A nap gyakorlatilag egészségügyi szünetté lett nyilvánítva, mivel G a gyomorrontás és a megfázás tüneteit produkálta egyszerre. Szerencsére időnk van, így nem maradunk le semmiről. Míg G pihent, addig én a netet piszkáltam, ha már nincs jobb dolgom. Általában ilyenkor szokott az ember lemaradni a blogírással, meg hasonló napi teendőkkel.
Egészen furcsa, hogy utazás közben is megvannak a napi rutinfeladatok, csak kicsit mások, mint az otthoniak. Reggel felébred az ember valamikor, és rögtön az első kérdések között merül fel a mit eszünk és hol. Ebben a valamikor felébredésben az a jó, hogy nem a vekker kelti az embert, vagy ha mégis, akkor sem azért, hogy menjen be az irodába.
Reggeli közben aztán kitaláljuk, hogy pontosan mit is akarunk csinálni aznap. Mert az rendben van, hogy elmegyünk ide, meg oda, de ennyi egy nem elég, mert a hogyan a lényeg.
A napi programunk végén, aztán olyan csodálatos dolgok szoktak szerepelni, mint mosás, amiből én a ruhák kicsavarásában veszek részt. Ez egy gondos tervezést igénylő projekt, mert figyelembe kell venni a rendelkezésre álló eszközöket, lehetőségeket, és a klímát. Ha már van egy lavór a szobához, az fél siker, ha van hova teregetni, az még jobb, de nem garancia semmire, ugyanis ha nem szárad meg a cucc, akkor kár elkezdeni is.
Aztán blogot kell írni, meg letölteni a fényképeket, napi tracklogot, ezeket rendbe rakni. Ami így leírva nincs egy sor, de elég sok időt el kell vele tökölni. Ha van internet, akkor ezután jön a mindenféle feltöltése. Ez lehetőséget biztosít nekem rengeteg anyázásra. Iránban blokkolva volt minden oldal, amin pina volt, tehát gyakorlatilag a web 90%-a. Olyan oldalakat is beleértve, amire nem is gondolnánk, pedig ha jobban megnézzük, bizony ott a pina, csak romlott erkölcsünknek már fel se tűnik.
Pakisztánban vagy áram nem volt, vagy sávszélesség, ami eléggé megnehezítette az ember dolgát. Végül Kínában a lázadások után lekapcsolták a fél országot a netről, ne rendetlenkedjenek rajta. Ahol volt/van net, ott izmozásból olyan veszélyes oldalakat tiltanak, mint a Picasa, amit a fényképekhez használunk, vagy a facebook. Hogy a jövő mit hoz, azt el sem merem képzelni.
Ha van a szállásunkon tévé, és még a CCTV9 is bejön rajta, akkor arra szoktunk vetni egy pillantást. Ez ugyanis angol nyelvű, de ez ne zavarjon meg senkit, attól még az állami televízióhoz tartozik. Minap bemondták a hírt, miszerint a Dalai Láma taiwani látogatása miatt sokan tiltakoztak. Teljesen reális.
Késő délután azért csak sétáltunk egy vacsorával egybekötött kanyart, aztán G újabb alvást tartott, én meg sötétedés után újra kimentem a folyópartra, hátha terem ott egy-két jó fénykép.
Utolsó kommentek