Nem mondanám, hogy a jövőbe láttunk, még homályosan sem, ellenben a recepciósunkkal, aki javasolta, hogy vegyük meg előre a jegyet Kunmingba, mert csak két busz megy naponta, és tele szokott lenni. Mondjuk itt azért bejátszott saját mérhetetlen bölcsességünk, mert hallgattunk rá, és megvettük. A délelőttünk szabad volt, mert a busz csak délután indult, de a délelőttök tudvalevőleg igen tünékeny dolgok, a mieink például igen gyorsan el szoktak párologni, még akkor is, ha viszonylag korán felkelünk. Ez a viszonylag korán egyre később van, mostanában valahol fél kilenc-, kilencfelé.
Tehát a viszonylag korán kelés megvolt, minekutána rögtön belecsúsztunk abba az időszakba, amikor már reggelizni nem érdemes, de marha éhes az ember, tehát ebéddel indítottuk a napot, ami mellé természetesen járt egy sör is. Sok hülye filmben hüledeznek, ha valaki dél előtt iszik, és ez rossz hatással van rám, pedig egy sör reggel is csak egy sör, mi meg már rendesen közelítettük a delet.
Persze még dél előtt kijelentkeztünk, és a hátizsákokat bezsúfoltuk a recepciós pult mögé, így aztán mehettünk sétálgatni a városban. Dali már egész szépen átalakult turistacsapdává, amiben segítő jobbot nyújtott a kormányzati fejlesztés. Mint nemrég megtudtam, az ősi városfalakat és kapukat tízegynéhány éve még hiába kereste volna bárki is, nem voltak. De hát, ahogy a thai óraárus is mondja: „Fake, fake, but good fake!”. Szóval mindenki boldog vele, főleg a fényképezkedő kínaiak, akik aztán bármi előtt szívesen pózolnak. Múltkor már emlegettük a fotózási szokásokat, de azt is érdemes elmondani, hogy a kínaiak egy fikarcnyival sem jobbak a japánoknál. Láttam olyat, aki a kukát is lefényképezte. A régi vicc szerint úgy lehet megkülönböztetni egy kínait egy japántól, hogy a japánnak fényképező lóg a nyakában. Ma már ez a faji bélyeg nem megbízható, a kínaiaknak is lóg fényképező a nyakában, és hát ugyanolyan lelkesen használják is. És nem kell azt gondolni, hogy Pajtás kvalitású, sorjás vackokkal kattogtatnak, a digitális tükörreflexesek penetrációja a piaci szegmensben igen jelentős. (Ha esetleg valaki bullshit bingót játszana éppen.)
Két kanyar után a kacatbazárosok között már mehettünk is a cuccainkért. A recepciósunk elvezetett a titkos helyre, ahonnan a busz indul, lepasszolta a pénzt a sofőrnek és sorsunkra hagyott. Nem volt túl kalandos ez a sors, bepakoltunk a buszba és pár perc múlva elindultunk, hogy aztán a városban még kismillió helyen megálljunk és mindegyik helyen megismétlődjön a jelenet, ahogy a sofőr átveszi valakitől a pénzt meg az utast. Szép lassan tényleg megtelt a busz és el is indultunk, hogy másodszorra is tiszteltünket tegyük Kunmingban.
Mivel az út közel öt órás, elég későn értünk a városba. A buszállomástól nem messze kivettünk egy kétágyas „junior” szobát, ami azt jelenti, hogy olcsó, de nincs fürdőszoba, aztán vacsoráztunk egyet a Dicosban. Ez a kínai McDonald’s, itt van a húsban csont és jó fűszeres. Konkrétan kifelé is csíp.
Utolsó kommentek