Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

49923 km, Yangon

2010.01.30. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Nem buliztuk szét magunkat az év végével, mondjuk úgy ittunk egy sört aztán annyi, ennek ellenére a reggeli felkelés elég nehézkes volt, köszönhetően egyrészt annak, hogy az utcán viszont buliztak, másrészt annak, hogy hajnali három óra harminckor szólalt meg a vekker. Összepakoltunk, és teljes harci díszben levonultunk a megbeszélt helyre, hogy várjuk a buszt. Az utcán még jócskán voltak emberek, bár nagyrészük leginkább hazatalálni próbált, vagy csak úgy egyáltalán megállni a lábán. A sarkon heverő véres poló és a mellette eldobott gumikesztyűk arra utaltak, hogy volt, akinek nem ez volt a legjobb bulija.

A busznak elvileg négykor kellett volna jönnie, de nem jött. Ennek marhára örültünk, mert ki volt fizetve, meg nem is maradt túl sok bahtunk a taxizáshoz. Húsz perc várakozás után aztán meggyőztünk egy taxist, hogy mégiscsak vigyen el a szokásos 4-500 helyett 360-ért, amit meg is tett, rekordidő alatt. Öt előtt már a reptéren voltunk. rögtön be is csekkoltunk, kiöntöttük a vizet, mert az olyan veszélyes, hogy nem lehet a gépre vinni, és bevonultunk a tranzitba, azzal a jóleső gondolattal, hogy a maradék kevéske időnkben frissítjük a blogot, meg elküldünk pár e-mailt, hiszen van wifi, ki van írva. Egyedül arról feledkeztünk meg, hogy a mosoly országa leginkább a kaján mosoly országa. Ilyen értékes dolog, mint egy nyamvadt internetkapcsolat annak a pár tévelygő utazónak, aki laptopot cipel, nem fér bele a büdzsébe. Csatlakozás után a kívánt weblap helyett a király vigyorgó képe jött fel, meg két kis ablak, user, illetve password, valamint egy rövid, de szívet melengető szöveg arról, hogy hol is lehet jó pénzért szerezni ilyeneket. Bontottuk a kapcsolatot. Némi próbálkozás után, rátaláltunk a KLM hálózatára, ami viszont eléggé darabos volt, és sajnos nem találtuk a forrását, hogy közelebb kerüljünk.
Ezzel a szerencsétlenkedéssel el is ment annyira az idő, hogy szállhattunk is fel a gépre. Jó, hogy nem engedték fel a vizet, mert esetleg lelocsolhattam volna vele a pilótát, ugyanis a fülke ajtaja végig nyitva volt. Ilyet is régen láttam már!
Kaja valahogy nem jutott, pedig el tudtuk volna viselni. Helyette kaptunk három kitöltendő papírt, amin mindenféléről kellett nyilatkozni. Leszállás után ezeket aztán senki nem nézte meg, csak elpakolta.
Az útlevélvizsgálatnál már láttuk, hogy kint vár két srác egy szállodából a foglalással rendelkező utasokra. Történetesen mi is ezt a szállást néztük ki, úgyhogy G rögtön le is csapott rájuk, és szerencsére nem tiltakoztak az ellen, hogy minket is elvigyenek. Ezzel megtakarítottunk magunknak egy taxizást.
A szállodában aztán kiderült, hogy sajnos nincs annyi szoba, mert volt, aki mégse utazott tovább. Ezen egy rendkívül irritáló srác teljesen kiakadt, pedig hát neki se volt foglalása, viszont ingyen befurikázták, és körbetelefonálták neki a környező szállodákat. Persze nem lehetett a kedvére tenni, pedig még egy limonádét is hoztak neki, hogy lenyugodjon. Azt is csak fintorogva szagolgatta. Nem értem, hogy minek utazik az ilyen.
Minket is csak úgy tudtak elhelyezni, hogy G kapott egy ágyat a dormitóriumban, én meg egyet a folyosón. Viszont reggelit is kaptunk, ezért már hajlandó lettem volna a küszöbön is aludni. Reggeli után lepakoltuk a cuccainkat, és elindultunk a városba, először is pénzt váltani. Az árfolyam nem volt valami rózsás, de így is nylonszatyorban kaptuk meg a pénzt.
Ha már a városban voltunk, ellátogattunk a Shwedagon Payához, ami Myanmar egyik legszentebb helye.
A bejáratnál természetesen le kellett venni a cipőt és a megőrzőben hagyni. Itt egy kicsit buddhistábbak az emberek, úgyhogy a zoknit is le kellett venni.
Fedett lépcsősoron másztunk fel a dombra, ahol a zedi (chedi, stupa, chorten, stb.) áll. Kiérve az alagútból ott tornyosult felettünk. Nemcsak baromi nagy építmény, de gondosan le is van aranyozva. És amikor arról beszélek, hogy aranyozva van, akkor nem arra gondolok, hogy ráfújtak pár karton aranyszínű neoluxot. Az aranyozás vakítóan verte vissza a nap fényét, amire rátett még egy lapáttal a fehér márványpadló, a körben álló kisebb zedik, valamint a körön kívüli szentélyek tetejének aranyozása. Gyakorlatilag hunyorogva álltam és folyt a könnyem, mintha a napba néznék, pedig most felújítás miatt a központi zedi nagy rész le van ponyvázva.
Kicsit leültünk az árnyékba bámulni a csodát, meg az embereket, akik jöttek bámulni a csodát. Turista nem sok volt, csak hívők. Legtöbbjüknek be volt kenve az arca a helyi divat szerint faporból készült krémmel. Elég viccesen néznek ki a szétmaszatolt sárra emlékeztető make-uppal.
Az útikönyv kiolvasása után beálltunk mi is a hívők közé, és körbesétáltuk a zedit, ami körül rengeteg szentély van, mindegyikben legalább egy, de inkább több Buddha szoborral. Az igazán menők feje körül színesen villogó ledglória is van. Megnéztük a régi harangot is, amit az angolok lenyúltak annak idején, de mikor hajóra akarták rakni beleejtették a folyóba. Végül nem tudták kiszedni a 23 tonnás kis aranyost, így „jóvanakkó ottrohaggyáe” felkiáltással visszaadták a helyieknek, mondván, hogy ha annyira kell nekik, akkor halásszák ki. Kihalászták.
Cipőinket páronként 50 kyat váltságdíj fejében visszaszereztük és elindultunk ebéd után nézni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a helyi pénznem írásmódjának és kiejtésének még annyi köze sincs egymáshoz, leginkább csetnek mondják.
A közeli piacon ettünk valamit rábökéses választás útján. Mellettünk egy kis asztalnál serényen csomagolta egy fickó a bételt kis egységcsomagokba. A leveleket lekente kis mésszel, arra jött a bétel, meg még jó pár hozzávaló, amikről fogalmam sincs, hogy mik voltak, aztán villámgyorsan összehajtotta őket, és kis zacskóba csomagolta, és a vevő már vihette is. Általában az utolsó darabot be se csomagolta, az rögtön ment a vevő szájába. Hát, hiába, közel van India. Ez egyébként az arcokon is látszik. Sokkal kevésbé ázsiaiak a vonásaik és sokkal sötétebb a bőrük. Érdekes így országról országra haladni és látni, hogy a határátlépés csak bürokratikus esemény, valójában nincsenek határok. Az arcok, szokások, nyelvek, vallások úgy folynak egymásba, mint a színskála színei. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez már nem piros, hanem kék, de hogy hol is volt a határ, azt senki nem tudná megmondani.
Hazafelé menet még benéztünk a Sule Payához, de most nem mentünk be. Kicsit fáradtak voltunk már. Kokettáltunk a gondolattal, hogy beülünk egy moziba megnézni az Avatart, de arra jutottunk, hogy csak elaludnánk, szóval helyette egy kávét ittunk meg és hazaballagtunk. Éppen nekiálltunk olvasni, mikor bejelentették, hogy lett szabad szoba, mert aki lefoglalta, sikertelenül vette az országba való bejutás akadályát, vízum nélkül érkezett, következésképpen ugyanazzal a géppel ment is vissza.
Szóval lett szobánk, meg még buszjegyünk is a továbbutazáshoz, bár a kettő között semmilyen összefüggés nincs. Utóbbit egyszerűen megvettem a recepción. Szállodánk, a Mother Land Inn 2 alkalmazottai egyébként nagyon lelkesek, és mindent megtesznek. Egy baj van velük, sokan vannak, és ha elfordulok egy pillanatra, mire visszafordulok, már egy másik tök ugyanolyan lányka áll ott, aki nem érti, hogy miről beszélek. Néha mondjuk én sem értem, miről beszélek.

 

Címkék: myanmar yangon

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr251711617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása