Űrhajó vagy sem, nem aludtunk jól, de legalább reggel hétre meg is érkeztünk Suzhouba. Kikecmeregve a vonatból, már sejtettük, hogy meleg lesz, mert bent ki volt írva, hogy kint 32,2°C a hőmérséklet. Annyi volt. Mint egy fejberúgás, így közvetlenül ébredés után.
Kint aztán lepakoltunk, hogy kitaláljuk merre- és hogyan tovább. Persze azonnal megrohantak, hogy vinnének várost nézni. Nyilván erre vágyik az ember reggel. Inkább taxiba szálltunk, hogy ne kelljen szenvedni a sok cuccal át a városon.
A sofőrnek megmutattam a címet kínaiul, nagy lelkesen bólogat, hogy ismeri a helyet. Rövid taxizás után meg is álltunk, mutatta, hogy a sétálóutcán van a hotel rögtön balra.
Persze nem volt ott, tök máshol voltunk. Kinyitottam az útikönyvet megnézni, hogy hova hozott. Hát látom, hogy a címmel - amit erősen mutogattam – szemközti oldalon van egy templom leírása, hát oda vitt el minket a drága ember. Nem tudom, hogy miért gondolja valaki, hogy létezik olyan ember, aki a fülén is hátizsákkal reggel hétkor lekecmeregve egy vonatról Taoista templomba akar menni. Komolyan, minden taxis vagy hülye, vagy bunkó, de ezeket a tulajdonságokat akár kombinálni is tudják! Nem vizsgáltuk meg a világ összes taxisát, de elég nagy a minta, hogy lassan reprezentatívnak mondhassuk.
Gyalog indultunk a szálloda felé a még gyakorlatilag alvó városon keresztül. Úgy néz ki, hogy mint egy rendes délvidéki városban, itt sem nyit ki semmi tíz előtt.
A szállodában aztán közölték, hogy csak dormitory van, kétágyas nincs. Mindegy, csak legyen valami. Ja, és a női szobához pillanatnyilag kulcs sincs, de majd G-t valaki beengedi és délutánra lesz kulcs. Valaki beengedte, valaki más meg kizárta amíg zuhanyozott. Szerencsére a ruháival együtt, így elindulhattunk várost nézni.
Suzhou a kertjeiről híres. Mi elsőnek azt vettük célba, amiről az útikönyv állította, hogy kevesen látogatják. Lehet, hogy nominálisan kevés a látogató, de az egy négyzetméterre eső kínaiak száma elég magas volt. A viszonylag kis kertben volt jó néhány pavilon, tó és sziklakert, meg természetesen kerek kapu és bambusz, ami nem hiányozhat.
A kertből a csatornák mentén - mert az is van még Suzhouba, bár a legtöbbet már betemették – elindultunk egy másik kertbe, ami talán a leghíresebb és legnagyobb a városban.
Nem volt rossz, de tulajdonképpen annyira extra sem volt. Lehet, hogy csak a sok látogató és az ellenük épített kis kerítések tették tönkre a hangulatát.
Következő megállónk egy pagoda mellett volt, de csak úgy kutyafuttában néztük meg, mert pofátlannak ítéltük a belépőt. Átvágva a városon az Iker pagodákhoz mentünk, ahol egyet fizet kettőt kap akció keretében tekintettük meg a látványosságot. Kellemes hely volt, emberek nélkül. Furcsa, hogy mindketten kiszúrtuk, hogy az egyik alacsonyabb. Aztán a táblát elolvasva kiderült, hogy tényleg az egyik csak 33.3, míg a másik 33,7 méter magas. Azt hiszem jó a szemmértékünk.
A városnézést egy hideg sörrel zártuk, mert nagyon megérdemeltük, azután, hogy tízegynéhány kilométert legyalogoltunk a közben 38°C-ra módosított hőmérsékletben. Sör után kicsit ledőltem aludni, hogy aztán csak vacsorázni ébredjek fel. Semmi nem pótolja a stabil, kényelmes ágyban alvást, pedig ennek ellentmond a kínai nép természete. A kínaiak bárhol, bármilyen pózban tudnak aludni. Láttunk már vonaton állva alvó embert, guggoló anyukát, gyerekkel az ölében aludni úgy, hogy a gyerek is aludt, bár neki is lehetetlen módon lógott a feje.
Utolsó kommentek