Éjjel jó néhányszor felébredtünk. Néha az egyik ventillátor kezdett el kerregni és nyekeregni, ilyenkor meg kellett rángatni a rácsot rajta, hogy elhallgasson. Lévén, hogy a legfelső polcon aludtunk, ez nem okozott túl nagy gondot.
Hajnali fél háromkor aztán új utastársakat kaptunk. Felszállt két férfi, egy sertés, meg egy patkány. Utóbbi valami csicska volt, az előbbi meg a főnök. Természetesen azonnal felkapcsolták a lámpát, bekapcsolták az összes ventillátort, ami a mi képünkbe nyomta a port húsz centiről. Lekapcsoltam a ventillátort, de figyeltem, hogy mit matatnak. Mikor lefeküdtek, mondta a sertés a patkánynak, hogy kapcsolja csak be. Egyébként pontosan ugyanúgy, karnyújtásnyira voltak a kapcsolótól mindketten. A patkány erre mondta, hogy a fenti hülyegyerek nem szeretné, most is integet. Nem baj kapcsolja csak be! (Vannak beszélgetések, amiket akkor is lehet érteni, hogy teljesen ismeretlen nyelven folynak.) Bekapcsolta, de nagyon gyorsan ki is, mert én is tudok úgy beszélni magyarul, hogy a hinduk is értsék.
Tradicionálisan a külföldi az automatikusan a legalacsonyabb kasztba tartozik. Habár már nincs kasztrendszer, azért még van. Azt hiszem, ezért van az, hogy a hinduk ilyen tahók, míg a többi vallás képviselői normálisak. Míg ők szemrebbenés nélkül letaposnak, addig fel vannak háborodva, ha egy kicsit is hasonlóan viselkedek velük szemben. Pedig jobban tennék, ha elkezdenének hozzászokni az egyenjogúság gondolatához, mert egyre jobban élvezem a hinduk pofánverését hátizsákkal. Szigorúan véletlenül!
Jóslatainknak megfelelően délben értünk Kolkatába. A negyven fok mellé most már magas páratartalom is társult, úgyhogy igazán dőlt rólunk a víz. De nemcsak rólunk, hanem a helyiekről is. Taxisofőrünk is szépen gyöngyözött minden bőrfelületen. Az izzadás egészen más mértékű ezen a klímán, mint otthon. Legalábbis én még nem tapasztaltam, hogy otthon a fülcimpámról csöpögne a víz, miközben nem csinálok semmit, csak üldögélek egy autóban.
Kolkata közúti szabályai hajmeresztőek. Nem a káosz az, hanem a szabályok! Sokszor szerettem volna már leírni, hogy az indiai a Föld leghülyébb népe, de valahogy mindig úgy voltam vele, hogy azért mégiscsak túlzás ilyet kijelenteni egy komplett népről, pláne, hogy más idiótákat meg se vizsgáltam, de ma megkaptam a bizonyítékot, ami bármelyik kétkedőt meggyőzi: Kolkatában az egyirányú utcák egyirányúsága délután egykor megfordul, majd este tízkor vissza. Egyszerűen ezt szerintem nem lehet überelni. Ez nem az utca egyszerű tanulatlan emberének hülyesége, hanem ez a törvény. És van egyirányú utca bőven, minden sarkon, minden irányból behajtani tilos táblák, csak az egyik irányból 1pm-10pm, a másikból meg 10pm-1pm a kiegészítő tábla.
(Ekkora baromságot csak a kínai kulturális forradalom vörös gárdistái tudtak még kifejleszteni, mikor kitalálták, hogy a piros lámpa nem lehet állj, hiszen az a forradalom színe, valamint mindenki vezessen a bal oldalon, mert a kommunizmusban még a forgalom sem lehet jobboldali. Igaz ők pár nappal később belátták, hogy ez így nem fog menni, sőt érvként összehozták, hogy a dekadens brit kapitalisták a bal oldalon mennek, tehát akkor ők maradnak a jobbon.)
A szabályok következtében sok taxis nem hajlandó dolgozni délután 1 körül, mert eszetlen a káosz. Sofőrünknek egyébként ennél egyszerűbb dolgok is nehézséget okoztak. Például valahol félúton kérdezte meg, hogy akkor most hova is megyünk. Elmagyaráztam, bólintott, de mint később kiderült így se tudta, csak bólintott. Végül csak valahol kiszálltunk, ahol jónak tűnt és elindultam szállást keresni, míg G a cuccok mellett leült. Közben emberünk tőle kezdte követelni a fecnit, amit a prepaid taxi ablaknál kaptunk a pénzünkért. Ő ugyanis ennek ellenében kapja a fizetését. A gond csak az, hogy már az elején elvette tőlem ráadásul mindkét példányt, ami kicsit idegesített is.
Problémájával magára maradt, mert miután háromszor elmagyaráztam neki, meg az angolul némiképp beszélő körénk gyűlőknek, hogy már odaadtam, nem foglalkoztunk vele. Inkább próbáltam egy viszonylag normális szállást találni nem horror áron. Nem volt könnyű feladat. Egy ablaktalan dohos szart sikerült találni fürdőszobával, természetesen ez is erősen túlárazott.
Kis tikkadás, meg ebéd után vásárolni indultunk, mivel szétszakadt a nadrágom. Persze pont mosás után ment szét, nem akkor, mikor már hót mocsok volt, úgyhogy nekiálltam megvarrni. Nem lett szép, de meg volt varrva. Legalább öt percig, mert akkor a varrás mellett még két helyen szétment. Így hordtam egy darabig, de mostanra már rettentő koszos is volt, a mosásával fáradni meg kár lett volna. Szóval lett egy új nadrágom. Majdnem olyan jó, mint a régi, ami Chengdutól idáig húzta. Igen szép teljesítmény, hét és fél hónap extrém igénybevétel, szóval ne tessék leszólni a kínai termékeket!
Az éjszakánk remekül telt. Egyrészt rohadt meleg volt, másrészt fel kellett kelnem kirakni a szobából a szemetet, mert előkerült egy egér. Lehet, hogy volt több is, de csak egyet láttam, mikor felkapcsoltam a villanyt. Figyelemreméltó teljesítmény, hogy két ventillátor zaja mellett meghallottam a motoszkálását. Persze rutintalan volt, öreg egér nem mászkál nylonzacskókon.
Utolsó kommentek