Aránylag jól aludtunk mindketten, ebben még a mellettünk hangosan horpasztó kínai sem zavart nagyon. Nem sokkal 11 után értünk Kunmingba, ahol búcsút vettünk a németektől és elindultunk a buszállomásra, mivel úgy döntöttünk, azonnal megyünk tovább Zhongdianbe, amit néhány éve, a turizmus fellendítés céljából átneveztek Shangri-Lának. Ezzel a névvel azon kívül, hogy szerintem roppant szánalmas marketingfogás, csak az a baj, hogy nem tudják kimondani a kínaiak, úgyhogy pillanatnyilag Xiangelila néven emlegetik.
Útközben ránk talált egy fickó a közeli szállodáját ajánlgatva. Mikor mondtuk neki, hova igyekszünk, mondta, hogy nekünk egy másik buszállomás lenne jobb, és oda is vezetett, gyakorlatilag vissza a vonatállomás mellé. Meg is vettük a jegyet az este 6-os buszra, majd a hátizsákokat a csomagmegőrzőben hagyva elindultunk várost nézni. Nem sokkal később ismét belebotlottunk a németekbe, ők szintén egy esti buszra vettek jegyet. Megbeszéltük, hogy tengernyi időnk van, így elmegyünk együtt ebédelni. A srác egy évig tanult Kínában, és nagyon jól beszélte a nyelvet, így egyszerűbb volt az élet. Egy nagy forgalmat bonyolító, lepukkant kínai étteremben kötöttünk ki, ahol nagyon örültek nekünk. Igen jutányos áron elfogyasztottunk némi kaját, meg fejenként egy sört. A pincérlány a végén megkért, hogy írjuk fel egy papírra a nevünket. Kíváncsi lennék rá, mit csinál azzal a papírral.
Ezután ismét elbúcsúztunk, bár nem örökre, valószínűleg Lijiangban még összefutunk velük.
Sétáltunk egyet a belvárosban, ami nem túl érdekes. Az egyik parkban láttunk egy transzvesztitát, aki mikrofonba énekelt a népes közönségnek, miközben riszálta magát. Kínában gyakori, hogy a parkokban valaki mikrofonba énekel, a többiek meg nézik, esetleg táncolnak, de tranyókat még eddig nem láttunk. Később láttunk még egy párat, nem tudom, milyen alkalom lehetett.
Valahogy eltelt az idő a busz indulásáig. Fél órával korábban odamentünk, bár a fickó, aki segített jegyet venni, azt mondta, hogy menjünk oda ötre. Amint odaértünk, rájöttünk miért. A busz ugyanis kétszerannyi csomagot szállított, mint embert. Az összes csomagtartó tele volt pakolva, minden ágy alá hatalmas csomagok voltak beszuszakolva. Először fel akarták vitetni velünk a hátizsákokat, de ez láthatóan nem volt megvalósítható, így mégiscsak beszuszakolhattuk csomagtartóba. Még most sem értem, hogy lett hely nekik. Aztán a busz szépen megtelt utasokkal, majd az ágyak közötti helyekre (ami elméletileg az utasok közlekedésére van fenntartva) is zsákok, dobozok kerültek. Általában három sor emeletes ágy van az ilyen buszokon, ezen azonban az utolsó ágyak között nem volt hely kihagyva, így alul is és felül is egy-egy 5 személyes ágy volt. Erre gond nélkül bemásztak egymás mellé vadidegen emberek. Kis késéssel sikerült elindulnunk.
Utolsó kommentek