Komoly terveink nem voltak, csak hogy eljussunk a kies Ninh Binhbe, ahol semmi érdekes nincs, de a környék megéri a ronda városban való időzést.
Mivel a szálloda által ajánlott jegyárat nagyon magasnak találtuk, taxival kivitettük magunkat a buszállomásra, mert csak annyit tudtunk róla, hogy hét kilométerre van a központtól, és ez elég csekély információ az odajutáshoz. A taxis kivételesen egész normális volt, egyenesen a megfelelő helyre vitt, bekapcsolta az órát. Biztos csak átmenetileg taxizik.
A taxiból kiszállva megrohantak hárman, mindenki Ninh Binh-be akart vinni. Nehéz volt eldönteni, hogy melyik után menjünk, úgyhogy kiválasztottuk azt, amelyik a legkisebb árat mondta. Aztán persze a buszon kiderült, hogy kamu volt az ár, de nyilvánvalóan akármelyik buszra szállunk, ennyi lett volna. Így is – még a taxival együtt is – csak feleannyiba került, mint a szállodában. A gyors buszraszállással ugrott az a terv, hogy valamit reggelizünk az állomáson, mert a taxiból gyakorlatilag a buszba szálltunk át.
Szerencsére a közlekedési káosz már a buszállomás területén elkezdődött, így a sorompóig eljutni is beletelt némi időbe, amit kihasznált egy mozgóárus, a buszok ablakánál kínálgatva a kenyereit. Mi is vettünk kettőt, ne haljunk már éhen a két órás úton, míg legyűrjük az előttünk álló 90 km-t.
Útközben az idő egyre randább lett, esett az eső és egészen besötétedett, az ég helyét meg elfoglalta valami szürke massza. Szerencsére Ninh Binhben éppen nem esett mikor megérkeztünk, nem kellett esőben szállodát keresni. Tulajdonképpen a keresés is elmaradt, mert rém egyszerűen odataláltunk. Rögtön egy ebédre is befizettünk, mert a reggeli üres kenyér már rég felszívódott. A szállodai személyzet minden tagja pizsamában tevékenykedett. Nem azért, mert reggel nem volt idejük felöltözni, hanem mert a pizsama teljesen elfogadott nappali viselet Vietnámban és Kínában is. Férfiakat és nőket is lehet látni az utcán csíkos, pöttyös vagy macis pizsamában mászkálni. Azt hiszem, nem sikerült megérteni a ruhadarab igazi funkcióját. Tulajdonképpen igazuk van, ezen a klímán teljesen megfelel nappalra.
A délutánt a már jól begyakorolt semmittevéssel töltöttük, miközben kint leszakadt az ég. Reménykeltő volt.
Utolsó kommentek