Délután egy félnapos túrára mentünk, feltéve, hogy túrának lehet hívni azt, aminek során az ember éppen, hogy csak kiszáll néha a kocsiból. Ugyanazt a magasan kvalifikáld guide-ot kaptuk, akit előző nap, de most mintha piás is lett volna, szóval végképp nem lehetett érteni, hogy mit beszél. Mikor lehetett, akkor is jobb lett volna, ha nem értjük. Egy darabig azt hittük, hogy összesen ketten leszünk, de előkerült a holland okostojás, akivel előző este beszélgettem, aztán a kanadai páros, meg egy francia házaspár is. Utóbbiak természetesen nem vegyültek a pórnéppel, lehet, hogy nem is beszéltek angolul. Sokat már nem sikerült rontaniuk a bennünk kialakult sztereotípián.
Elsőként egy forrást látogattunk meg, ahova a helyiek járnak strandolni. Ugyan csak egy félóránk volt, azért fürödtünk egyet. Gyönyörű szép tiszta víz volt, amit kis tavakká duzzasztottak. Pár országgal északabbra nem lenne nagy hangulatom forrásvízben fürdeni, de itt egészen kellemes uszodai hőmérséklete volt.
A helyiek persze nemcsak rekreációs célokra hasznosították a kialakított medencéket, hanem néhányan itt mosták a hajukat. Persze lehet, hogy ez nem jelenti azt, hogy otthon nincs fürdőszobájuk, de azt biztos, hogy nem sokat mond nekik a környezetvédelem, meg hasonlók. Amíg mi fürödtünk, a guide még elfogyasztott némi szeszesitalt, ami azért volt különösen jó, mert ő volt a sofőr is.
A gyors megmerítkezés után egy templomhoz mentünk, ami alatt egy barlang húzódik, természetesen szent barlang. Szép nagy szent kupleráj volt lent. Borzasztó, mikor egy ilyen helyet teleraknak igénytelen betonszobrokkal, amiket aztán a mindenféle drótdarabokkal felerősített neoncsövek világítanak meg. Aztán persze raknak a szobor fölé valami reklámnapernyőt, meg áldozati ajándékokat billegő műanyagasztalra. Persze mindenből szemét lesz egyszer, ami valahol a szobor környékén halmozódik fel.
Állítólag egy hatalmas piton is él a barlangban, de azt természetesen nem láttuk, csak egy pókot. Belefutottunk egy másik csoportba is, akiknek éppen magyarázott valamit a vezetőjük. Ilyen velünk nem fordulhatott elő.
A barlangból kimászva alig vártuk, hogy elinduljunk végre a denevérek barlangjához, ami a nap fénypontjának ígérkezett. Egészen pontosan ez érdekelt mindenkit, a többi csak azért volt, hogy mégis legyen valami a félnapos túrában. Guide-unk tökölt egy kicsit, pedig nagyon nem szerettük volna lekésni az eseményt, mikor napnyugtakor a denevérek kirepülnek, hogy keressenek pár figyelmetlen rovart.
Miután leszálltunk a pickupról, még tartott egy kis cukornádkóstolást, aztán siettünk a legjobb helyre, ahonnan látni lehet a dögöket, mert már elindultak.
Minden este megismétlődik az esemény, hárommillió denevér repül ki a barlangból tömött sorokban. Irgalmatlan mennyiség. Vezetőnk szerint egy óra alatt repülnek ki, nekünk inkább fél órának tűnt, de lényegtelen.
A barlang száját elhagyva először alacsonyan, közvetlenül a fák felett, a hegyoldal mentén repülnek, mivel ilyenkor azért megjelennek a tiszteletükre a ragadozó madarak is. Egy hosszú oszlopban kanyarognak, nagyjából pont úgy, mint a Macskafogóban a vámpírok. Kicsit vártam is, hogy majd hallok valami mexikói zenét, vagy látok gringó egérkét. Nem láttam, viszont volt szerencsém kiszúrni egy albínót, persze lehet, hogy az volt a gringó.
Ahogy sötétedett, egyre bátrabban repültek magasabban, és egyre inkább egyenesen a vadászterületük felé. A barlangtól távolabb persze szétszakadoztak kisebb csoportokra, de még így is több száz méteres folyamként özönlöttek. Hihetetlen látvány volt és egyben szédítő is nézni, ahogy húznak az ember feje felett. A hangjukat is hallatták néha, de leginkább csak a hatmillió szárny surrogását lehetett hallani, ami egyesek szerint olyan, mint valami hóvihar, szerintem inkább egy darázsfészekre hasonlít, mondjuk biztonságos távolságból.
Utolsó kommentek