A vacsora beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egész éjjel szarul voltam, ami reggelre sem lett jobb. G-nek szerencsére semmi baja nem volt. A napot ágyban fetrengve töltöttem.
Este aztán erőt gyűjtöttem és elmentünk enni valamit. Mondjuk eleve a gondolattól kirázott a hideg, de az indiai egyáltalán szóba se jöhetett. Séta közben találtunk egy pékséget, ahol bevásároltunk csokis sütit, meg almás pitét, és azzal levonultunk a tópartra, hogy megegyük. Közben néztük a naplementét meg a kormoránokat, ahogy repkedtek a fejünk felett.
Az egyik legnagyobb hindu fesztivál, a Holi előestéje volt, úgyhogy nagy volt a készülődés a városban. Mindenfelé máglyákat építettek. Ágasfára kötöztek szalmát, benne jó sok petárdával, hogy zajos is legyen. Ezeket aztán felállították a legközelebbi utcasarkon, előszeretettel a vezetékek alatt. Nem nagyon tudom megmagyarázni, hogy miért nem égett még porig ez a város. A főtéren is készültek, színpad is volt, meg egy szép nagy máglya. Leültünk egy lépcsőre, hogy megvárjuk, amíg felgyújtják, de nem nagyon akart kibontakozni a dolog. A színpadon elindult a műsor, egy borzasztó eunuch rázta magát zenére, száriban. Azt hiszem, az ilyenkor hagyományos Shakira szólt a hangfalakból a névleges teljesítmény háromszorosával. Aztán egy másik eunuch táncikált, mondjuk ő tényleg valami hagyományos előadást tartott, a fején egyensúlyozott egy vízhordó edényt. Ez még nem lenne nagy szám, mindenhol látni ilyesmit, úgyhogy alárakott egy vizespoharat, majd szép lassan felpakoltak rá még vagy kilenc másik edényt is.
A máglya csak nem akart kigyulladni, viszont elkezdtek megérkezni a talajrészeg fiatalok, már tiszta festékesen. Ugyanis ez az a fesztivál, amikor mindenkit megdobálnak festékporral, illetve lespriccelnek festékkel. Valamint ez az a két nap, amikor lehet alkoholt fogyasztani, és hát ezt senki nem hagyja ki.
Szóval leléptünk még gyújtás előtt. Ez az éjszaka is hasonlóan telt, mint az előző.
Utolsó kommentek