Kényelmesen összepakoltunk, levittük a hátizsákokat a recepcióra, és elmentünk megvenni a repjegyet Myanmarból Indiába. Addig azért nem fizettük ki, amíg nem láttuk benyalva az indiai vízumot. Addig simán is ment a dolog, hogy kifizettük, de hát már Myanmarral üzletelünk, így telefonálgatós, elküldős a dolog, várni kellett egy órát. Addig szépen megkajáltunk, majd visszamentünk, de még mindig nem volt jegy. Összetett problémába botlottunk ugyanis. Egyrészt az egyik légitársaság irodája zárva volt, a másiknak meg csak december 25. után érvényesek az árai, így csak akkor tudják kiállítani a jegyet. Elvileg nem probléma, mert e-ticket, így el tudják küldeni e-mailben, amit valahol majd kinyomtatunk. Azért kértem egy papírt aláírással arról, hogy küldik a jegyet, legyen jogalapom rájuk borítani az irodát, ha mégse.
Különösen meleg volt, így elvetettük a „tömegközlekedéssel a vasútállomásra” gondolatot, helyette taxiba vágtuk magunkat. Ha a központi pályaudvarról lett volna szó, akkor persze busszal mentünk volna, de ez egy másik, elhagyatott, alig használt állomás, ahonnan naponta talán tíz vonat indul. Azért választottuk ezúttal a vonatot, mert a Kanchanaburiba vezető vasútvonal történelmi jelentőségű, ezért támogatott, ami a kedvező jegyárban nyilvánul meg. Ezenkívül azt is tudtuk, hogy a vasútállomás Kanchanaburiban közel van a szállásokhoz, a buszállomással ellentétben.
Jó korán kiértünk, de hát úgysem tudunk volna mit kezdeni magunkkal. Ittunk egy jeges kávét, mert a vérnyomásunk nem volt rendben. Utána aztán elkezdett rendesen fájni a fejem, meg ki akart esni a szemem. Ebből arra következtettem, hogy már a kávé előtt sem alacsony volt a vérnyomásom, hanem magas. Príma, hogy mindkettőre ugyanazokat a tüneteket dobja ki a szervezetem.
A vonatunk természetesen harmadosztályú volt, de azért a ventillátorok szépen keverték a levegőt, bár nem sokat tudtak hozzátenni a nyitott ablakok miatt kialakult huzathoz. A klimatikus viszonyok miatt itt a vonatablakokat tökig le lehet húzni, és fém árnyékoló is van, ha éppen úgy hozza a szükség. A buszok ablakát meg feltolni lehet, hogy rendesen járjon a levegő, ne úgy, mint egy Combinon. Ez a nagy szellőztetési lehetőség amúgy illúzió, mert teljesen kinyitva az ablakokat pillanatok alatt könnyezni kezd mindenkinek a szeme, ha ennek ellenére valaki kitart, garantált a kötőhártyagyulladás.
Kanchanaburiba érkezve persze az állomáson azonnal lekapcsolt két riksás - pontosabban pedicab, vagyis tricikli-taxi, de hát annyi féle szállítási eszköz van Ázsiában, hogy külön lexikon kell hozzájuk - szállodákat ajánlgatva. Arra gondoltam, hogy a szállodák alkalmazásában állnak, de azért az utolsó pillanatban rákérdeztem, hogy ingyen vinnének-e. Nem, így hát gyalog mentünk. Rövidesen találtunk is egy kellemes helyet, ahol meleg víz természetesen nincs, de van ingyen wifi.
Utolsó kommentek