Reggel gyorsan összeszedtük a cuccainkat, kijelentkeztünk és kimentünk a nemzetközi buszállomásra. Igazából csak azért nemzetközi, mert innen mennek a buszok a határon túlra is. Persze jobban jártunk ezzel a buszállomással, mert sokkal közelebb volt, mint a másik. Egy dolgot nem tudtunk csak, hol fognak valójában kirakni a végén.
Alvósbusz volt, mint mindegyik, amelyik hosszú távon közlekedik. És a hosszútáv Kínában tényleg hosszú. Megkaptuk a legjobb helyet, mondván, hogy viszonylag hosszú a testem, ami azért nem olyan gyakori errefelé, bár itt még nem igazán ritka a magas ember, mert sok az ujgur és egyéb náció.
Az alvósbusz ugyanolyan, mint bármelyik másik, attól eltekintve, hogy ülések helyett három sor emeleteságy van benne. Az ágyak elég keskenyek persze, és nem is teljesen ágyak, mert döntött támlájuk van, ami alatt az egyel hátrébb szunyókáló lába van. Így egy kicsit több ember fér be. Az ajtóban le kell venni a cipőt, amihez zacskót adnak. Az ágyhoz jár párna és takaró is. Az egészet nem mondanám kényelmesnek, de még mindig mérföldekkel jobb, mint egy hagyományos busz, különösen, ha az ember 24 órát tölt el utazással.
Megállás nem nagyon van, valószínűleg a helyiek testének nagy részét egy óriási húgyhólyag tölti ki. Tízkor indultunk, a következő megálló délután kettőkor volt, amikor ebédelhettünk. Azért kettőkor, mert az a nem hivatalos xinjiangi idő szerint dél. Utána egyszer valahol a sivatag szélén lehetett pisilni, majd éjfél után vacsora.
Utolsó kommentek