Kómaszerű álmunkból későn ébredtünk, köszönhetően az ablaktalanságnak. Még L is aludt legalább nyolcig, pedig állandóan hat előtt ébred, és fel is kel, hogy zöröghessen. Mivel az elmúlt két hétben nem állt rendelkezésére konyha ezen tevékenységéhez, E is elég korán kelt minden nap.
A recepción örömmel jelentették, hogy van üres szoba ventillátorral, ablakkal, egyéb luxus nélkül. Mielőtt átköltöztünk volna, kipakoltuk a hátizsákjainkból azokat a dolgokat, amit haza akartunk küldeni. Előkerült a télikabát, a kesztyű, a sapka otthonról és Pakisztánból, az útközben vásárolt kacatok, néhány pár be nem vált papucs, meg hasonlók. Határozottan könnyebb lett mindkettőnk zsákja a göncátömlesztés után, de furcsa mód a méretük alig változott.
A nap eléggé használhatatlannak ígérkezett, és turisztikai szempontból az is lett. A késői reggeli után megpróbáltuk kideríteni, hogy a reptéri departure tax mennyi is, hogy legyen annyi baht, amennyi kell. Azt tudtuk meg, hogy a legtöbb esetben már a repjegy árában benne van, így nem kell fizetni. Kíváncsi vagyok a valóságra. Azt is megtudtuk, hogy a király (82.) születésnapja miatt szépséges ünnepségeket tart a spontán tömeg, ami miatt lezárják a fél várost kb. délután hatkor, tehát mindegy mivel akarunk a reptérre jutni, célszerű öt körül elindulni, mert utána innen már se ki, se be. Azt is ígérték, hogy óriási dugó lesz, mivel ünnep ide vagy oda, munkanap van. Utóbbi kevésbé aggasztotta E-t és L-t, inkább az, hogy mi a fenét fognak csinálni a reptéren 23:55-ig, amikor a gépük indul.
Mindenesetre egy taxit rendeltünk a szállodánkhoz ötre. Van ugyan busz is, de sokkal nem olcsóbb és kényelmesen, elegánsan akartak távozni.
Ezzel a kötelező program le is volt zárva, innentől semmit nem csináltunk, csak a környéken köröztünk, ellenőriztük az eladásra kínált cuccokat, illetve egy-egy példányt meg is vásároltunk, hiszen kihagyhatatlanok voltak. Fél ötre visszasétáltunk a szállodához. Rövidesen meg is érkezett a taxi. E és L nagy integetések közepette beszálltak, és elrobogtak. Egészen a sarokig, ott percekig álltak, mire sikerült kikanyarodniuk.
Mi meg igazolványképet csináltatni indultunk, mert már megint elfogytak, és már megint vízumügyintézés lesz. Lassan elfogynak az üres oldalak az útlevelemben.
Este még kinéztünk a lezárt főútra, ami végig díszkivilágításban pompázott, ami egyszerűen csodálatos volt, és mindenhol a király fényképei virítottak. Borzasztóan tenyérbemászó képe van, ráadásul a fotók, amiket leggyakrabban kiraknak róla, csak rontanak a helyzeten. A kedvencünk az, amin az esőben állva gondolkodik, valószínűleg az ország sorsán, mindeközben az orrán egy vízcsepp fityeg, a kezét pedig pont úgy tartja, mintha arra mutatna. Természetesen ennek ellenére éljen soká a király! Stb, stb... (Még itt leszünk, mikor ez megjelenik.)
Utolsó kommentek