Reggel kilenckor csörgött a szállodai telefon. Biztosra vettem, hogy téves hívás, de azért felvettem, mert nagyon idegesítő, ha csörög a telefon. Egy fickó kezdte darálni benne, hogy megy egy csoport megnézni a környékbeli látnivalókat és van még hely, ha érdekel. Érdekelt, mivel ezekhez másképp nem lehet kijutni, csak ha az ember kibérel valamit. Negyed óra múlva már lent is voltunk az előtérben, hogy aztán még várjunk vagy fél órát. A mikrobusz üresen érkezett és elvitt minket a legközelebbi romvároshoz, ahol már a csapat bent nézelődött. Mondták, hogy minket majd este visszahoznak. A kiérkező társaság nem volt túl lelkes a hellyel kapcsolatban. Leginkább azt szűrtük le, hogy hát az ezerötszáz év rajta hagyta nyomát a romokon.
A társaság két kínaiból, két amerikaiból, egy japánból, meg így már belőlünk állt. A következő megálló igazából ismeretlen volt és ez nagyjából végig így is maradt. Mindig megálláskor derült ki, hol is vagyunk. Az egyik kariznál álltunk meg, ami ugyanaz, mint a qanat Iránban, földalatti öntözőcsatorna. A belépővel jól megvágtak, ami önmagában nem lett volna akkora gond, de amit cserébe látni lehetett, az elég sovány volt. Alapvetően ezek a csatornák nem túl látványosak, már csak azért is, mert a föld alatt vannak és nagyon szűkek, így aztán az egyiket szakaszt kiásták és megcsinálták kicsit nagyobbra, üvegszálas műanyagból. Végig lehetett ballagni a kis patakocska mellett és megnézni, ahogy a műanyag emberek éppen ássák ki a műanyag földet, meg ahogy a műanyag ökrök a felszínre húzzák azt. A végén be lehetett nézni egy eredeti szakaszba, aztán jött a lényeg, a bazár. Ez sokkal hosszabb volt, mint maga a kariz, amit meg lehetett nézni, tele mindenféle remek dologgal, mint például krokodilbőr prémkesztyű.
Innen az Emin minaret mentünk. Itt már mindenki óvatos volt, és senki nem vett a horribilis jegyekből, hanem megelégedett a látvánnyal kívülről is. Sajnos Kínában elharapódzott a belépőjegyek árának nevetséges megemelése. Mindenért pénzt kérnek, és ha lehet akkor jó sokat. Ha nem lehet, akkor is jó sokat kérnek.
Sok időt nem töltöttünk el itt, mentünk tovább a Gaochang romokhoz. Ez is egy romváros, ez is régi, és ezen is jól látszik, hogy nagyon régi. G-vel bementünk, de a japán Joshin kívül más nem vállalta be a borsos jegyárat. Sajnos túl sokat nem lehetett látni, bár a város valaha tényleg hatalmas lehetett, mára leginkább csak a külső falak állnak, az épületek vályoggumókká olvadtak az esők miatt. Sok eső nincs egy évben, de sok év az volt. Egy órát töltöttünk el a romok között, ami pont elég is volt, mert jó meleg lett, annak ellenére, hogy reggel még az eső is esett és folyamatosan borult volt az ég. G közben nem is érezte jól magát, az előző napi kaja nem tett neki jót, pedig gombócból én ettem egy tonnával.
A romoktól az ezer Buddha barlangjához mentünk. Meg kell hogy mondjam, ez se volt akkora durranás. Pár barlang, vagy épület, amiknek a falait Buddha festmények borították. Mára persze a legtöbbnek kikaparták az arcát, meg magától is lepotyogott, másik része meg alig volt látható, mert le volt kenve sárral. Nem tudom miért, de nem úgy tűnt mintha ezer év pora lepte volna be. Körben a hegyek viszont jól néztek ki. Sajnos a fények nem voltak a legjobbak, de akkor is marsbéli volt a táj. Minden vörös szikla és homok, növény meg egy szál se.
Útban a következő hely felé megálltunk a lángoló hegyeknél, amelyek valami könyv és valami legenda miatt híresek, de igazából azért nem volt nagy élmény. Inkább az volt látványos, hogyan akarnak azért is pénzt kérni, hogy valaki megnéz egy hegyet. Ástak ugyanis egy nagy gödröt parkolónak, amiből nem lehet kilátni. Viszont jó pénzért ki lehet mászni egy placcra, ahonnan igen. Persze arról a területről cseppet sem lehet jobban látni, mint az út mellől, ahol mi álltunk, de hát legyen ez annak a baja, aki pénzt ad azért, ami ingyen van.
Egyébként a következő hely ahol megálltunk a nap fénypontja volt, egy étterem a szőlőlugas alatt. Bekajáltunk és beszélgettünk egy keveset, majd visszavittek a városba. Kiderült, hogy mindenki abban a szállodában lakik, ahol mi is, nem is értem, hogy miért csak reggel kilenckor keveredtünk a csoportba. Minket még el akartak vinni a Jiahoe romokhoz, amit reggel nem láttunk, de lemondtunk róla, elég volt mára a horribilis belépőkből.
Utolsó kommentek