Nagy kényelmesen kisétáltunk az India kapujához patkánylábnyomos bakancsomban. A strandon való mászkálástól ugyanis poros lett, és szépen kirajzolódtak rajta reggel a patkányunk lábnyomai.
Vettünk két jegyet az Elephanta szigetre menő hajóra. Mint kiderült, tömegével járnak a hajók, gyakorlatilag egy hosszú sort képeznek a város és a sziget között. Az út körülbelül egy órás volt, fotózni elvileg tilos volt a hajóúton, mert a katonai kikötő mellett haladtunk el. Természetesen ez senkit sem érdekelt, mindenki fényképezett össze-vissza, ahogy a másik feliratot is figyelmen kívül hagyták, miszerint a szemetest kellene használni, és nem mindent a tengerbe dobni, ami már nem kell. Láthatóan nagyon kevesen olvasták ezt el, ugyanis a víz tele volt szeméttel, és néhány papucs is lebegett rajta. Kicsit távolabb egy anyahajó is úszott a vízen, bár nem hinném, hogy hasonlóképpen került oda. Mindenesetre ez az első élő anyahajó, amit láttunk.
A szigetre egy hosszú mólón lehetett kisétálni kikötés után. Az igazán lusták mehettek játékvonattal is, ami házilag barkácsolt síneken vitt a partig. Természetesen ez volt a séta kényelmes része, a lépcsőket már nem mászta meg a vonat, mindenkinek magának kellett leküzdenie az árusok által szegélyezett utat. Kicsit olyan volt, mint egy vesszőfutás. Talán ha kevésbé lennének nyomulósak, több árut adnának el. Mondjuk nekünk akkor se, mert egyikünk sem vágyik műanyag Ganésára, vagy egyéb borzalmakra.
A lépcső tetején aztán lehet fizetni. Már az alján leveszik az embert „adó” címszóval, ráadásul gondosan kiírják angolul is, hogy a helyieknek mennyivel olcsóbb. Fent aztán jegyre lényegesen többet kérnek, ráadásul a helyi/külföldi arány is úgy egy a tízhez alakul. Én nem tudom, hogy ki mondta, hogy India rohadt olcsó, de nem az. Legalábbis Mumbai nem az.
A sziget nevezetessége egyébként pár barlangtemplom, amiről a kutatók se sokat tudnak mondani, csak találgatnak, hogy mikor épültek, vagy inkább mikor vésődtek. Rögtön az első a legnagyobb, illetve a legszebb is. Szép nagy termeket vágtak a sziklába, a szobrok is jól néznek ki. A többi inkább csak néhány szoba, meg egy sor oszlop, azok is túlnyomórészt rekonstrukció eredményei.
Az út mellett itt is majmok garázdálkodnak, de valahogy sokkal jólneveltebbek, úgy tűnt, csak azt vették el, amit adtak nekik. Kóbor kutya is volt néhány. Mumbai kóbor kutyái egyébként egész kövérek. Többször láttuk, hogy a maradékot szépen újságpapírba csomagolva leviszik nekik. A nem kóbor kutyák meg kifejezetten kövérek.
A szigetről szépen visszahajóztunk. Elég eseménytelen volt az út, főleg, hogy legalább a felét végigaludtam.
Miután megvettük a buszjegyünket Goára (alvós buszra, holnap délutánra), be akartunk ülni egy bollywoodi filmre, de elsőre egy multiplex mozi akadt az utunkba, az meg nem a tökéletes helyszín az ilyesmire. A multiplexek is vetítik a bollywoodi filmeket, de hét-nyolcszoros áron és túl steril környezetben. Helyette kinéztünk egy filmet holnapra, egy másik moziban. Mégsem hagyhatjuk el India filmfővárosát egy film megtekintése nélkül. Az útikönyvünk szerint egyébként gyakran keresnek külföldieket egy-két napos forgatásra, sajnos mi nem futottunk bele ilyen felhajtóba. Így nem lettünk bollywoodi sztárok sem.
A délutánt fennmaradó részét az Azad Maidan-en töltöttük a krikettezők nézésével.
Utolsó kommentek