Elsőként a Haw Pha Kaew, vagyis a híres Smaragd Buddha templomát látogattuk meg. Természetesen a Smaragd Buddha pillanatnyilag Bangkokban tekinthető meg. Egyébként ez volt a királyi templom, ma buddhista művészeti múzeum, és működő templom egyben. Kicsit furcsa ez így, el tudom képzelni, hogy a hívő besétál és felnyal egy aranyfüst lemezt a kiállított szobor homlokára, és pénzt nyom a markába. Mindkettőnek volt nyoma, bár az aranyozás lehet, hogy azelőtt történt, hogy a Múzeumba került volna a darab.
Innen a Wat Si Muangba mentünk, ami a város leglátogatottabb temploma. Természetesen ezt is lerombolták, és csak 1915-ben építették újjá, úgyhogy az épület maga nem túl érdekes, viszont itt van a város oszlopa. A legenda szerint, mikor a fővárost 1563-ban Vientiane-be költöztették, a bölcsek kijelölték a templom helyét, ahol kiástak egy gödröt a város pillérének. Felhúzták a nagy kőoszlopot a gödör fölé, és várták, hogy egy önkéntes feláldozza magát a szellemeknek. Végül egy terhes nő ugrott a gödörbe, akire aztán rárakták az oszlopot. Ha volt szívük, akkor nem lassan engedték le.
Az oszlop ma is a templom közepén áll, szépen learanyozva, szobrokkal és hívőkkel körülvéve.
A templom egy másik részében szerzetesek áldást osztottak kis fehér madzagok formájában, amit a hívők csuklójára kötöttek. Járt még a madzag mellé szenteltvizes lefröcskölés és mantrázás is. Kicsit arrébb mások egy Buddha szobrot emelgettek, ami a legenda szerint megválaszolja a kérdést, amit a háromszori felemelés során a hívő megfogalmaz magában. Ha megjön a válasz, akkor illik ajándékot hozni.
Maga a szobor nem túl nagy, és ha nem tudnám, hogy Buddha, akár aranyozott krumplinak is hihetném. Ez a szobor túlélte a sziámi támadást.
A templomjárás után kerestünk egy gyógyszertárat, és beszereztünk szúnyogriasztó spray-t, meg ha már ott voltunk, benéztünk egy másik piacra is. Sok érdekeset nem láttunk, viszont G sikerrel beletoccsant a szennyvízbe, és a felfröccsenő foslé térdig beborította, a járda szélén kulacsból öblítgettem le róla. Na, ezért sem szeretek szandálban járni.
Késő délután elsétáltunk a közeli Wat Ong Teu Mahawihanba. Mondanom sem kell, hogy az eredetit lerombolták, majd az egészet újraépítették, ahogy az errefelé szokás. Egy darabig elüldögéltünk a hatalmas bronz Buddha szobor előtt, és megállapítottuk, hogy kicsit lenéző a tekintete.
A nagy fáradtságra való tekintettel lementünk a Mekong partjára és ittunk egy sört, illetve megvacsoráztunk egy kifőzdében, remélem, nem fogjuk megbánni.
Este aztán véletlenszerűen benézve az ágy mögé két dolgot fedeztem fel ott. Egy pár zoknimat, meg G napszemüvegét. Elhúzva az ágyat aztán kiderült, hogy nem G napszemüvege volt, hiszen az egy fröccsöntött kínai szar, Adidas felirattal, hanem egy Ray Ban, ráadásul eredeti. Legrosszabb esetben is sokkal jobb minőségű hamisítvány, szóval megtartjuk. A tulajdonosa úgyis valahol egy másik földrészen szentségel már. A kérdés csak az, hogy mit csináljunk a régivel? Dobjuk az ágy mögé?
Utolsó kommentek