A személyzet itt is ötkor kezdte a csörömpölést, reméljük ez nem lesz minden nap így az út hátralevő részében. Ennek hatására 7-kor elindultunk megnézni a nevezetességeket, ami a hőség elkerülés szempontjából jó volt. A legenda szerint itt született Siddharta Gautama, a történelmi Buddha. Anyja, Maya Devi megpillantott itt egy szép tavat, amiben megmártózott. A tóból kimászva csak arra maradt ideje, hogy megkapaszkodjon egy bódhifában, mielőtt Buddha kicsusszant.
Ezen a helyen 1978-ban elkezdtek felhúzni egy egész komplexumot, rengeteg kolostorral, tavakkal, kertekkel. A hely fontossága a jegy árában azonnal érzékelhető volt, de ezen kívül más nem igazolta.
Először a kolostorokat néztük meg. Kilencven százalékuk még építés alatt áll, így be sem lehet menni. Épít itt kolostort Vietnám, Kína, Korea, Japán, Németország, Franciaország, Nepál, Myanmar, Thaiföld, India, Kambodzsa és még sok más „buddhista” ország is. De hogy minek, az nem derült ki számunkra. Ezt a rengeteg pénzt fordíthatták volna iskolák építésére is a falvakban, annak legalább lett volna értelme. Az egész hely kong az ürességtől.
Abba a néhány kolostorba bementünk, ami elkészült, de nagyon kiábrándítóak voltak. Például Németország kolostora már elkészült (nem is tudtuk, hogy Németország buddhista). Az udvarán thai stílusú szobrok, valamint különböző állatszobrok állnak, csak a kerti törpék hiányoznak. A templom belseje szintén teljesen kaotikus, mindenféle stílust ötvöz, a lehető legrosszabb módon. Maga az épület is egy gyalázat, a gondos építész a templom tetejére egy sztúpát helyezett, mondván, hogy az csúcsnak is megfelel. A szomszédos francia épület legalább némi ízlést tükröz, de jól láthatóan még évtizedekre van a befejezéstől. Ezenkívül a thai és a japán kolostor volt még látogatható, a thai messziről felismerhető volt. Szerzetest itt sem láttunk. Myanmar kitett magárért, több templomot és épületet is felhúztak. A kambodzsai épületegyüttesnek csak a kapuja készült el eddig, az indiainak még az sem. Kétségek merültek fel bennünk azzal kapcsolatban, hogy itt valaha is lesz élet.
Végül a Szent Kert közepén álló Maya Devi templomba mentünk. Itt a romok között egy formátlan kővel jelölték azt a helyet, ahol Siddharta Gautama megszületett. Kívülről kb. olyan szép az épület, mint egy trafóház, bent meg az őrök nem engedték a néhány hívőnek, hogy az áldást jelképező sálat elhelyezzék a köveken. Pedig kinézetük alapján nem a szomszédból jöttek, és kitettek magukért, drága sálat hoztak. Jól láthatóan valahol elveszett a lényeg.
A fejlesztési zóna másik végén van valahol egy Világbéke Pagoda is, amit a japánok építettek 1 millió USD-ért, oda már el sem mentünk.
Összességében borzasztó az egész, csúnyán megbüntetném azt, aki kigondolta, valamint azt az írót, aki az útikönyvben külön kiemelte ezt a helyet.
Este megérdeklődtük a Pokharába menő buszokat. Az derült ki, hogy hétkor megy expressz busz Bhairawából Pokharába Tansenen keresztül, de Lumbiniből Bhairawába csak 7.15-kor indul az első busz. Később is vannak ugyan buszok Pokharába, de azok a hosszabb útvonalon mennek. Kicsengettük a pénzt taxira, még úgyis tisztán emlékszünk rá, milyen keservesen tette meg a busz ezt az utolsó 22 kilométert.
Utolsó kommentek