Végre nincs forróság, kellemes 30°C van csak napközben, éjjel tudtunk aludni, sőt nappal is, csak tizenegy körül keltünk fel. Reggeli után hipp-hopp délután lett. Sophiával - akit még Lahore-ból ismertünk - hármasban elmentünk kicsit sétálgatni Gilgitben. Először a közeli függőhídhoz mentünk. Ilyenből van a környéken jó sok, mert viszonylag egyszerű felépíteni és átéri a folyókat pillérek nélkül. A híd olyan széles, mint egy személyautó, pontosabban egy kicsit szélesebb, így ha a gyalogosok félrehúzódnak, át is lehet hajtani. Valószínűleg azért sem csinálják szélesebbre, mert akkor a teherautók is bepróbálkoznának, ami nem vezetne semmi jóra.
A híd mellett alkudoztam egy sort egy sapkára, amilyet itt mindenki hord. A mostani elég ramaty állapotban van, és koszos is, már kimosni sem lehet nagyon. Végül függőben hagytuk az üzletet.
Kis séta után a másik hídon jöttünk vissza, majd a sapkásnál megálltunk, és nyélbeütöttük a bizniszt. Most már nekem is van olyan helyes kis sapkám, amit a hírekben lehet látni, amikor a tálibokról van szó. Shalwar kameezom azt hiszem már nem lesz, pedig az is hozzátartozna. Ez az a cucc, amit minden pakisztáni hord. Buggyos nadrág, meg hosszú ing. Persze nem ilyen egyszerű, mert van ebből is sokféle. Hosszabb, rövidebb, zsebes, zseb nélküli, rejtett zsebes, meg persze anyagban és színben is különbözőek.
A délután nagyobbik részét beszélgetéssel töltöttük, meg azzal, hogy közös erővel, kanadai, svájci, kolumbiai és magyar összefogással próbáltuk megjavítani egy ausztrál lány benzinfőzőjét. Mikor aztán már mindenkinek mocskos volt a keze és még mindig nem működött, megegyeztünk abban, hogy vegyen hozzá az alkohol helyett benzint. Ebben csak az a csodálatos, hogy utána tényleg működött.
A nagy szerelés közben G elcsípett egy beszélgetést, arról, hogy egy csapat másnapra bérelt dzsipet és mennek a Naltar völgybe, és még van két hely. Gyorsan lecsaptunk rá, így holnapra már szerveztünk magunknak olyan programot, ami nem csak tengés-lengés. Nem mintha ez utóbbi rossz lenne.
A hely, ahol lakunk egész kellemes. Igaz, hogy a fürdő közös, és eléggé szerény, vagy ahogy angolul mondják very basic. Igazából ez a megjelölés azt jelenti, hogy saját hazádban egy ilyen fürdőszobába csak vegyvédelmi felszerelésben lépnél be. Szóval a fürdő nagyon gáz, de van udvar, az udvaron még székek és asztalok az árnyékban, úgyhogy mindig le lehet ülni valahova és beszélgetni az épp arra járókkal. Érdekes, hogy szinte mindenki, akivel Pakisztánban találkoztunk éppen egy hosszabb úton van. A legrövidebb úton egy francia nő volt, aki csak hat hónapot utazgat, igaz azt minden évben. A második helyezett is francia tizenegy hónappal. Igaz itt Gilgitben volt egy csapat, akikről azt mondják, hogy csak két hétre jöttek, de ez biztos csak pletyka. Persze az is lehet, hogy Pakisztánba csak az igazán elszántak jönnek.
Utolsó kommentek