Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

43418 km, Phnom Penh

2009.12.10. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Gyors mosodakeresés és pénzváltás után béreltünk egy tuk-tukot egész napra, és elsőként a thai követségre vitettük magunkat. Mivel előző nap már megjártuk az utat, felkészülten érkeztünk, kitöltött vízumigénylő lapokkal, sőt útlevélmásolattal és az elhagyni kívánt ország vízumának másolatával, mert amikor beléptünk Thaiföldre, ezeket kérték még a két fénykép mellé. A reptéren egyébként E-től és L-től csak egy fényképet kértek a vízumhoz. Most két kép kellett, de a fénymásolatok nem. Először elsejére ígérték, de végül megígérték harmincadikára. Mivel maradék időnk nagy részét nem akartuk Phnom Penhben tölteni, kénytelenek leszünk útlevél nélkül utazgatni. Amúgy egész érthetetlen, hogy mit csinálnak napokig, mikor a határon azonnal beütik. Mi két okból nem élünk most ezzel a lehetőséggel: egyrészt a határon adott 15 napos vízum nem lesz elég, másrészt érkezéskor felfigyeltünk a kiragasztott fecnire, miszerint átmenetileg nem adnak ki vízumot az adott határátkelőnél. Nem tudom, mi lett volna, ha történetesen másik irányból érkezünk, és akkor derül ki. Egyébként is érthetetlen számomra, hogy igénylőlapos fényképes hercehurcát csinálnak, de ingyen van, és jó esetben azonnal kiadják a vízumot. Úgy néz ki, van egy kis bürokráciára költhető pénzük.

Tuk-tukosunk nem volt túl boldog, hogy innen buszjegyet venni mentünk, mert az útvonaltervezője nem ezt adta ki legrövidebb útnak a napi programban. Sajnos ez minket nem érdekelt, minél előbb szerettünk volna buszjegyet szerezni, mert úgy nézett ki, hogy a rengeteg utazási iroda ellenére senki nem megy Mondulkiri tartományba. Végül még a sofőrünk és az ő telefonos segítségével is több irodát kellett meglátogatnunk, de végül meglett a jegy, kezdődhetett a turizmus.
Először a Killing Fieldshez mentünk ki. Már a nevéből egyértelmű, hogy nem egy vidám hely. Régen egy kínai temető volt itt, de a vörös khmerek kivégzőhellyé alakították. Az országban felállított hasonló helyek közül ez volt a legnagyobb, napi háromszáz embert mészároltak le. Hogy összesen hányan haltak meg a négy évnyi agyrém alatt, azt senki nem tudja, de a becslések középértéke és a leggyakrabban hallott szám a kétmillió. A területen rengeteg tömegsír van, amik közül nyolcvanat tártak fel.
Belépve egy modern szentéllyel találja szemben magát az ember, ami egy magas torony, nagy üvegablakokkal, kunkori tetővel. Kinézetre olyan, mint egy templom. Közelebb érve aztán kezd felsejleni az üvegfal mögötti tárló, amiben nyolcezer legyilkolt koponyája van. Belépve, közelebbről látszik az is, hogy a legtöbb koponya lyukas, törött, szétvágott. Borzasztó már ez is, meg az, hogy kint van a tábla, mint egy katalóguson: „Lány gyerekek 15-20 év”. A területet körbejárva a feltárt tömegsírok gödreit kerülgettük, de nem ez volt a sokkoló, hanem az, mikor felfedeztük, hogy az ösvény keményre taposott földjén a fehér foltok mind porladó emberi csontok. Szétmálló állkapocs, benne egy foggal, nagyobb, már alig felismerhető csontok. A gödrök szélén a kiásott földből rongydarabok lógnak ki. Idő kellett, hogy rádöbbenjünk, hogy az áldozatok ruhái azok. A fákon táblák vannak feliratokkal, hogy melyiken lógott a hangszóró, ami a halálsikolyt volt hivatva elnyomni, és melyiknek a törzsén verték szét a gyerekek fejét az anyjuk szeme láttára. A kivégzés gyakorlatilag az áldozat egyszerű agyonverése volt valamilyen tárggyal, ami kéznél volt. Az egész rendszer a legapróbb részletéig undorító és végtelenül primitív volt. Hihetetlen borzalmát mégis az árulta el a legjobban, amikor egy helyi idegenvezető, aki nyilván százszor elmondta már a látogatóknak az egészet, százegyedszerre is csak majd elcsukló hangon tudott beszélni.
Az elítélteket teherautón hozták, bekötözött szemmel, hátrakötött kézzel. Nem is tudták, hogy kivégezni hozzák őket.
Innen az S-21-es börtönhöz mentünk, ahonnan a kivégzetteket hozták. Az épület eredetileg egy iskola volt, amit börtönné alakítottak, pont olyan primitív módszerekkel, amilyen primitív a rendszer mögötti eszme volt. A rabok nagy részének fogalma nem volt, hogy miért is tartóztatták le, de a nyilvántartási képeken látható tekintetekből látható, hogy tudták, innen már nem nagyon van visszaút. Nagyon kevesen jutottak ki élve. Akit kivégeztek, annak a családja is számíthatott hasonlóra, beleértve a kisgyerekeket is. A hangoztatott elv szerint „Ha ki akarod irtani a füvet, ki kell irtani a gyökerét is!”, a nem hangoztatott elv viszont az volt, hogy meg kell ölni a gyerekeket is, hogy később ne állhassanak bosszút. Ez nyilvánvalóan árulkodik arról, hogy tisztában voltak azzal, mit tesznek. Ennek ellenére nemcsak, hogy halálra kínozták a foglyaikat, de gondosan dokumentálták is fotókon, az elfogástól a kapával szétvert fejű hulláig. Még a legvadabb diktatúrák is követnek valamilyen rendszert, legyen az a legdurvább népirtás is, de itt semmi ilyesmi nem volt. Bárki, bármikor számíthatott rá, hogy letartóztatják és halálra kínozzák, a legkisebb indoklás, vagy magyarázat nélkül.
Végigjártuk a termeket, sokat közülük egyszemélyes cellákra osztottak igénytelen téglafalakkal, más termek között meg kiverték a falat, hogy át lehessen járni.
A legkegyetlenebbek mégis a személyes történetek voltak, amit az életben maradt családtagok mondtak el, és amit az elhunyt fotója mellé írtak. A főbb bűnösök elleni perek hihetetlen módon csak most, közel 30 évvel a rendszer bukása után kezdődtek meg.
A délutánt próbáltuk nem a Pol Pot rezsim emlékével eltölteni, úgyhogy a piacra mentünk. Eddig még soha nem láttunk szépségszalont, vagy fodrászatot a piacon, de itt volt rengeteg. Az üzletek közti utak nem voltak szélesebbek másfél méternél, és a tető is meglehetősen alacsony volt a mi termetünkhöz. Mindig az jut eszembe ilyen helyen, hogy mi történne egy tűzesetnél. Nézelődés során E elhatározta, hogy ha már itt a lehetőség, akkor beül hajat mosatni. Azt hiszem, nem sok külföldi vendég fordul meg errefelé, pedig jól csinálják.
Este a lányok még elmentek egy lábmasszázsra, majd tettünk egy sétát a folyóparton, ami eredetileg gyümölcsvásárlásnak indult, csak nehezen tudtunk dönteni, hogy mit is vegyünk. Végül hossza ananászkeresés után egy adag jackfruittal, egy adag rambutánnal és négy sörrel tértünk haza. Nem tűnik ideális párosításnak, de a sör az megy mindenhez.

 

 

Címkék: kambodzsa phnom penh

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr741570965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása