A bodrumi kissé lazább nap elmaradt, mivel inkább a romokat választottuk, ma meg mentünk tovább Fetihyébe, de a viszonylagos lazításról nem akartunk lemondani, így az öt órás buszozás utánra nem terveztünk semmit, legfeljebb laza sétálgatást. Egyébként a távolság önmagában nem indokolná, hogy Bodrumból öt óra alatt zötyögjön át a busz Fethiyébe, ami kb. 260 km, de a távolságon, mint üveggolyón kívül ott vannak a hegyek, amik eléggé meglassítják a közlekedést. Az utak egyébként jók, csak hát vannak olyan szakaszok, ahol 8 km-en ereszkedtünk 600 métert, légvonalban meg nem haladtunk többet kettőnél, és így azért már hasonlít az útvonal egy elejtett tégláéhoz, csak szerencsére sokkal lassabb.
Fethiye nem nagy város, viszont hosszú, mivel az említett hegyek sora és a tenger közötti rést foglalja el. Ennek köszönhető az is, hogy a buszpályaudvarról - rendkívül előzékeny módon - ingyenes minibuszok viszik a fáradt vándort a városon végig, hogy aztán ott szálljon ki, ahol akar. Velünk nem pontosan ez történt, mivel egy szállodai felhajtó úgy vélte, hogy az ígéret, miszerint megnézzük a szállodáját, azt jelenti, hogy tényleg ott fogunk szobát kivenni, és ennek hatására megmondta a sofőrnek, hogy hol rakjon ki minket. Hát ott rakott ki. A szállodát végül nem néztük meg, mert olyan mértékben a város túlsó végén volt, hogy számunkra ez elfogadhatatlan volt, úgyhogy visszasétáltunk egy keveset, hogy kikössünk azon a helyen, ahol pár évvel ezelőtt már jártam. Szerintem jó döntés volt, még légkondink is van, szerencsére kikapcsolt állapotban, mert semmi szükség rá.
Utolsó kommentek