Reggel kinyargaltunk az állomásra, és ahogy ígérte a fickó, válogatni lehetett a jegyek között. Az esti vonatra vettünk jegyet, hálókocsiba, mivel az út legalább tizenkét óra Hat Yaiba. A jegyek birtokában aztán visszamentünk a szállodába és kijelentkeztük, a cuccokat a recepción hagyva. Sokmindent nem lehet Hua Hinben csinálni, így kimentünk a strandra, bár a fürdést elnapoltuk zuhanyzó hiányában. Nem tartozik a legszebb élmények közé a fél napos vonatozás sós ruhában.
A homokban ülve mindketten kiolvastuk a könyvünket, aztán vacsoráztunk, majd kiballagtunk az állomásra. A vonat persze késett, mert mindig késik. Már sötét volt, mikor felszálltunk. A kalauz gyorsan átalakította az üléseinket ággyá, amin még ülve megettük a bevásárolt pótvacsorát, aztán ledőltünk.
A kocsi elrendezése valószínűleg annak köszönhető, hogy a vasút nyomtávja itt kisebb, ezért a vagonok is keskenyebbek. Az ülések olyan elrendezésben voltak ugyan, mint a magyar vonatokon, és a számozás alapján is ugyanannyi utasnak szánták őket, jóval keskenyebbek voltak annál, hogy kényelmesen két ember elférjen rajtuk egymás mellett. Ággyá alakítva viszont elég szélesek voltak egy embernek. Én a felső lehajtható keskeny vackon kaptam helyet, de ez nem nagyon befolyásolta az éjszakai boldogságomat.
Az alvásból nem lett sok, mert a lámpák teljes erővel világítottak. Ugyan ez a hálókocsi teljesen más volt, mint az eddig megszokottak, le lehetett függönyözni az ágyakat, de ez sem segített. Üveges szemekkel zakatoltunk át a következő napba.
Utolsó kommentek