Megint motort béreltünk. Pont olyat kaptunk, mint tegnap, csak kéket. Jobb lett volna egy Honda, habár ez a Kolao is valami Honda Vawe koppintás, csak néhány apróság nem pont olyan, ami azért számít. Például a fékpedál olyan magas, hogy vagy folyamatosan nyomom a féket, vagy kifordított lábfejjel ülök. A váltót nem tudom, hogy kellene szakszerűen kezelni, de a visszaváltás nem megy tökéletesen. Sarokkal szerintem senki nem is tud visszaváltani, viszont ezen a gépsárkányon, ha vissza akarok váltani, akkor először is G-t bokán rúgom. Persze ezt csak a második nap végén tudtam meg. Szegénynek már így is elég katasztrofálisan néz ki a lába. Tegnap sikerült megégetnie a kipufogóval, mert állítólag rossz irányba döntöttem meg a motort, miközben ő már megkezdte a leszállást. Mindent tagadok! A lábfeje barna pöttyösre sült le, mert a Crocs lyukacsos, továbbá visel néhány lila foltot és horzsolást, amit innen-onnan szerzett be.
Célként a huszonöt kilométerre lévő Hmong piacot tűztük ki. Nagy örömmel állapítottuk meg ugyanis, hogy kivételesen jókor vagyunk jó helyen, vasárnap van piac, pont meg tudjuk nézni. Kellemesen hűvösnek tűnt a reggel, de felpattanva a motorra, mindjárt dermesztő hideg lett. Rövidesen meg akartunk fagyni, annak ellenére, hogy 26°C volt. Azt hiszem, az akklimatizációnk sikeresnek mondható.
Phonsavantól 25 km-re nem volt semmi, tovább robogtunk, de 30-nál éreztük, hogy bizony túlmentünk. Visszafordulva aztán megtaláltuk a piac helyét, de csak a helyét. Valamiért ma nem volt piac. Nem kellene erőltetnünk ezeket az időponthoz kötött eseményeket, mert az út során eddig eggyel se volt szerencsénk. Ha jókor voltunk ott valahol, akkor az esemény elmaradt, ha nem maradt el, akkor mi nem tudtunk addig maradni, hogy lássuk.
Ha már ennyit motoroztunk, lekanyarodtunk az egy pár kilométerre lévő faluhoz, amit a turisztikai brosúrák csak Kráter faluként emlegetnek, annyi bombát kapott ugyanis a háború alatt. Néhány bombatölcsért az útról is jól lehetett látni, de jobb rálátásért alighanem valahova fel kellett volna kapaszkodni. Mindegy, legalább megint motoroztuk néhány kilométert egy rázós földúton. A falu futólagos megtekintése során is láttunk néhány bombát, amit mint oszlopot, vagy dekoratív elemet használtak, egy helyen vályúként is használták.
A környéket egyébként nem csak képletesen „bombázták vissza a kőkorba”. A háború alatt falvak komplett lakossága élt barlangokban. Általában éheztek, mert a rizsföldeket is szétbombázták, ráadásul időzített bombákat is ledobtak, tehát hiába várták ki, hogy elmenjenek a gépek, nem lehetett biztonságban kimenni a földekre.
Visszafelé annyival volt jobb a helyzet, hogy hátszelünk volt, kicsit kevésbé fáztunk. A városba visszaérve felkanyarodtunk a régi temetőhöz. Becsülettel felvitt minket a gép a meredek földúton, bár egyesben is hörgött szegény. A temető nem bizonyult túl érdekesnek. Lefelé aztán meg nem győztem fékezni, néztek is a domb aljánál focizó gyerekek, hogy mit csinálnak a falangok.
Egyébként a focinál népszerűbb sport a kataw. Ezt bambuszból font labdával játsszák. Eredetileg körben állva passzolgattak, úgy, hogy csak lábbal és fejjel lehetett érinteni a labdát, és folyamatosan a levegőben kellett tartani. Ma leginkább úgy játsszák, mint a röplabdát, de nyilván lábbal. A labda egyébként nagyon tetszik nekem, főleg az a fajta, amelyik igazi bambusz, nem műanyag. Csak az a kérdés, hogyan lehetne ilyesmit a hátizsákba zsúfolni, meg milyen indokkal. Mindketten teljesen tehetségtelenek vagyunk labdajátékokban.
A másik népszerű sport, - ha lehet annak nevezni – a petanque. Ezt örökölték a franciáktól, a kávéval és baguette-el együtt. Ez a játék egyébként szerintem prímán passzol a lao mentalitáshoz, miszerint az embernek teljes erejéből kerülnie kell a stresszt. És hát mi okoz stresszt? Minden, amiben nincs valami móka!
Ha már volt motorunk, elrobogtunk a buszállomásra, ami a város központjától legalább öt kilométerre volt, és vettünk két jegyet másnapra Luang Prabangba. Visszafelé beugrottunk a piacra, különösebb vásárlási szándék nélkül. Volt rengeteg meglepő kramanc, szárított állatok, érdekes alakú fadarabok, gyökerek, elefántfog, mindez az ékszerek mellett. Itt is volt rinocérosztülök és kezdem azt érezni, hogy nem mind hamis, mint ahogy a fogak sem azok, amiket valaha valamilyen nagydarab ragadozó használt, meg a karmok sem, amik lényegesen nagyobbak, mint bármelyik házimacskáé és csonttal együtt kaphatók.
Utolsó kommentek