, ami két alvás között eltelik.

Ebédelni keltünk fel, aztán kibaktattunk a Cham tornyokhoz, amiket a VII. és XII. század között építettek és pont olyanok, mint azok, amiket My Sonban láttunk, azzal a különbséggel, hogy jobb állapotban vannak és még mindig használják őket. Ez a használat azzal jár, hogy a legnagyobb épületben annyi füstölő ég, hogy két ventillátor szívja ki a füstöt, de még így is marad bőven. A szentély közepén álló linga már nem az eredeti, de csak azért, mert az eredeti, majd annak az utóda és az annak a helyére rakott is arany volt. A jelenlegit egy bölcs király helyezte el, kőből van. Érdekes módon ennek nem kelt lába. A hívők mezítláb léptek a szentélybe és borultak le. Én meg a sarokban diszkréten fotóztam, mert hihetetlen hangulata van a helynek.

A városba visszafelé menet újra elmentünk a város egyik kikötője mellett, ahol a halászhajók sorakoznak hatalmas lámpáikkal, amivel a halakat csalogatják éjjel. Nem egy nemzetközileg elfogadott módszer, de ki foglalkozik ilyesmivel, ha a gyerek enni kér. A parton kis hullámlemez bódék állnak vékony, görbe cölöpökön, ha nincs telek, nincs költség alapon.

A Long Son pagoda felé menet beugrottunk egy helyi fotós galériájába. Nagyon jó képei voltak, de éppen nem volt áram, így a felét nem igazán láttuk, ami sajnálatos, de így legalább kevésbé hangol le, hogy milyenek a sajátjaim.

A pagoda nem volt rossz, bár túl extra sem volt, ami érdekes, az a dombon felette álló hatalmas fehér Buddha szobor, amihez felmásztunk. Ha már benne voltunk a nagy vallásosságban, beugrottunk a helyi keresztény templomba is. Azt hiszem, Európában nem került volna bele egyetlen útikönyvbe sem. Betonkockákból épült szegényem. Érdekesebb volt az esküvői fotózás, amit mellette tartottak. Nem egyszerű szépen elrendezni az ara haját, ruháját a szélben, pláne, ha arra is kell figyelni, hogy a vőlegény strandpapucsát eltakarja.

Kis szállodai pihenő után, még napnyugta előtt kicaplattunk a strandra és megforgattuk magunkat a hullámokban. Illetve a hullámok forgattak meg minket a homokban. Jólesett az egész napi izzadás után.