Mivel Rishikesh egy völgyben fekszik, túl sok lehetőség nincs, hogy merre megy az ember tovább. Fel vagy le, esetleg egy kicsit lecsapva a sarkot ki a síkságra és a hegyek lábánál el Dehra Dunba, ahol kicsit nagyobb a választék buszok területén.
Mi is ezt csináltuk. Vikrammal lementünk a buszállomásig, ahol azonnal indult is egy busz Dehra Dunba. G által szép tisztára kimosott hátizsákjainkat azért még gyorsan belehúztuk a tokjaikba, mert a busz csomagtartója minden esetben mocskos. Főleg az én hátizsákom lett látványosan tiszta, úgyhogy most egy darabig vigyázunk rá.
Gyorsan odaértünk, és megvettük a jegyet Dharamsalába. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen busz jön értünk este, mert a szokásos árnak legalább háromszorosát kérték az útért.
Tengernyi időnk volt még a busz indulásáig, úgyhogy a zsákokat beadtuk a csomagmegőrzőbe. Szerettük volna abba, amelyikre „cloak room” helyett „clock room” volt kiírva, de egy másik közelebb volt és cipekedjen, akinek hét élete van.
Riksába vágtuk magunkat, és bedöcögtünk a városba. Első dolgunk az ebéd volt, ha már a reggeli elmaradt, utána bevettük magunkat a bazárba. A város látnivalókkal nem kecsegtet, a könyvünk is csak annyit ír róla, hogy jó bazárja van.
Nézegettük a kínálatot, különös tekintettel a cipőboltokra, de sokra nem jutottunk. Aztán miután átvágtunk a fénymásoló negyeden és a kutyaeledel boltok utcáján, valamint magunk mögött hagytuk a zöldségesek felségterületét, belefutottunk a katonai ellátók utcájába. Mondtam is G-nek, hogy itt vannak a jobbnál jobb surranók, választhat, de egyik sem tetszett neki. Aztán egy teljesen jellegtelen bolt kirakatában megláttam egy hatalmas nagy svájci bicskát, ami egyből gyanús lett. Bent aztán meglepő kínálatot találtunk. Bakancsból nemcsak hogy több típus, de több méret is volt. Igaz a márkáról még sose hallottunk, de ránézésre nem találtunk kivetnivalót a termékben, sőt még kényelmes is volt, úgyhogy végre vettünk bakancsot. Mivel nem „made in India” volt, az ára sem indiai volt, de bánja a fene, csak legyen használható!
Ha már így belejöttünk a vásárlásba, vettünk hozzá zoknit is a szomszédos utcában, ahol meg leginkább fehérneműket lehetett kapni.
A buszállomáson már bent állt a busz, és meg kellett állapítanunk, hogy semmivel nem jobb, mint azok, amikkel eddig utaztunk. A különbség talán csak annyi, hogy innen ez az egy járat van. Ha Dharamshalába akar valaki menni, akkor vagy fizet, vagy marad.
Na jó, a légkondi működött, amire még nem volt példa Indiában, ahol amúgy is kiírják mindenre, hogy A/C, amiben van ventillátor. Ettől persze egy fikarcnyit sem lett kényelmesebb. Hosszúnak ígérkezett az éjszaka. Az első száz kilométert három óra alatt gyűrtük le.
Utolsó kommentek