Kijelentkezéskor egy bácsi volt csak ott, aki tévedésből 200 bahtot kért tőlünk, ami a nem légkondis szoba ára volt, mi meg véletlenül nem javítottuk ki. Amúgy is pofátlan ár volt a 370 azért a szobáért, a légkondi meg inkább csak zavart. Pillanatok alatt elhúztuk a csíkot, mielőtt még valaki felfedezi a tévedést.

Nagyon messzire nem mentünk, mert a buszmegálló csak pár száz méterre volt. Jobb híján úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Bangkokba, mert a környék látnivalói nem győztek meg.

Buszindulás előtt még beszereztünk némi reggelit, és megtekintettük a déli városkaput. Jól láthatók rajta a szekerek nyomai a bejáratnál.

A busz ezúttal nem a ruppótlan fajtából volt, ez az árán is érzékelhető volt. Khoratban két teljes percünk volt, hogy átszálljunk a buszra, ami megállás nélkül és ráadásul gyorsan Bangkokba vitt minket. Útközben még snack-et és erősen feljegezett kólát is felszolgáltak. Egy rövid fejszámolás után arra jutottunk, hogy Thaiföldön nem túl érdemes vonattal utazni. A harmadosztályos vonatok ugyanis fájdalmasan lassúak és tömeg is van rajtuk, a másodosztály meg drágább és lassabb, mint a busz.

Bangkokban már rutinosan azonnal a taxiórás taxik állomására mentünk. A sofőr kivételesen kiszállt segíteni a csomagokkal, pedig már tudjuk, hogy ez nem szokás Bangkokban. Cserébe aztán kerülőúton vitt minket. Először is meg akart győzni róla, hogy autópályán kell mennünk. Amikor megbeszéltük, hogy erre nincs szükség, bosszúból a lassabban haladó sávokba sorolt be. Végül így is csak 10 bahttal fizettünk többet a szokottnál, kívánom, hogy abból hízzon jó dagadtra!

Egyébként Bangkokban állítólag sok az olyan taxisofőr, aki vidékről idejön taxizni, ha éppen nem volt jó a rizstermés, ezért aztán fogalma nincs a városról. Szóval eddig még aránylag jól jöttünk ki a dologból.

A megszokott szállodánkba kivételesen volt szabad jóárasított szoba, úgyhogy a szállásprobléma pillanatok alatt megoldódott. Vacsora után beugrottunk repjegyet venni Myanmarba és Indiába. Mint utólag kiderült, sikerült zárás előtt 10 perccel érkeznünk, de szerencsére még kiszolgáltak.

A yangoni jegy elég gyorsan megoldódott, január elsején reggel repülünk oda Bangkokból, mivel ez volt olcsó. És ezzel egyben elrendeződött a „hol töltsük a szilvesztert” kérdés is. Úgy tervezzük, hogy 31-én délután kimegyünk a reptérre egy üveg pezsgővel, aztán lesz, ami lesz. Tulajdonképpen örülünk is neki, hogy nem kell az örjöngő német turistákkal ünnepelnünk, bár ki tudja, mi lesz a reptéren!

A Myanmarból Indiába repülés megoldása sajnos már nem volt ilyen egyszerű, mert vannak ugyan az Indian Airlinesnak járatai Yangonból Kalkuttába, de már egyiken sem volt hely, sőt a Bangkok-Kalkutta járatok is tele voltak. Úgy néz ki, hogy vissza kell repülnünk Bangkokba, majd Bangkokból Bombaybe. Egyébként alig drágább így a jegy, mintha Yangonból egyenesen Kalkuttába repültünk volna, pedig hát két repülésről van szó, és India túlsó felére érkezünk. A repjegyekre csak azért van szükség, mert Myanmar egy komplikált ország. Területének egy része külföldiek által nem látogatható. Ugyan be lehet lépni szárazföldön, de csak egy kicsi és viszonylag érdektelen részét lehet meglátogatni, mivel lezárt terület veszi körül a határállomást.

Természetesen most így újra át kell gondolni az indiai útvonalunkat, mert Kalkuttából terveztük az indulást. Szerencsére még nem éltük magunkat igazán bele. Általában csak a következő országig terjednek az elképzelések. Lassan kezdjük a felkészülést Myanmarból.