Reggel, mint minden rendes ember, bevásárlással kezdtük a napot. Vettünk kenyeret, sajtot, meg paradicsomot. Mellesleg Magyarország mellett Irán a másik ország, ahol lehet zacskós tejet kapni.
A városi parkban szépen megreggeliztünk, a rózsaszín betonasztalnál a Disney figurákkal díszített beton támfalak mellett, majd felmásztunk a várhoz. Nem kell meredek, hosszú mászásra gondolni, csak olyan kényelmes séta, de valahogy nekünk nagyon mászásnak tűnt, úgyhogy el is döntöttük, hogy nem utazunk ma tovább, inkább pihenőnapot tartunk.
A vár ma már szerencsére nyitva volt. A kapuban felvették az adatainkat, honnan jöttünk és mikor, sajnos a gépjármű rendszáma, sofőr neve, idegenvezető, stb. rovatok üresen maradtak, viszont fizetni nem kellett a belépésért.
A vár már ezer éves, vagy több is, senki nem tudja, viszont az elmúlt 150 év, amíg üresen állt, nagyon megviselte. A falakat és a kormányzói palotát helyreállították, de a többi épület nagy része romos. Nem baj, így is nagyon jól nézett ki, háttérben a 4420 méter magas Hezar heggyel, amin még mindig volt itt-ott hó. Alaposan körbejártunk mindent, benéztünk mindenhova, felmásztunk, ahova fel lehetett, valószínűleg oda is, ahova nem, de hát ki a fene tudja elolvasni a piros háromszögbe írt fárszi feliratokat?
A várnézés után fáradtságra való hivatkozással ledőltünk a szállásunkon, ahol aztán aludtunk is három órácskát, hogy farkaséhesen ébredjünk.
Az ételvadászat egész szép eredménnyel zárult, de csak a szerencsének köszönhetően. Az egyik helyen, – nevezzük étteremnek – valaki éppen csirkepörköltet evett rizzsel. Azonnal ráböktünk, hogy olyat kérünk mi is.. Végre valami finomat ettünk. Nem volt egy magyar csirkepaprikás, de nem is kellett, hogy az legyen. Szerencsére nem csak jó volt, hanem sok is, úgyhogy a betervezett dinnyéről már le is mondtunk, csak a parkban pihegtünk.
A délután hátralevő részét olyan hétköznapi dolgokkal töltöttük, mint mosás, hajvágás, hátizsák elrendezése, cipőpucolás.
A hajvágást már régóta terveztük, de a körülmények eddig nem segítettek, most viszont volt saját fürdőszobánk. Iránban ilyen egyszerű dolgok is bonyolultak lehetnek, mert ugye a szőnyeges szobában már csak nem állunk neki hajat nyírni. Közös helyiségekben meg fejkendőt kell G-nek viselni, úgy meg nehéz hajat vágni. Lehetett volna még az a megoldás, hogy elmegy a helyi női fodrászhoz, de az meg csak fársziul van kiírva, és a kendős probléma miatt az utcáról nem is lehet látni. Legalábbis még nem láttunk, bár borbély az van dögivel. Meg aztán hogyan magyarázza el, hogy milyenre akarja? Eleve melyik nőnek van Iránban rövid haja?
Utolsó kommentek